"Ezt nehéz elmagyarázni, nem szerelem első látásra, inkább valamilyen vonzás, ahogy meglátod őt, nem a világ tart hatalmában, hanem ő vonz magához. (...) Semmi sem számít jobban, csak ő, bármit megteszel érte, bármivé válsz érte, azzá válsz, amivé ő akar, mindegy, hogy az védő, szerető, barát vagy testvér."
/Jacob - Eclipse/
FAN(tasztikus) történet
Egy csodás nyári nap volt. A Los Angelesi mozi előtt vártam, hogy láthassam kedvenc színészemet, Taylor Lautner-t. Rengetegen voltak, csak a hangszóróból hallottam, hogy éppen kik mennek el a szőnyegen. Kicsit ugráltam, hátha látom is őket. De az emberáradattól nem láttam semmit.
Hirtelen bekapcsolt egy monitor, ami közvetítette az eseményt.
Nekem az nem volt elég, én látni akartam Taylort!
Próbáltam közelebb férkőzni, de mindenki visszalökött.
- Ez jó! – morogtam, majd a hátsó bejárathoz szöktem.
Nem látott meg senki. Tudtam, hogy néhányan onnan fognak távozni, reméltem, hogy kivételesen Taylor is.
Már három óra telt el. Nem jött senki sem ki, viszont láttam, ahogy a kocsik elhajtanak. Azt hittem, hogy lekéstem. A rajongói moraj megszűnt, már indulni akartam, ekkor kinyitódott az ajtó.
Megfordultam és szívverésem kihagyott, Taylor volt az. Öltönyét már leváltotta egy laza pólóra és farmerra. Arca fáradt volt, kimerült, de mikor meglátott érdeklődve pillantott rajtam végig majd megvillantotta csodálatos mosolyát. Viszonozni próbáltam, de az arcomra kiült meglepődöttségtől, inkább fintorgásnak tűnt az egész.
Ott álltam béna mosollyal az arcomon és egy szót sem tudtam kibökni. Na, ez aztán szép – zsörtölődtem magamban, - egész nap erre várok, most meg úgy viselkedek mit egy idióta.
- Szia – köszönt rám Tay, mire a pulzusszámom hirtelen az egekben szökött.
- Szia – köszöntem vissza alig hallhatóan.
Mielőtt azonban bármit is mondhattunk volna még egymásnak, szinte a semmiből paparazzik jelentek meg. Hangos kattogtatásokkal, fényes vakuvillanásokkal fényképezni kezdtek, én pedig a kezemmel megpróbáltam az éles fények elöl eltakarni a szemem. Taylor-nak elege lett. Megragadta a karom, berántott magával a moziba és becsapta mögöttünk az ajtót. A kinti napsütés után ránk boruló félhomályban az orromig sem láttam. Nem láttam hová vagy mire lépek, merre megyek, csak hagytam, hogy Taylor a karomnál fogva húzzon maga után. Rábíztam magam. Bár ne tettem volna, mert hamarosan kiderült ő sem lát semmit. Csak mentünk, mint a vak egér, bízva abban, hogy megtaláljuk a helyes utat. Szerencsétlenségemre Taylor belebotlott egy ott felejtett dobozba, amitől mindketten elvesztettük az egyensúlyunkat. Neki estünk egy állványféleségnek, amiről valami por szerűségű anyag dőlt ránk. Ösztönösen becsuktam a szememet majd mire kinyitottam már jobban láttam a félhomályban.
- Francba! – morogtam, mikor észrevettem, hogy mindenem, még a ruhám is tiszta festékpor lett.
Hirtelen bekapcsolt egy monitor, ami közvetítette az eseményt.
Nekem az nem volt elég, én látni akartam Taylort!
Próbáltam közelebb férkőzni, de mindenki visszalökött.
- Ez jó! – morogtam, majd a hátsó bejárathoz szöktem.
Nem látott meg senki. Tudtam, hogy néhányan onnan fognak távozni, reméltem, hogy kivételesen Taylor is.
Már három óra telt el. Nem jött senki sem ki, viszont láttam, ahogy a kocsik elhajtanak. Azt hittem, hogy lekéstem. A rajongói moraj megszűnt, már indulni akartam, ekkor kinyitódott az ajtó.
Megfordultam és szívverésem kihagyott, Taylor volt az. Öltönyét már leváltotta egy laza pólóra és farmerra. Arca fáradt volt, kimerült, de mikor meglátott érdeklődve pillantott rajtam végig majd megvillantotta csodálatos mosolyát. Viszonozni próbáltam, de az arcomra kiült meglepődöttségtől, inkább fintorgásnak tűnt az egész.
Ott álltam béna mosollyal az arcomon és egy szót sem tudtam kibökni. Na, ez aztán szép – zsörtölődtem magamban, - egész nap erre várok, most meg úgy viselkedek mit egy idióta.
- Szia – köszönt rám Tay, mire a pulzusszámom hirtelen az egekben szökött.
- Szia – köszöntem vissza alig hallhatóan.
Mielőtt azonban bármit is mondhattunk volna még egymásnak, szinte a semmiből paparazzik jelentek meg. Hangos kattogtatásokkal, fényes vakuvillanásokkal fényképezni kezdtek, én pedig a kezemmel megpróbáltam az éles fények elöl eltakarni a szemem. Taylor-nak elege lett. Megragadta a karom, berántott magával a moziba és becsapta mögöttünk az ajtót. A kinti napsütés után ránk boruló félhomályban az orromig sem láttam. Nem láttam hová vagy mire lépek, merre megyek, csak hagytam, hogy Taylor a karomnál fogva húzzon maga után. Rábíztam magam. Bár ne tettem volna, mert hamarosan kiderült ő sem lát semmit. Csak mentünk, mint a vak egér, bízva abban, hogy megtaláljuk a helyes utat. Szerencsétlenségemre Taylor belebotlott egy ott felejtett dobozba, amitől mindketten elvesztettük az egyensúlyunkat. Neki estünk egy állványféleségnek, amiről valami por szerűségű anyag dőlt ránk. Ösztönösen becsuktam a szememet majd mire kinyitottam már jobban láttam a félhomályban.
- Francba! – morogtam, mikor észrevettem, hogy mindenem, még a ruhám is tiszta festékpor lett.
- Sajnálom, az én hibám – szólt bocsánatkérő mosollyal Tay és látszódott rajta hogy még nálam is jobban kínosan érzi magát - kérlek, engedd meg, hogy segítsek. Nálam rendbe szedheted magad.
Végig nézett rajtam, majd elengedett egy halvány mosolyt. Gondoltam az arcom is csupa festékpor.
Bevezetett a szobájába, majd a fürdőbe. Gyorsan lezuhanyoztam. A hajam, a bőröm tiszta fehér volt a portól. Mikor végeztem felvettem a szállodai köntöst, majd becsavartam a vizes hajamat egy törölközőbe és a koszos ruhámmal a kezemben kiléptem a fürdőből. Taylor hanyagul el volt heveredve az ágyon és a mobilját nyomogatta.
Bevezetett a szobájába, majd a fürdőbe. Gyorsan lezuhanyoztam. A hajam, a bőröm tiszta fehér volt a portól. Mikor végeztem felvettem a szállodai köntöst, majd becsavartam a vizes hajamat egy törölközőbe és a koszos ruhámmal a kezemben kiléptem a fürdőből. Taylor hanyagul el volt heveredve az ágyon és a mobilját nyomogatta.
- Ott van egy kefe… - mondta és futólag felpillantott rám, de aztán keze megállt a billentyűzet felett és nem vette rólam le a tekintetét. Érdeklődve pillantott végig rajtam és közben lassan felállt. Egy hosszú pillanatig mindketten csak álltunk ott és mikor már kínossá vált a csend közöttünk…
(Grettta - Nagy Gréta)
…Taylor mondta, hogy elmegy, megfürdik, mert hosszú volt a napja. Én pedig leültem az ágyra. Taylor elzárta a vizet, és hallatszott, hogy lassan beleereszkedik a kád forró vízbe. Nem bírtam türtőztetni magam, ezért…
(Marcsyhh - Sallai Mária)
…Inkább felöltöztem és a tv távirányítójáért nyúltam, hogy a műsorral elnyomjam a kiszűrődő zajokat és eltereljem a gondolataimat. Nem akartam hibát elkövetni azt szerettem volna, ha ez a nap tökéletes lesz. Kellett egy kis idő hogy összeszedjem a gondolataimat és eldöntsem hogyan tovább.
A távirányítóval megcéloztam a tévét és megnyomtam a gombot... az adás hatalmas hangerővel robbant be a szobába.
Ijedtemben majd összecsináltam magam és akkorát ugrottam, hogy még a távirányító is kiesett a kezemből. Teljesen megzavarodtam. Össze-vissza kerestem a orrom előtt lévő távirányítót majd végre megláttam, felkaptam de abbéli igyekezetemben hogy visszavegyek a hangerőből csak még hangosabbra tettem a készüléket. Ott szenvedtem, hogy végre reagáljon a tévé, de hiába. Tehetetlen dühömben a földhöz vágtam a távirányítót és akkor végre kikapcsolódott a készülék.
- Hát te mit csinálsz? - hallottam meg Tay hangját magam mögött, és én úgy pördültem hátra, mint akit kígyó csípett meg.
A távirányítóval megcéloztam a tévét és megnyomtam a gombot... az adás hatalmas hangerővel robbant be a szobába.
Ijedtemben majd összecsináltam magam és akkorát ugrottam, hogy még a távirányító is kiesett a kezemből. Teljesen megzavarodtam. Össze-vissza kerestem a orrom előtt lévő távirányítót majd végre megláttam, felkaptam de abbéli igyekezetemben hogy visszavegyek a hangerőből csak még hangosabbra tettem a készüléket. Ott szenvedtem, hogy végre reagáljon a tévé, de hiába. Tehetetlen dühömben a földhöz vágtam a távirányítót és akkor végre kikapcsolódott a készülék.
- Hát te mit csinálsz? - hallottam meg Tay hangját magam mögött, és én úgy pördültem hátra, mint akit kígyó csípett meg.
Tay ott állt a hátam mögött, dereka köré hanyagul egy kis törölközőt tekert és láthatóan nem vesződött a törölközéssel, mert bőrén ott gyöngyözött még a fürdővíz. Ahogy végig pillantottam izmos alakján önkéntelenül nyeltem egyet és le sem tagadhattam volna, hogy zavarban vagyok.
Tay tökéletesen kidolgozott teste azonban mágnesként vonzotta a szemem. Egy röpke ideig járattam rajta a tekintetemet és különféle kellemesebbnél kellemesebb időtöltés ötlött az eszembe, de ettől csak még jobban elpirultam.
Tépelődtem magamban... Majd hirtelen döntöttem.
- Mennem kell.
Mondtam határozottan…
Tépelődtem magamban... Majd hirtelen döntöttem.
- Mennem kell.
Mondtam határozottan…
(Kata65 - Janovics Katalin)
…Ahogy kiléptem az ajtón egyből meg kellett, hogy támaszkodjak a falba, mert különben összeestem volna a látványtól. És akkor jött Tay barátnője...
(Pötank - Sárezcky Petra)
…Aki gyönyörű nő volt, de hát mit is várhat az ember, ha Taylor Lautner-ről van szó? Szóval ott álltam, még mindig az ajtót markolászva, amikor a lány megszólalt.
- Hát te ki vagy és mit keresel itt? - hirtelen, köpni-nyelni nem tudtam, fogalmam sem volt mit mondhatnék neki. Aztán nagy nehezen kinyögtem, hogy...
- Hát te ki vagy és mit keresel itt? - hirtelen, köpni-nyelni nem tudtam, fogalmam sem volt mit mondhatnék neki. Aztán nagy nehezen kinyögtem, hogy...
(Nyuszkó18 - Bari Ibolya)
… - Egy autógrammért jöttem! - feleltem fura hangon.
Nem akartam rosszat Taylornak ezért ezt kellett mondanom.
Aztán visszakérdezett:
- És honnan tudod, hogy itt lakik? - felelte gyanakvó hangon.
Egy nagyot nyeltem aztán azt mondtam…
Nem akartam rosszat Taylornak ezért ezt kellett mondanom.
Aztán visszakérdezett:
- És honnan tudod, hogy itt lakik? - felelte gyanakvó hangon.
Egy nagyot nyeltem aztán azt mondtam…
(Pötank – Sárezcky Petra)
… - Igazából én is itt lakom a környéken és... láttam, amikor kiszállt az autójából és én csak...gondoltam, megpróbálom. Nem akartam zavarni. Azt hiszem jobb lesz, ha megyek is...
Már épp elindultam volna a lépcsőn, amikor mögöttem kinyílt az ajtó és egy gyönyörű hang szólalt meg!
- Igazából én hívtam meg. – mondta, én meg azon nyomban elsápadtam. Megőrült?
- Hogy mi? És mégis minek hívtad ide? - sipította a lány.
Nos lehet, hogy szép, de a stílusa... És akkor Taylor azt mondta…
(Nyuszkó18 - Bari Ibolya)
… - Jobb hárman, mint ketten! Nem igaz?
- Nem Tay nem jobb! - sikított a lány.
Lassan hátrafordultam és...
- Nem Tay nem jobb! - sikított a lány.
Lassan hátrafordultam és...
(Pötank – Sárezcky Petra)
… - Azt hiszem jobb lesz, ha én most megyek! – mondtam.
- Ne, maradj, kérlek! - mondta Tay, én meg vöröslő arccal visszafordultam és megláttam a lány dühtől izzó tekintetét.
- Mi? Taylor ugye ezt te sem gondolod komolyan? Ha ez a lány itt marad, én elmegyek, és soha többé nem látsz. - sipította továbbra is.
- Rendben, nem tartalak vissza! Nadine, ami azt illeti, már jó ideje nem működik ez köztünk, szóval, azt hiszem itt az ideje, hogy véget vessünk ennek az egésznek!
- Mi? Ezt választod helyettem? Miatta dobsz ki? - kérdezte Nadine.
- Nem egészen, már egy ideje fontolgatom ezt a dolgot, de amikor ma megláttam őt - és itt mélyen a szemembe nézett - tudtam, hogy nem akarlak már többé... Én azt hiszem... ő kell nekem...
- Ne, maradj, kérlek! - mondta Tay, én meg vöröslő arccal visszafordultam és megláttam a lány dühtől izzó tekintetét.
- Mi? Taylor ugye ezt te sem gondolod komolyan? Ha ez a lány itt marad, én elmegyek, és soha többé nem látsz. - sipította továbbra is.
- Rendben, nem tartalak vissza! Nadine, ami azt illeti, már jó ideje nem működik ez köztünk, szóval, azt hiszem itt az ideje, hogy véget vessünk ennek az egésznek!
- Mi? Ezt választod helyettem? Miatta dobsz ki? - kérdezte Nadine.
- Nem egészen, már egy ideje fontolgatom ezt a dolgot, de amikor ma megláttam őt - és itt mélyen a szemembe nézett - tudtam, hogy nem akarlak már többé... Én azt hiszem... ő kell nekem...
Hitetlenkedő arcom láttán a csajból egy hatalmas gúnyos nevetés tört fel...
(Nyuszkó18 - Bari Ibolya)
… - Figyi, ha dobsz a kis csitri miatt soha, de soha nem jövök vissza.
- Rendben nem korlátozlak, menj.
- Tay miattam ne... - mondtam és félbeszakított:
- De nekem Te kellesz nem ez a szőkeség.
Berántott a szobába és rácsapta a kiscsajra az ajtót
- Rendben nem korlátozlak, menj.
- Tay miattam ne... - mondtam és félbeszakított:
- De nekem Te kellesz nem ez a szőkeség.
Berántott a szobába és rácsapta a kiscsajra az ajtót
Tay megterített bent és…
(Pötank – Sárezcky Petra)
…Leültünk vacsorázni. Nem sokat beszéltem, mert egy kicsit zaklatottnak éreztem magam a történtek miatt. Mikor Tay így szólt…
(Marcsyhh - Sallai Mária)
… - Ne aggódj! Az én hibám! De már úgyis ki akartam dobni a csajt! És hogy miért? Hát mert nem szerette a…
(Cara - Lőrenti Éva)
…a rajongóimat. Túl féltékeny volt velem, nekem olyan lány kell, aki bízik bennem és magamért szeret. De még a nevedet sem tudom. Mesélj magadról!...
(LoveTLx - Sztojka Melissa)
…Mindent elmeséltem, amit tudtam magamról. Hova járok suliba, mit szeretek és mit nem, meg a többi. Későre járt, mire a beszélgetéssel végeztünk. Azután kimentünk az erkélyre, és leültünk a hintaágyba, ahonnan tökéletesen lehetett látni a csillagokat. Taylor átkarolt, mire én a vállára hajtottam a fejem, úgy néztük tovább az eget. Azután eléggé álmos lettem a minap történtek miatt. Nem tudtam tovább nyitva tartani a szemem, elaludtam Tay vállán. Reggel úgy ébredtem, hogy…
(PBetti - Puzder Bernadett)
…Taylor megpuszilta az arcom és főzött nekem teát.
Aztán mondtam neki, hogy:
- Mennem kell a szüleim már biztosan kiakadtak.
Aztán mondtam neki, hogy:
- Mennem kell a szüleim már biztosan kiakadtak.
De Taylor nem nagyon akart elengedni. Aztán telefonszámot cseréltünk....
(Marcsyhh - Sallai Mária)
…És megígértette velem, hogy hívjam fel. Hazakísért. Az ajtóban egy forró csókkal búcsúzott. Anyukáméknak azt mondtam, hogy azért nem értem haza, mert…
(PBetti - Puzder Bernadett)
…Találkoztam az egyik régi ismerőssel és nem akart haza engedni. Bocsánatot kértem, de ennek ellenére a szüleim szobafogságot ítéltek nekem. Ez nagyon rosszul esett, és nem azért mert nem mehetek ki. De végül is azért, mert akkor hogy találkozok Tay-el???
Aztán másnap hívott Taylor:
- Szia!
- Szia!
- Nem lenne kedved…
- Szia!
- Szia!
- Nem lenne kedved…
(Marcsyhh - Sallai Mária)
… - Nem lenne kedved újra találkozni?
- Sajnos szobafogságban vagyok.
Magát okolta a büntetésem miatt, de én természetesen felvilágosítottam, hogy nem az ő hibája. Még beszélgettünk egy kicsit, amikor anyukám hívott, hogy menjek ebédelni. Tay utolsó mondata a telefonban az volt, hogy…
- Hamarabb találkozunk, mit gondolnád. - és lerakta.
Egész délután azon gondolkodtam, hogy mit is jelenthet ez a rejtélyes mondat. Este lefeküdtem az ágyba, és még elalvás előtt olvastam egy kicsit. Hirtelen dörömböltek az ablakomon. Odamentem, és megláttam…
- Sajnos szobafogságban vagyok.
Magát okolta a büntetésem miatt, de én természetesen felvilágosítottam, hogy nem az ő hibája. Még beszélgettünk egy kicsit, amikor anyukám hívott, hogy menjek ebédelni. Tay utolsó mondata a telefonban az volt, hogy…
- Hamarabb találkozunk, mit gondolnád. - és lerakta.
Egész délután azon gondolkodtam, hogy mit is jelenthet ez a rejtélyes mondat. Este lefeküdtem az ágyba, és még elalvás előtt olvastam egy kicsit. Hirtelen dörömböltek az ablakomon. Odamentem, és megláttam…
(PBetti - Puzder Bernadett)
…Tay-t. A szívem majd kiugrott, ahogy megláttam, meg persze az is egy kicsit megrémisztett, hogy dörömbölt. Kinyitottam az ablakot.
- Szóval ezért mondtad, hogy "hamarabb találkozunk, mint gondolnád". - mosolyogtam el magam.
- Hááát.. Ami azt illeti igen. De ugye nem zavarok? - kérdezte az arcán azzal a bájos mosollyal.
- Hát persze hogy nem zavarsz. Te, hogy zavarhatnál. Mássz be!
Bemászott és egy hosszú forró csókot nyomott az ajkaimra. Nagyon meglepődtem, hogy itt van nálam... Soha nem gondoltam volna, hogy az, akiért rajongok és álmaim pasija, most itt van az én szobámban és csak mi ketten...
- Szóval ezért mondtad, hogy "hamarabb találkozunk, mint gondolnád". - mosolyogtam el magam.
- Hááát.. Ami azt illeti igen. De ugye nem zavarok? - kérdezte az arcán azzal a bájos mosollyal.
- Hát persze hogy nem zavarsz. Te, hogy zavarhatnál. Mássz be!
Bemászott és egy hosszú forró csókot nyomott az ajkaimra. Nagyon meglepődtem, hogy itt van nálam... Soha nem gondoltam volna, hogy az, akiért rajongok és álmaim pasija, most itt van az én szobámban és csak mi ketten...
(Marcsyhh - Sallai Mária)
…Lépéseket halottunk a folyosón. Gyorsan lekapcsoltam a lámpámat és bebújtam az ágyba. Taylor pedig az ágy alá. Tetettem az alvás, amikor Anyukám nyitott be az ajtómon. Valószínűleg ő is meg halotta a kopogást. Szerencsre nem vett észre semmi gyanúsat. Kiment, majd mind a ketten előmásztunk rejtekhelyünkről…
(PBetti - Puzder Bernadett)
…Taylor leült mellém az ágyra és egy nagy sóhajjal így szólt:
- Huhh ezt megúsztuk. - törölte meg izzadságtól nedves homlokát.
Én csak mosolyogtam ezen. Taylor mélyen bele nézett a szemembe és azt mondta:
- Figyelj! Nekem tényleg nagyon bejössz és szeretnélek közelebbről megismerni. - mikor kimondta ezeket a sorokat teljesen elveszítettem önuralmam majd szemben vele az ölébe ültem és teljes szenvedéllyel csókolóztunk hosszú, hosszú perceken át. Ott csüngtem ajkain, míg csak egyszer Taylor el nem tolt magától. Én pedig mélyen a szemébe néztem, elölről beletúrtam a hajába a fejemet fejének támasztottam és azt mondtam…
- Huhh ezt megúsztuk. - törölte meg izzadságtól nedves homlokát.
Én csak mosolyogtam ezen. Taylor mélyen bele nézett a szemembe és azt mondta:
- Figyelj! Nekem tényleg nagyon bejössz és szeretnélek közelebbről megismerni. - mikor kimondta ezeket a sorokat teljesen elveszítettem önuralmam majd szemben vele az ölébe ültem és teljes szenvedéllyel csókolóztunk hosszú, hosszú perceken át. Ott csüngtem ajkain, míg csak egyszer Taylor el nem tolt magától. Én pedig mélyen a szemébe néztem, elölről beletúrtam a hajába a fejemet fejének támasztottam és azt mondtam…
(Marcsyhh - Sallai Mária)
… - Ne haragudj... egy kicsit tényleg gyors...
Majd lehuppantam az ágyra és zavartan mosolyogtam. Kényelmetlenül és hülyén éreztem magam a viselkedésemért. De Tay-ra pillantva meglepetten láttam, hogy az ő arcán is ugyanaz a zavartság tükröződik. Egy ideig úgy fészkelődött mellettem, mint akinek valami nyomja a fenekét, majd hirtelen felpattant és feszülten fordult felém.
- Hiba volt, hogy idejöttem... - kezdte és szinte az egész teste remegett a feszültségtől.
Aztán meglátta csodálkozó és csalódott ábrázatom, és kapkodó magyarázkodásba kezdett.
- Nem... Nem azért mert... Csak... - látszódott rajta, hogy zavartan keresi a szavakat.
Néztem őt és egyre jobban elhatalmasodott rajtam a kétségbeesés. Ajkam legörbült, szememben könny gyűlt és visszanyeltem kitörni készülő sírásom.
Egy hosszú pillanatig szótlanul meredt rám majd, mint aki megadja magát a sorsnak, nagyot sóhajtott.
- ... Ááááá...
Határozottan mellém lépett, ellenkezést nem tűrve odahúzott magához és miközben körém fonta izmos karjait....
Majd lehuppantam az ágyra és zavartan mosolyogtam. Kényelmetlenül és hülyén éreztem magam a viselkedésemért. De Tay-ra pillantva meglepetten láttam, hogy az ő arcán is ugyanaz a zavartság tükröződik. Egy ideig úgy fészkelődött mellettem, mint akinek valami nyomja a fenekét, majd hirtelen felpattant és feszülten fordult felém.
- Hiba volt, hogy idejöttem... - kezdte és szinte az egész teste remegett a feszültségtől.
Aztán meglátta csodálkozó és csalódott ábrázatom, és kapkodó magyarázkodásba kezdett.
- Nem... Nem azért mert... Csak... - látszódott rajta, hogy zavartan keresi a szavakat.
Néztem őt és egyre jobban elhatalmasodott rajtam a kétségbeesés. Ajkam legörbült, szememben könny gyűlt és visszanyeltem kitörni készülő sírásom.
Egy hosszú pillanatig szótlanul meredt rám majd, mint aki megadja magát a sorsnak, nagyot sóhajtott.
- ... Ááááá...
Határozottan mellém lépett, ellenkezést nem tűrve odahúzott magához és miközben körém fonta izmos karjait....
(Kata65 - Janovics Katalin)
… - Jaj, nem úgy értettem. Ne hidd azt, hogy nem... Akarlak.
Ekkor elengedett öleléséből és mélyen a szemembe nézett.
Erre a szóra elállt a lélegzetem is. Szólni sem tudtam, hogy ne mondjon többet, mert értettem már, de nem tudtam. Így tovább mondta:
- Nem volt jó ötlet, hogy idejöttem. Túl... kockázatos. Valami mást kell kitalálnunk!
- De mit?- szólaltam meg váratlanul…
Ekkor elengedett öleléséből és mélyen a szemembe nézett.
Erre a szóra elállt a lélegzetem is. Szólni sem tudtam, hogy ne mondjon többet, mert értettem már, de nem tudtam. Így tovább mondta:
- Nem volt jó ötlet, hogy idejöttem. Túl... kockázatos. Valami mást kell kitalálnunk!
- De mit?- szólaltam meg váratlanul…
(LoveTLx - Sztojka Melissa)
… - Hiszen máshol ott vannak a fotósok meg a rajongók. Sehol nem lehetnénk magunk.
Tay gondterhelten sóhajtott és elkomorodott.
- Hát igen, valahogy könnyebb volt mikor még nem voltam ilyen népszerű.
Szomorúan lerogyott az ágyra, maga mellé ültetett és kezemet gyengéden a kezében tartotta.
- Vágytam a népszerűségre, de nem gondoltam, hogy... ilyen nehéz. - hangja csüggedt volt és elcsigázott. - Hozzád szöktem, mert úgy gondoltam nálad menedékre lelek. Veled újra önmagam tudok lenni és elfelejtem azokat a népszerűséggel kapcsolatos idegesítő dolgokat. - egyenesen és jelentőségteljesen belenézett a szemembe. - Te olyan más vagy...
Kedvesen rám mosolygott…
Tay gondterhelten sóhajtott és elkomorodott.
- Hát igen, valahogy könnyebb volt mikor még nem voltam ilyen népszerű.
Szomorúan lerogyott az ágyra, maga mellé ültetett és kezemet gyengéden a kezében tartotta.
- Vágytam a népszerűségre, de nem gondoltam, hogy... ilyen nehéz. - hangja csüggedt volt és elcsigázott. - Hozzád szöktem, mert úgy gondoltam nálad menedékre lelek. Veled újra önmagam tudok lenni és elfelejtem azokat a népszerűséggel kapcsolatos idegesítő dolgokat. - egyenesen és jelentőségteljesen belenézett a szemembe. - Te olyan más vagy...
Kedvesen rám mosolygott…
(Kata65 - Janovics Katalin)
…Aztán elszomorodott hangon azt mondta:
- Holnap el kell, hogy menjek befejezni egy forgatást!
- És meddig nem látlak? - kérdeztem aggódva
- Hát ez az... Azt szeretném, ha nem túl nagy kérés, hogy... gyere velem!
Én nagyon örültem a meghívásnak és ezt mondtam:
(Pötank – Sárezcky Petra)
- Holnap el kell, hogy menjek befejezni egy forgatást!
- És meddig nem látlak? - kérdeztem aggódva
- Hát ez az... Azt szeretném, ha nem túl nagy kérés, hogy... gyere velem!
Én nagyon örültem a meghívásnak és ezt mondtam:
(Pötank – Sárezcky Petra)
… - Wow, persze, megyek!
- Hova? - kérdeztem hevesen.
- Ausztráliába... – mondta ki végül.
A szigeten a megérkezésünk utáni estén, csendben sétáltunk a tengerparton, a víz mosta a lábunkat...
Tay felém fordult és megkérdezte.
- Hova? - kérdeztem hevesen.
- Ausztráliába... – mondta ki végül.
A szigeten a megérkezésünk utáni estén, csendben sétáltunk a tengerparton, a víz mosta a lábunkat...
Tay felém fordult és megkérdezte.
(Grettta - Nagy Gréta)
… - Nos, nem bántad meg hogy velem tartottál?
- Nem, dehogy! Csodálatos itt... - mondtam és újra a távolba meredtem. Nem tudtam elszakadni a látványtól.
- Örülök, hogy itt vagy. - mondta Tay alig hallhatóan és én rápillantottam.
Kicsit félszegen nézett rám és bátortalanul közelebb lépve megfogta a kezem. Egy darabig eltűnődve nézte összefonódó ujjainkat majd még halkan hozzá tette.
- És örülök, hogy velem vagy.
Jelentőségteljesen nézett bele a szemembe és már tudtam mi fog következni. Közelebb lépett, egyik kezével megfogta a csípőmet, lassan elkezdett magához húzni...
És akkor a vállam fölött valami elvonta a figyelmét és szemeivel a távolt fürkészte. Rövid idő múlva arcvonásai hirtelen megkeményedtek és szemei dühösen villantak.
- Paparazzik... - sziszegte fogai között és hangjából nem titkolt gyűlölet sugárzott...
- Nem, dehogy! Csodálatos itt... - mondtam és újra a távolba meredtem. Nem tudtam elszakadni a látványtól.
- Örülök, hogy itt vagy. - mondta Tay alig hallhatóan és én rápillantottam.
Kicsit félszegen nézett rám és bátortalanul közelebb lépve megfogta a kezem. Egy darabig eltűnődve nézte összefonódó ujjainkat majd még halkan hozzá tette.
- És örülök, hogy velem vagy.
Jelentőségteljesen nézett bele a szemembe és már tudtam mi fog következni. Közelebb lépett, egyik kezével megfogta a csípőmet, lassan elkezdett magához húzni...
És akkor a vállam fölött valami elvonta a figyelmét és szemeivel a távolt fürkészte. Rövid idő múlva arcvonásai hirtelen megkeményedtek és szemei dühösen villantak.
- Paparazzik... - sziszegte fogai között és hangjából nem titkolt gyűlölet sugárzott...
(Kata65 - Janovics Katalin)
…Szerencsénkre a szálloda ahol megszálltunk közel volt a tengerparthoz. Tay úgy kapott fel, mint egy tollpihét s szinte átéltem Bella szerepét. Mire észbe kaptam már ott voltunk a szobája előtt.
Könnyedén letett és én megköszöntem ezt az élményt. A paparazziknak sem sikerülhetett sok képet készíteniük, esetleg egy két fotót Tay hátsójáról. – elmosolyodtam - Mondtam Taynek, hogy majd később találkozunk, s elindultam szobám felé mikor gyengéden a kezem után nyúlt, és azt mondta, hogy menjek be vele a szobájába. Először nem tudtam mit mondjak, de aztán beleegyeztem...
(LoveTLx - Sztojka Melissa)
…Bementünk a szobába. Ahogy beértük, Tay épp, hogy becsukta az ajtót, gyengéden beletúrt a hajamba másik kezét csípőmre csúsztatta és mézédes ajkait enyémre tette, majd hosszú percekig ajkaimat kényeztette. De egy kicsit tovább fajult a dolog, mint szerettük volna, mert…
(Marcsyhh - Sallai Mária)
…Igazán kívántuk egymást. Taylor pólóját leszakítottam róla. De ekkor Taylor sem volt rest. Erős kezével széttépte az ingem, amiről csak úgy estek le a gombok. Ezután valami furcsa dolog történt...
(Cristina augelira)
…Szenvedélyes csókunk közben az ágyra hanyatlottunk. Az ágy rugói azonban túl erősek voltak és azzal a lendülettel, amivel az ágyra estünk már le is pattantunk róla és a földre gurultunk.
Egy pillanatra megdermedtünk a meglepetéstől, majd hangos önfeledt nevetésbe törtünk ki. Egy hosszú percig nem tettünk mást csak a hasunkat fogva fetrengtünk a nevetéstől. Ez az idő épp elég volt arra, hogy a féktelen vágy kitisztuljon a fejünkből és rájöjjünk, lassítanunk kell.
Még mindig kuncogva felálltunk, és letépett ruháinkat összehúzva magunkon kicsit zavartan pillantottunk egymásra.
Kínos csend telepedett közénk.
- Azt hiszem ez egy jel volt. - kezdtem halkan és alig tudtam Tay-ra pillantani. - Talán nem kéne folytatni...
- I-i-igen.
Tay is zavart volt és egy röpke pillantást vetett az ágyra. De tekintetében mintha némi sajnálkozás is megcsillant volna.
- Akkor én most megyek.
Mondtam nem túlhatározottan, és mielőtt bármit is tehetett, vagy mondhatott volna, elszántan kiléptem az ajtón és a szobámba siettem.
Ott…
Egy pillanatra megdermedtünk a meglepetéstől, majd hangos önfeledt nevetésbe törtünk ki. Egy hosszú percig nem tettünk mást csak a hasunkat fogva fetrengtünk a nevetéstől. Ez az idő épp elég volt arra, hogy a féktelen vágy kitisztuljon a fejünkből és rájöjjünk, lassítanunk kell.
Még mindig kuncogva felálltunk, és letépett ruháinkat összehúzva magunkon kicsit zavartan pillantottunk egymásra.
Kínos csend telepedett közénk.
- Azt hiszem ez egy jel volt. - kezdtem halkan és alig tudtam Tay-ra pillantani. - Talán nem kéne folytatni...
- I-i-igen.
Tay is zavart volt és egy röpke pillantást vetett az ágyra. De tekintetében mintha némi sajnálkozás is megcsillant volna.
- Akkor én most megyek.
Mondtam nem túlhatározottan, és mielőtt bármit is tehetett, vagy mondhatott volna, elszántan kiléptem az ajtón és a szobámba siettem.
Ott…
(Kata65 - Janovics Katalin)
…ahogy beléptem lehajítottam a felsőm, lehuppantam az ágyra és csak mosolyogtam. Hamarosan elaludtam a fáradtságtól.
Még ma sem értem, hogy egy ilyen csodálatos nap után, hogy érhetett ilyen szörnyű álom. Álmomban Taylor-al sétáltam a tengerparton. Egyszer csak Taylor megállt es komoran rám nézett és azt mondta:
- Már nem szeretlek, többet nem kellesz nekem.
- Már nem szeretlek, többet nem kellesz nekem.
Akkor a távolban megjelent egy szőke nő, akit Taylor Swiftnek álmodtam. Elkezdett rohanni Tay felé és Tay is ő felé, míg el nem érték egymást. Öleléssel és csókkal "üdvözölték" a másikat. Ezt nem néztem volna ki Taylorból, hisz csak most szakított velem. Összetörte a szívemet és még itt előttem ölelgeti ezt a... Ezt a nőt. Aztán még egy csók is elcsattant közbe. Utána egy hosszasabb jött… És akkor kinyújtottam a kezem és torkom szakadtából kiáltottam Tay nevét…
Ekkor felébredtem.
Rájöttem, hogy nem érdemlem meg Taylor-t. Neki egy különleges lány kell. Örültem, hogy a tegnap este nem történt semmi köztünk, bár ezt szívemben nem így éreztem. El kellett, hogy mondjam neki. Reggelinél kedvesen várt rám és legszebb mosolyával köszöntött. Tudtam, hogy most nem hódolhatok be.
Rájöttem, hogy nem érdemlem meg Taylor-t. Neki egy különleges lány kell. Örültem, hogy a tegnap este nem történt semmi köztünk, bár ezt szívemben nem így éreztem. El kellett, hogy mondjam neki. Reggelinél kedvesen várt rám és legszebb mosolyával köszöntött. Tudtam, hogy most nem hódolhatok be.
El kell mondanom...
(LoveTLx - Sztojka Melissa)
… - Tay - szólaltam meg bátortalanul és a hangom nagyon erőtlennek tűnt a körülöttünk zsongó hangoktól -, beszélnünk kell. Tekintetét a szemembe fúrta és arcáról hirtelen lehervadt a mosoly. Aggódva lépett közelebb hozzám és megfogta a kezem.
- Mi baj? Történt valami?
Közelsége egy pillanatra elbizonytalanított és pillantásomat elkaptam róla. A földet bámultam mintha valami nagyon érdekes dolgot találtam volna ott és egy nagy lélegzetet véve belekezdtem a mondanivalómba. Éreztem, ha most nem teszem, hát soha nem lesz már merszem.
- Tudod ezt a dolog kettőnk között... ez fantasztikus! Te egy nagy sztár vagy, én meg hát, egy egyszerű lány aki... eddig csak álmodozhatott rólad most meg... most meg itt vagyok veled és... és el sem hiszem! Nagyon hálás vagyok...
- Hálás...?
Visszhangozta Tay döbbenten. Hangja halk volt, és szomorú, de én nem mertem ránézni. Tovább folytattam.
- De azt hiszem, én nem tartozom a te világodba!
Csak ekkor néztem fel rá.
Letaglózva állt velem szemben és látszódott rajta, hogy nem számított erre. Lassan elengedte a kezem és szinte hátratántorodott. Tekintete kábult volt és nem tudott szólni a döbbenettől.
Hosszú percek teltek el, míg megszólalt...
(Kata65 - Janovics Katalin)
… - Kicsim, sosem voltál nem a világomba való! Én nem vagyok ebbe a világba való.
Ha tudnád, hogy mennyire vágyok a csókjaidra és esténkét másra is. - elpirult, meglepett az őszintesége. - Kellesz nekem és ezt nem azért mondom, mert nem kaphattalak meg. Ha kell, várok egész életemig, de én téged szeretlek.
Szavai perzselték a szívem, nem bírtam elviselni ezt. Szemem könnyes lett, elrohantam, Taylor utánam jött. A tengerparton ültem. Oda jött hozzám és leült mellém.
- Kiscsillag, beszéljük meg! - szólt már-már könyörgően. - Imádlak, nem szeretnélek elveszíteni, nem élném túl.
Csak a fejemet ráztam. Futó csókot leheltem Tay szájára, majd bementem, hogy összepakoljam a dolgaim. Mikor már mindenem megvolt, becsúsztattam egy levelet Taylor szobájába, majd a reptérre mentem.
Vártam a terminálnál, mikor valaki hirtelen megragadott és…
(Grettta - Nagy Gréta)
…maga felé penderített. Tay egyik asszisztense volt az.
- Mégis mi a fenét képzelsz!
Támadt rám lekezelően és én hátratántorodtam az indulatától.
- Hogy...?
- Teljesen kiborítod Tay-t ezzel a viselkedéssel!
- Én... - hebegtem megszeppenve, de nem engedett szóhoz jutni.
- Holnap forgatás és teljesen szétcsúszott a hisztidtől. Nem tud koncentrálni... Most is alig tudtam rávenni, hogy elmenjen erre a partira. Pedig a karrierje szempontjából ez egy fontos rendezvény! Örülnöd kéne, hogy azt a csekélyke szabadidejét, amije van, azt rád pazarolja! De te egy hálátlan kis dög vagy! Selena és a többiek legalább tudták mi a dörgés! De te?! Örülnöd kéne, hogy egyáltalán szóba áll egy ilyen senkivel, mint amilyen te vagy...!
Hallgattam a gyűlölködő és megalázó monológját és szóhoz sem jutottam. Mikor aztán karon ragadott, hogy a limuzinhoz citáljon elegem lett. Valahonnan merítettem magamból még egy kis erőt, kitéptem a karomat és futva igyekeztem a géphez.
Attól kezdve minden olyan ködössé vált. Az egész utat végigbőgtem és nem tudtam hogyan jutottam haza. Csak azt érzékeltem záporozó könnyeimen keresztül, hogy segítő kezek terelgetnek a helyes irányba, majd otthon anya gyengéd és védelmező ölelését.
Később magamra csuktam az ajtót és elbújtam kis szobám jótékony rejtekében. Telefonomat kikapcsoltam amin Tay milliónyi nem fogadott hívásértesítője és olvasatlan üzenetei voltak. Két napig csak bőgtem és aludtam.
Ez volt a terápiám, ezzel akartam felejteni és sebeimet nyalogatni.
- Mégis mi a fenét képzelsz!
Támadt rám lekezelően és én hátratántorodtam az indulatától.
- Hogy...?
- Teljesen kiborítod Tay-t ezzel a viselkedéssel!
- Én... - hebegtem megszeppenve, de nem engedett szóhoz jutni.
- Holnap forgatás és teljesen szétcsúszott a hisztidtől. Nem tud koncentrálni... Most is alig tudtam rávenni, hogy elmenjen erre a partira. Pedig a karrierje szempontjából ez egy fontos rendezvény! Örülnöd kéne, hogy azt a csekélyke szabadidejét, amije van, azt rád pazarolja! De te egy hálátlan kis dög vagy! Selena és a többiek legalább tudták mi a dörgés! De te?! Örülnöd kéne, hogy egyáltalán szóba áll egy ilyen senkivel, mint amilyen te vagy...!
Hallgattam a gyűlölködő és megalázó monológját és szóhoz sem jutottam. Mikor aztán karon ragadott, hogy a limuzinhoz citáljon elegem lett. Valahonnan merítettem magamból még egy kis erőt, kitéptem a karomat és futva igyekeztem a géphez.
Attól kezdve minden olyan ködössé vált. Az egész utat végigbőgtem és nem tudtam hogyan jutottam haza. Csak azt érzékeltem záporozó könnyeimen keresztül, hogy segítő kezek terelgetnek a helyes irányba, majd otthon anya gyengéd és védelmező ölelését.
Később magamra csuktam az ajtót és elbújtam kis szobám jótékony rejtekében. Telefonomat kikapcsoltam amin Tay milliónyi nem fogadott hívásértesítője és olvasatlan üzenetei voltak. Két napig csak bőgtem és aludtam.
Ez volt a terápiám, ezzel akartam felejteni és sebeimet nyalogatni.
Pár nap múlva este zajt hallottam az ablakomnál és összeszorult a szívem, mert rám tört Tay látogatásának emléke.
Ő nem lehet az, ötlött fel bennem, hiszen még sokáig kell forgatnia külföldön. Kíváncsiságtól hajtva összeszedtem minden bátorságom oda mentem az ablakhoz és óvatosan kilestem rajta.
Legnagyobb meglepetésemre Tay "bocs-hogy-élek" ábrázatával találtam szembe magam. Elképedve és némi ingerültséggel téptem fel az ablakot és ő szinte azonnal, invitálás nélkül beugrott rajta.
- Te hogy kerülsz ide? - rivalltam rá számon kérve őt.
Láthatóan meglepte a reagálásom. Visszarettenve és némi tanácstalansággal állt egyik lábáról a másikra.
- Én is örülök, hogy látlak! - mondta halkan és hangjában keserű csalódottság csengett...
- Holnap az összes újság címlapján öles betűkkel jelenik majd meg a legújabb sztár allűröm, hogy otthagytam a forgatást. A cikkekben majd olvashatod a "hogyan"-t... - hangja halk volt és szomorú. - De az igazságot azokból nem tudod meg...
Ő nem lehet az, ötlött fel bennem, hiszen még sokáig kell forgatnia külföldön. Kíváncsiságtól hajtva összeszedtem minden bátorságom oda mentem az ablakhoz és óvatosan kilestem rajta.
Legnagyobb meglepetésemre Tay "bocs-hogy-élek" ábrázatával találtam szembe magam. Elképedve és némi ingerültséggel téptem fel az ablakot és ő szinte azonnal, invitálás nélkül beugrott rajta.
- Te hogy kerülsz ide? - rivalltam rá számon kérve őt.
Láthatóan meglepte a reagálásom. Visszarettenve és némi tanácstalansággal állt egyik lábáról a másikra.
- Én is örülök, hogy látlak! - mondta halkan és hangjában keserű csalódottság csengett...
- Holnap az összes újság címlapján öles betűkkel jelenik majd meg a legújabb sztár allűröm, hogy otthagytam a forgatást. A cikkekben majd olvashatod a "hogyan"-t... - hangja halk volt és szomorú. - De az igazságot azokból nem tudod meg...
(Kata65 - Janovics Katalin)
… Pár másodpercig síri csend volt. Aztán Tay vetett véget a csendnek.
- Te tényleg nem tudod feldolgozni, hogy... egyszerűen csak te kellesz, nem kell más! Kérlek, ne zavarj össze. Így is annyi mindenen mentem keresztül és most, hogy ott hagytam a forgatást... ez is nagy zűr lesz.. De érted bármit… - suttogta nekem Tay.
- Te tényleg nem tudod feldolgozni, hogy... egyszerűen csak te kellesz, nem kell más! Kérlek, ne zavarj össze. Így is annyi mindenen mentem keresztül és most, hogy ott hagytam a forgatást... ez is nagy zűr lesz.. De érted bármit… - suttogta nekem Tay.
A nyakába borultam és zokogni kezdtem. Tay próbált csitítgatni, de egyre csak rám jött a sírógörcs. Annyira meglepett, hogy Tay így viszonyul felém..
- Figyelj! - mondta Tay nagy bánattal az arcán. - Ha neked nélkülem jobb, akkor menj… elengedlek, de ezt sohasem fogom elfelejteni… ezt sohasem fogom elfelejteni... - nem hagytam befejezni. Fejemet felemeltem Tay válláról könnyes szememmel mélyen Tay aranybarna szemébe néztem, és így szóltam:
- Tay! Nem szeretnélek elhagyni, csak egyszerűen úgy érzem, hogy…
- Figyelj! - mondta Tay nagy bánattal az arcán. - Ha neked nélkülem jobb, akkor menj… elengedlek, de ezt sohasem fogom elfelejteni… ezt sohasem fogom elfelejteni... - nem hagytam befejezni. Fejemet felemeltem Tay válláról könnyes szememmel mélyen Tay aranybarna szemébe néztem, és így szóltam:
- Tay! Nem szeretnélek elhagyni, csak egyszerűen úgy érzem, hogy…
(Marcsyhh - Sallai Mária)
… - A környezetedben lévő emberek lenéznek engem, nem tartanak hozzád valónak és hozzád méltónak. Jobban szeretnének valami híres és népszerű szépség oldalán látni, akivel mindenhol megjelenhetsz és feszíthetsz az újságok címlapján. Engem csak a szállodai szobádban rejtegethetsz...
Széles mosoly terült el az arcán és két tenyerébe véve az arcom, mélyen a szemembe nézett.
- Hogy te milyen butus vagy! És milyen aranyos! - forró ajkaival megpuszilta a szám és még gyengédebben mosolygott, mint az előbb. - Olyan vagy nekem mintha egy gyémántra leltem volna. Féltelek és meg akarlak óvni... Azt szeretném, ha nem szerezne rólad tudomást a külvilág és... csak az enyém lennél...
Széles mosoly terült el az arcán és két tenyerébe véve az arcom, mélyen a szemembe nézett.
- Hogy te milyen butus vagy! És milyen aranyos! - forró ajkaival megpuszilta a szám és még gyengédebben mosolygott, mint az előbb. - Olyan vagy nekem mintha egy gyémántra leltem volna. Féltelek és meg akarlak óvni... Azt szeretném, ha nem szerezne rólad tudomást a külvilág és... csak az enyém lennél...
(Kata65 - Janovics Katalin)
… Ez tenne engem a legboldogabbá. – mosolygott rám, de egyben komoly arcot is vágott. Én is elmosolyodtam és csak ennyit mondtam:
- Szeretlek! - és egy hatalmas ölelés közepette forrón megcsókoltam...
- Szeretlek! - és egy hatalmas ölelés közepette forrón megcsókoltam...
(Marcsyhh - Sallai Mária)
…Aztán átbeszéltük az egész estét és Tay ott aludt nálam. Másnap reggel úgy 11 óra körül dobogást hallunk a padlón. Tay bebújt az ágy alá és én felkeltem. Anyu volt az, mert behozza minden reggel a kaját.
- Boldog Szülinapot! - kiabálta anyu a palacsintás tányérral a kézében.
- Boldog Szülinapot! - kiabálta anyu a palacsintás tányérral a kézében.
– Köszönöm. - mondtam elpirultan.
Anyu kiment és Tay meglepett arccal bújt elő.
Anyu kiment és Tay meglepett arccal bújt elő.
- Miért nem mondtad, hogy ma van a szülinapod? - kérdezte. Már tiszta vörös volt az arcom a kínos helyzettől és ezt válaszoltam:…
(Pötank – Sárezcky Petra)
… - Nem jutott az eszembe...
Elképedve meredt rám majd hitetlenkedve csóválni kezdte a fejét.
- Nem jutott az eszedbe? - hangja mintha egy kicsi gúnnyal lett volna megszínezve, majd mikor szélesen el is mosolyodott már elfogott a pulykaméreg.
- Nem is tudom... - színleltem vöröslő fejjel azt, hogy eltűnődöm, közben felhúzott szemöldökkel figyeltem, ahogy Tay lassan becserkészi, majd elpusztítja az egyik palacsintámat. - De úgy rémlik mintha mással lettem volna elfoglalva...
Megpróbáltam higgadt maradni és nyomatékot adni szavaimnak, de az ő figyelme másra irányult. Még egy ínycsiklandó palacsintát tömött a szájába. Csak ezután pillantott újra rám és találkozott rászegeződő, számon kérő tekintetemmel. Mint egy tetten ért és megszeppent gyerek, hirtelen abbahagyta a rágást, de úgy nézett ki, mint egy pofáját teletömött hörcsög. Nem bírtam tovább és kitört belőlem a nevetés.
Tay kínosan érezte magát, gyorsan megrágta és lenyelte a palacsintát, de közben ő is mosolygott már.
- Ez nem fair... - zavartan krákogott egyet -, olyan kívánatos volt.
Majd, hogy másra terelje a szót visszakanyarodott az eredeti témához és közben kajánul mosolygott.
- Szóval születésnap..
Ez hatásosnak bizonyult, mert azonnal hárítottam.
- Ne is kérdezd hányadik! Az én titkom!
Már felszabadultan mosolyogtam.
Mikor hozzám lépett és csípőmnél fogva szorosan magához húzott, várakozóan néztem bele a szemébe, amiben huncut fény csillant.
- Tudod mi jutott az eszembe...?
Kezdte, de abban a pillanatban megszólalt a telefonja. Kelletlenül kotorta elő zsebéből a készüléket és mikor rápillantott nyomban lehervadt ajkáról a mosoly...
Elképedve meredt rám majd hitetlenkedve csóválni kezdte a fejét.
- Nem jutott az eszedbe? - hangja mintha egy kicsi gúnnyal lett volna megszínezve, majd mikor szélesen el is mosolyodott már elfogott a pulykaméreg.
- Nem is tudom... - színleltem vöröslő fejjel azt, hogy eltűnődöm, közben felhúzott szemöldökkel figyeltem, ahogy Tay lassan becserkészi, majd elpusztítja az egyik palacsintámat. - De úgy rémlik mintha mással lettem volna elfoglalva...
Megpróbáltam higgadt maradni és nyomatékot adni szavaimnak, de az ő figyelme másra irányult. Még egy ínycsiklandó palacsintát tömött a szájába. Csak ezután pillantott újra rám és találkozott rászegeződő, számon kérő tekintetemmel. Mint egy tetten ért és megszeppent gyerek, hirtelen abbahagyta a rágást, de úgy nézett ki, mint egy pofáját teletömött hörcsög. Nem bírtam tovább és kitört belőlem a nevetés.
Tay kínosan érezte magát, gyorsan megrágta és lenyelte a palacsintát, de közben ő is mosolygott már.
- Ez nem fair... - zavartan krákogott egyet -, olyan kívánatos volt.
Majd, hogy másra terelje a szót visszakanyarodott az eredeti témához és közben kajánul mosolygott.
- Szóval születésnap..
Ez hatásosnak bizonyult, mert azonnal hárítottam.
- Ne is kérdezd hányadik! Az én titkom!
Már felszabadultan mosolyogtam.
Mikor hozzám lépett és csípőmnél fogva szorosan magához húzott, várakozóan néztem bele a szemébe, amiben huncut fény csillant.
- Tudod mi jutott az eszembe...?
Kezdte, de abban a pillanatban megszólalt a telefonja. Kelletlenül kotorta elő zsebéből a készüléket és mikor rápillantott nyomban lehervadt ajkáról a mosoly...
(Kata65 - Janovics Katalin)
…Az asszisztense hívta és azt mondta, hogy ha nem oda most rögtön vége a karrierjének. Tay nagyon mérges lett, de egyben szomorú is és azt válaszolta vissza…
(Pötank – Sárezcky Petra)
- Rendben.
Lecsapta a telefont.
Lecsapta a telefont.
Egy hosszú percig elfordult tőlem és nem tudtam mi járhat a fejében. Már kezdtem aggódni mikor újból felém fordult és elszántan megszólalt...
Másnap megint ott álltam anyu előtt, megint ott szorongattam kezemben a csomagom és azzal a jól ismert "döntsd-már-el-lányom-mit-akarsz" pillantással nézett rám. De nem mondott semmi korholót.
Csak gyengéden elmosolyodott, megpuszilt és újra Tay gondjaira bízott... Azonban mielőtt kiléptünk az ajtón, mintha csak úgy mellesleg jutna eszébe, utánunk szólt.
- Ja és fiatalember...
Tay készségesen fordult vissza és rávillantotta jól bevált elbűvölő mosolyát.
Anyu is kedvesen mosolygott, de aztán arcvonásai fokozatosan megkeményedtek, és ahogy rászegezte a tekintetét... Gyilkosokat is láttak már szebben nézni.
- Szeretném a lányomat úgy visszakapni, ahogyan elvitte.
Megdermedt a levegő körülöttünk. Taylor arcára ráfagyott a mosoly és zavartan feszengett a nyílt figyelmeztetés hallatán.
- Remélem értjük egymást! - tette hozzá még anya nyomatékosan és én egyre kínosabban éreztem magam.
- Persze... persze. - bólogatott hevesen Tay és már mindketten szerettünk volna távolabb lenni a háztól.
Szégyentől leszegett fejjel indultunk el, de anyu megint utánunk szólt.
- És még valami...
Már fenntartásokkal fordultunk visszafelé. Anya látva zavarunkat elégedetten mosolyodott el és megkeményedett arcvonásai újból meglágyultak.
- Legközelebb, ha benéz hozzánk... az ajtót is használhatja.
Tudja... Tudja, hogy Taylor az ablakon át mászott be hozzám, döbbentem meg. A szemem sarkából érzékeltem, hogy a mellettem álló Tay testtartása megfeszül és már minden magabiztossága szertefoszlott. Csak egy megszeppent tinédzser volt, akit valami turpisságon kaptak.
Nem tudom milyen ábrázatot vághattunk, de anyu hangosan felnevetett, aztán jókedvűen visszament a házba. Mi pedig még egy hosszú percig mozdulni sem tudtunk és megsemmisülve bámultunk a csukott ajtóra...
- Ja és fiatalember...
Tay készségesen fordult vissza és rávillantotta jól bevált elbűvölő mosolyát.
Anyu is kedvesen mosolygott, de aztán arcvonásai fokozatosan megkeményedtek, és ahogy rászegezte a tekintetét... Gyilkosokat is láttak már szebben nézni.
- Szeretném a lányomat úgy visszakapni, ahogyan elvitte.
Megdermedt a levegő körülöttünk. Taylor arcára ráfagyott a mosoly és zavartan feszengett a nyílt figyelmeztetés hallatán.
- Remélem értjük egymást! - tette hozzá még anya nyomatékosan és én egyre kínosabban éreztem magam.
- Persze... persze. - bólogatott hevesen Tay és már mindketten szerettünk volna távolabb lenni a háztól.
Szégyentől leszegett fejjel indultunk el, de anyu megint utánunk szólt.
- És még valami...
Már fenntartásokkal fordultunk visszafelé. Anya látva zavarunkat elégedetten mosolyodott el és megkeményedett arcvonásai újból meglágyultak.
- Legközelebb, ha benéz hozzánk... az ajtót is használhatja.
Tudja... Tudja, hogy Taylor az ablakon át mászott be hozzám, döbbentem meg. A szemem sarkából érzékeltem, hogy a mellettem álló Tay testtartása megfeszül és már minden magabiztossága szertefoszlott. Csak egy megszeppent tinédzser volt, akit valami turpisságon kaptak.
Nem tudom milyen ábrázatot vághattunk, de anyu hangosan felnevetett, aztán jókedvűen visszament a házba. Mi pedig még egy hosszú percig mozdulni sem tudtunk és megsemmisülve bámultunk a csukott ajtóra...
(Kata65 - Janovics Katalin)
…Anya rájött...
- Tay, szerencséd, hogy ennyivel megúsztad... - néztem rá, de látva értelmetlenségét, folytattam. - Anya eléggé hűvösen áll hozzá a… tudod… bizonyos dolgokhoz. – elpirultam és a zavartság úrrá lett rajtam.
- Tay, szerencséd, hogy ennyivel megúsztad... - néztem rá, de látva értelmetlenségét, folytattam. - Anya eléggé hűvösen áll hozzá a… tudod… bizonyos dolgokhoz. – elpirultam és a zavartság úrrá lett rajtam.
Tay tudta, hogy mire gondolok ezért nyugtatóan hozzám szólt.
- Kicsim figyelj, én nem fogok semmi olyat csinálni, amit nem akarsz.
Persze nem ez volt a baj, tudtam, hogy jobban kívánom, mint bárkit és ezt ki is nyilvánítottam volna neki, de nem volt bátorságom.
Újra a repülőn ültünk.
Már majdnem aludtam. Tay hozzám szólt, de nem volt erőm válaszolni.
Folytatta.
- Nagyon szeretlek kicsim és bár nagyon vágyódom már utánad, megpróbálok ellenállni a kísértésnek. Hátra hajtotta a fejét. Ekkor a szavai hallatán kinyitottam a szemem. Láttam a kínzó vágyat az arcán. Rettenetes vágy bújt belém is. Nem tudom, hogy milyen ötlettől vezérelve, de hirtelen rámásztam Taylor-ra és csókolni kezdtem a nyakán. Láttam, hogy élvezi és szíve legmélyén folytatná, de esze előrébb volt vágyánál. Rám akart szólni, de nem hagytam abba. Csókjaimmal kényeztettem nyakát és kezemmel lejjebb tévedtem. Hallottam, ahogy Tay egyre jobban zihál, kicsit megrémültem tartottam attól, hogy elveszítjük a józan eszünket. De nem tudtunk leállni. Halkan sóhajtott, amitől még jobban beindultam. Már-már nyögni kezdett Tay, aztán egy árnyék jelent meg felettünk.
Leugrottam Taylorról és egy légi kísérő tekintetével találtam magam szembe, aki kicsit sem nézett ránk jó szemmel...
- Kicsim figyelj, én nem fogok semmi olyat csinálni, amit nem akarsz.
Persze nem ez volt a baj, tudtam, hogy jobban kívánom, mint bárkit és ezt ki is nyilvánítottam volna neki, de nem volt bátorságom.
Újra a repülőn ültünk.
Már majdnem aludtam. Tay hozzám szólt, de nem volt erőm válaszolni.
Folytatta.
- Nagyon szeretlek kicsim és bár nagyon vágyódom már utánad, megpróbálok ellenállni a kísértésnek. Hátra hajtotta a fejét. Ekkor a szavai hallatán kinyitottam a szemem. Láttam a kínzó vágyat az arcán. Rettenetes vágy bújt belém is. Nem tudom, hogy milyen ötlettől vezérelve, de hirtelen rámásztam Taylor-ra és csókolni kezdtem a nyakán. Láttam, hogy élvezi és szíve legmélyén folytatná, de esze előrébb volt vágyánál. Rám akart szólni, de nem hagytam abba. Csókjaimmal kényeztettem nyakát és kezemmel lejjebb tévedtem. Hallottam, ahogy Tay egyre jobban zihál, kicsit megrémültem tartottam attól, hogy elveszítjük a józan eszünket. De nem tudtunk leállni. Halkan sóhajtott, amitől még jobban beindultam. Már-már nyögni kezdett Tay, aztán egy árnyék jelent meg felettünk.
Leugrottam Taylorról és egy légi kísérő tekintetével találtam magam szembe, aki kicsit sem nézett ránk jó szemmel...
(Grettta - Nagy Gréta)
…Annyira elpirultunk mind a ketten, hogy szinte paradicsom színünk volt. Nagyon zavarban voltunk. Majd a légkísérő oda vágta hozzánk:
- Jobb lesz, ha a gépen egy kicsit vigyáztok! Nehogy a végén még valami bajotok essen! - gúnyos képével az én szemembe nézett végig, de amikor végzett mondani valójával Tay-ra mosolygott, ami nekem nem tetszett....
- Jobb lesz, ha a gépen egy kicsit vigyáztok! Nehogy a végén még valami bajotok essen! - gúnyos képével az én szemembe nézett végig, de amikor végzett mondani valójával Tay-ra mosolygott, ami nekem nem tetszett....
(Marcsyhh - Sallai Mária)
…Végül azt mondta:
- Hamarosan megérkezünk Európába és még onnan egy- két óra Párizs. Addig is hozhatok valamit?
- Nem köszönjük! - felelte udvariasan Tay és hozzám fordult?
- Mi lelt téged? - és elkezdett nevetni.
Én sem tudtam ellenállni ennek az egészséges nevetésnek én is elkuncogtam magam, de közben megköszörültem torkomat és azt feleltem:
- Semmi más, csak amit te nagyon szeretnél... é...é… én is. - dadogtam el magam a végére mivel a mosoly az arcán elvitte a hangomat. És akkor elgondolkoztam: Úristen, én lehetek a világ legszerencsésebb lánya! Kinek van még ilyen jó pasija? Senkinek, hiszem ez Taylor Lautner!
És akkor sorosan átöleltem a mellkasát és arcomat elrejtettem ingében és azt suttogtam:
- Kérlek, soha ne hagyj el! Szeretlek!...
(LoveTLx - Sztojka Melissa)
… Megérkeztünk a szállodába, de a csomagokkal nem törődtünk.
- Azt hiszed, hogy majd utánunk hozzák? - kérdeztem szemrehányóan, aztán rám nézett a nagy kerek szemeivel,
- Azt hiszed, hogy majd utánunk hozzák? - kérdeztem szemrehányóan, aztán rám nézett a nagy kerek szemeivel,
Jaaa, persze… hisz ő híresség.
Nevetni kezdtünk.
Nevetni kezdtünk.
Közel bújtam hozzá, mélyet lélegezve orrom tele lett bőrének édes illatával és szinte megrészegített a közelsége. Tay fogta az adást és jelentőségteljesen ölelt magához… Nagyon kínzott a vágy már mindkettőnket.
A szobában ruhámat szinte a csókjaival lehelte le, majd én is vetkőztetni kezdtem… Mellkasát kezdtem csókolni, egyre közeledve a köldöke felé. Tay nem volt rest, érzéki hangokat hallatott, megborzongott többször is. Egyre hangosabban zihált, majd bevadult… rám feküdt….
(Grettta - Nagy Gréta)
…És abban a pillanatban megszólalt a telefon.
Először egyikünk sem vett róla tudomást, folytattuk azt, amibe belekezdtünk.
Csókjai forróak voltak és szenvedélyesek és én odaadóan követtem testének minden mozdulatát. Hangosan ziháltunk és nyögtünk, és tudtam ma beteljesedik, amire mindketten annyira vágyunk.
Az egyfolytában csengő telefonról nem akartunk tudomást venni, de lassan mindkettőnk agyába bekúszott, azaz idegesítő hang és erőszakos csengése egyre zavaróbbá vált. Tudtuk nem szabadulunk tőle.
Vonakodva, bár de egy kicsit lecsillapítottuk vágyunk. Tay szélesen elmosolyodott és zihálva suttogta.
- Ne mozdulj...
Kissé mókás mozdulatokkal a telefonért nyúlt és morcos hangon szólt bele.
- Tessék!
Egy röpke pillanatig hallgatott, majd úgy pattant le rólam mintha valami megcsípte volna.
- ...Kézcsókom... - mondta halálra váltan és fülig pirulva kapta maga elé a keze ügyébe került ruháját. - ...I-i-igen...
Legnagyobb meglepetésemre felém nyújtotta a telefont, és amikor elképedve a fülemhez emeltem egy aggódó, de kedves hangja szólalt meg benne.
- Na, végre hogy elérlek!
- Anya!- kiáltottam fel meglepetten és ugyanazzal a lendülettel magam elé kaptam a takarót.
- Megérkeztetek?... Minden rendben?...
Szinte záporoztak a kérdései és én megmertem volna esküdni rá, hogy nem is otthonról beszél. Önkéntelenül körbe pillantottam. Valahol ott rejtőzik a közelben és minket figyel.
Anyának volt valami hatodik érzéke, mert mindig ezt csinálta velem. A leg lehetetlenebb helyzetekben csörgött rám. Én pedig még utólag sem tudtam eldönteni, hogy ezért haragudnom kéne rá, vagy éppen jól tette, mert megóvott valamitől.
Most is hallgattam anya záporozó kérdéseit, aggódó szavait és közben éreztem, ahogy Tay-ból és belőlem lassan kezd elillanni a vágy.
Úgy ültünk ott, mint a tetten ért és megszeppent gyerekek. Megpróbáltuk eltakarni testünket és alig mertünk egymásra nézni.
Mikor letettem a telefont, Tay már visszavette a ruháit és lelkiismeret furdalástól gyötörve nézett rám.
- Megígértem valamit anyukádnak... és megpróbálom betartani.
Lassan én is felöltöztem, mert tudtam aznap este már nem fog történni semmi közöttünk.
Éjszaka alig tudtam elaludni. Bosszús voltam. Néztem a plafont és csak egy dolog járt az eszemben...
"Anyaaaaaa....!"
Először egyikünk sem vett róla tudomást, folytattuk azt, amibe belekezdtünk.
Csókjai forróak voltak és szenvedélyesek és én odaadóan követtem testének minden mozdulatát. Hangosan ziháltunk és nyögtünk, és tudtam ma beteljesedik, amire mindketten annyira vágyunk.
Az egyfolytában csengő telefonról nem akartunk tudomást venni, de lassan mindkettőnk agyába bekúszott, azaz idegesítő hang és erőszakos csengése egyre zavaróbbá vált. Tudtuk nem szabadulunk tőle.
Vonakodva, bár de egy kicsit lecsillapítottuk vágyunk. Tay szélesen elmosolyodott és zihálva suttogta.
- Ne mozdulj...
Kissé mókás mozdulatokkal a telefonért nyúlt és morcos hangon szólt bele.
- Tessék!
Egy röpke pillanatig hallgatott, majd úgy pattant le rólam mintha valami megcsípte volna.
- ...Kézcsókom... - mondta halálra váltan és fülig pirulva kapta maga elé a keze ügyébe került ruháját. - ...I-i-igen...
Legnagyobb meglepetésemre felém nyújtotta a telefont, és amikor elképedve a fülemhez emeltem egy aggódó, de kedves hangja szólalt meg benne.
- Na, végre hogy elérlek!
- Anya!- kiáltottam fel meglepetten és ugyanazzal a lendülettel magam elé kaptam a takarót.
- Megérkeztetek?... Minden rendben?...
Szinte záporoztak a kérdései és én megmertem volna esküdni rá, hogy nem is otthonról beszél. Önkéntelenül körbe pillantottam. Valahol ott rejtőzik a közelben és minket figyel.
Anyának volt valami hatodik érzéke, mert mindig ezt csinálta velem. A leg lehetetlenebb helyzetekben csörgött rám. Én pedig még utólag sem tudtam eldönteni, hogy ezért haragudnom kéne rá, vagy éppen jól tette, mert megóvott valamitől.
Most is hallgattam anya záporozó kérdéseit, aggódó szavait és közben éreztem, ahogy Tay-ból és belőlem lassan kezd elillanni a vágy.
Úgy ültünk ott, mint a tetten ért és megszeppent gyerekek. Megpróbáltuk eltakarni testünket és alig mertünk egymásra nézni.
Mikor letettem a telefont, Tay már visszavette a ruháit és lelkiismeret furdalástól gyötörve nézett rám.
- Megígértem valamit anyukádnak... és megpróbálom betartani.
Lassan én is felöltöztem, mert tudtam aznap este már nem fog történni semmi közöttünk.
Éjszaka alig tudtam elaludni. Bosszús voltam. Néztem a plafont és csak egy dolog járt az eszemben...
"Anyaaaaaa....!"
(Kata65 - Janovics Katalin)
…Hogy tehette?!
Mikor már felnőtt nő vagyok és meghalok Tay nélkül. Kezdtem bánni mindent.
Másnap reggel Tay már nem volt a szobában, üzenetet hagyott, ebédidőben jön, forgatni ment.
Már majdnem el is felejtettem.
Összeütöttem valami finomat, majd vártam, hogy Tay megérkezzen.
Titkon már körvonalazódott egy terv a fejemben, hogy miként tudnánk végig csinálni azt, amiben eddig valami, vagy éppen valaki megakadályozott.
Bejött Tay az ajtón, nagy örömmel.
- Szia, édesem! - csókot lehelt az arcomra. Meglepett, hogy nem a számra.
- Mennyi időd van? - kérdeztem pajkos tekintettel.
- Miért? - kérdezte vissza kíváncsian azzal a gyönyörű szemeivel.
Az asztalra mutattam, bár nem az ebéd miatt kérdeztem.
- Egy órám... - válaszolta elképedve. – Köszi. - nézett rám - Még senki sem csinált, úgy értem, hogy a szüleimen kívül, még nem csináltak nekem ebédet.
Megcsókoltam.
- Akkor ideje volt - suttogtam, majd megigézett arccal bólintott.
Megebédelt, majd mikor végzett felém fordult, szólásra nyitotta ajkait, de elhallgattattam.
- Tay, kapcsold ki a telefonod. - én már kinyomtam az enyémet. Rám nézett azzal a tekintette, mint aki azt mondaná "ugye csak viccelsz".
Megráztam a fejem, majd oda bújtam az ölébe, ott ahol volt, a széken. Fejét hátra hajtotta, szabad területet adva nyakának. Bele csókoltam a nyakába, majd haladtam lejjebb...
- Várj! – mondta, majd belenyúlt a zsebébe és egy mozdulattal kikapcsolta a telefont, amit aztán a padlóra dobott. Ismét 100%-os figyelmet szentelve rám. A combom alá nyúlt, majd felemelt és az ágyra vitt. Akkor már csókolóztunk.
Lefektetett és elkezdte lehámozni rólam a ruhát. Élvezet volt, mikor Taylor-ól levettem a ruháit. Izmait tanulmányoztam, majd Tay szája lejjebb tévedt a számról, minden apró részt csókjaival édesítve. Láttam az arcán, hogy izgatja a dolog, de vonásaiban enyhe határozatlanság is felfedezhetővé vált. Hisz mindkettőnknek ez lesz az első….
Mikor már felnőtt nő vagyok és meghalok Tay nélkül. Kezdtem bánni mindent.
Másnap reggel Tay már nem volt a szobában, üzenetet hagyott, ebédidőben jön, forgatni ment.
Már majdnem el is felejtettem.
Összeütöttem valami finomat, majd vártam, hogy Tay megérkezzen.
Titkon már körvonalazódott egy terv a fejemben, hogy miként tudnánk végig csinálni azt, amiben eddig valami, vagy éppen valaki megakadályozott.
Bejött Tay az ajtón, nagy örömmel.
- Szia, édesem! - csókot lehelt az arcomra. Meglepett, hogy nem a számra.
- Mennyi időd van? - kérdeztem pajkos tekintettel.
- Miért? - kérdezte vissza kíváncsian azzal a gyönyörű szemeivel.
Az asztalra mutattam, bár nem az ebéd miatt kérdeztem.
- Egy órám... - válaszolta elképedve. – Köszi. - nézett rám - Még senki sem csinált, úgy értem, hogy a szüleimen kívül, még nem csináltak nekem ebédet.
Megcsókoltam.
- Akkor ideje volt - suttogtam, majd megigézett arccal bólintott.
Megebédelt, majd mikor végzett felém fordult, szólásra nyitotta ajkait, de elhallgattattam.
- Tay, kapcsold ki a telefonod. - én már kinyomtam az enyémet. Rám nézett azzal a tekintette, mint aki azt mondaná "ugye csak viccelsz".
Megráztam a fejem, majd oda bújtam az ölébe, ott ahol volt, a széken. Fejét hátra hajtotta, szabad területet adva nyakának. Bele csókoltam a nyakába, majd haladtam lejjebb...
- Várj! – mondta, majd belenyúlt a zsebébe és egy mozdulattal kikapcsolta a telefont, amit aztán a padlóra dobott. Ismét 100%-os figyelmet szentelve rám. A combom alá nyúlt, majd felemelt és az ágyra vitt. Akkor már csókolóztunk.
Lefektetett és elkezdte lehámozni rólam a ruhát. Élvezet volt, mikor Taylor-ól levettem a ruháit. Izmait tanulmányoztam, majd Tay szája lejjebb tévedt a számról, minden apró részt csókjaival édesítve. Láttam az arcán, hogy izgatja a dolog, de vonásaiban enyhe határozatlanság is felfedezhetővé vált. Hisz mindkettőnknek ez lesz az első….
(Grettta - Nagy Gréta)
…Aztán Tay vágya és hevessége hirtelen apadni kezdett, és én nem értettem a dolgot. Csókjaimmal és öleléseimmel megpróbáltam újabb szenvedélyt vinni az együttlétünkbe, de szerelmem vonakodva abba hagyta a csókot, kibontakozott az ölelésemből és arrébb húzódott tőlem.
- Tay… – suttogtam elképedve és mérhetetlen csalódást éreztem. – Miért…?
Nem válaszolt azonnal. Lassan és szinte megtörten kezdte visszavenni a ruháit és még csak rám sem pillantott.
- Nem tehetem… - szólalt meg végül nagyon halkan és csak ekkor nézett rám. – Nagyon kívánlak… de ezt… ezt nem tehetem.
Csak néztem, ahogy Tay felöltözik, és szinte szégyenkezve indul az ajtó felé. Tudtam és éreztem, hogy kíván, de akkor miért…? Már nem értettem semmit. Tay már nyitotta az ajtó mikor kétségbeesetten kiáltottam utána.
- Mást szeretsz? – bukott ki belőlem az egyetlen feltételezhető magyarázat és szívem összeszorult, ha arra gondoltam ez lehet a valódi ok. Tay még mindig nem heverte ki Selena-t vagy valamelyik előző barátnőjét és ez tört most a felszínre nála.
Tay megdermedt a küszöbön és elképedt arccal nézett vissza. Lassan visszacsukta az ajtót és egy hosszú pillanatig csak bámult rám.
- Hogy juthat ilyen az eszedbe? Jobban szeretlek és kívánlak bárkinél… - mondta döbbenten, de én a szavába vágtam.
- Akkor miért…? – kérdeztem szinte kétségbeesetten.
Nem válaszolt azonnal. Látszódott rajta hogy a helyes szavakat keresi ahhoz, hogy ne értsem őt félre és ne rontson tovább a helyzeten.
- Te többet érdemelsz, mint egy szállodai szobában lezavart gyors együttlét. - hangja halk volt és erőtlen. – Neked is és nekem is ez lenne az első és azt szeretném ha… felejthetetlen lenne. És a védekezésre sem gondoltunk…
Egy hosszú percig elhallgatott és láttam rajta a mérhetetlen lelkiismeret furdalást, amit azért érzett, mert nem bírt megálljt parancsolni a vágyainak.
- Anyukád megölne...!- szakadt fel belőle a felismerés majd hátát az ajtónak vetve lecsúszott a földre és teljesen összeroskadva két tenyerébe temette az arcát.
Tanácstalanul néztem és csak ekkor döbbentem rá mennyire felelőtlenek voltunk. Szólni akartam, de nem jött ki hang a torkomon.
Hirtelen dörömbölni kezdtek az ajtón.
- Tay... idő van! - Az asszisztens hangja sürgetően csengett, de ő nem válaszolt. - Tay…!
- Hallom! - kiabált vissza ingerülten, de fel sem emelte a fejét két tenyeréből. - Mindjárt megyek!
Csak ekkor emelte rám sötét tekintetét. Gondterhelt volt és mérges. De éreztem, hogy magára haragszik. Nem tudtunk mit mondani egymásnak, csak száguldoztak a gondolataink.
Az asszisztens az ajtó túloldalán nem tudhatta milyen dráma van bent kettőnk között és csak úgy mellékesen még bekiabálta.
- Ja, és megjöttek a szüleid...
Tay ekkor adta meg magát a teljes kétségbeesésnek. Hangosan és fájdalmasan felnyögött majd újból a tenyerébe temette az arcát...
Tanácstalanul néztem és csak ekkor döbbentem rá mennyire felelőtlenek voltunk. Szólni akartam, de nem jött ki hang a torkomon.
Hirtelen dörömbölni kezdtek az ajtón.
- Tay... idő van! - Az asszisztens hangja sürgetően csengett, de ő nem válaszolt. - Tay…!
- Hallom! - kiabált vissza ingerülten, de fel sem emelte a fejét két tenyeréből. - Mindjárt megyek!
Csak ekkor emelte rám sötét tekintetét. Gondterhelt volt és mérges. De éreztem, hogy magára haragszik. Nem tudtunk mit mondani egymásnak, csak száguldoztak a gondolataink.
Az asszisztens az ajtó túloldalán nem tudhatta milyen dráma van bent kettőnk között és csak úgy mellékesen még bekiabálta.
- Ja, és megjöttek a szüleid...
Tay ekkor adta meg magát a teljes kétségbeesésnek. Hangosan és fájdalmasan felnyögött majd újból a tenyerébe temette az arcát...
(Kata65 - Janovics Katalin)
… - Ez nem lehet igaz! Még valami, ami még jobban kiborítana? - Tay nagyon kétségbe volt esve. Aztán nagy nehezen meg tudtam szólalni:
- Tay, menj csak! Én majd itt maradok a szobában, hogy ne lássanak meg…
- Tay, menj csak! Én majd itt maradok a szobában, hogy ne lássanak meg…
Látszódott rajta, hogy egy kicsit kezd megnyugodni, hogy ilyen felelősségteljesen próbálok viselkedni. Tay még kicsit szomorú és mérges tekintettel rám nézett, majd így szólt:
- Oké. Akkor én megyek, úgyis késésben vagyok. - majd oda jött és homlokon csókolt.
- Oké. Akkor én megyek, úgyis késésben vagyok. - majd oda jött és homlokon csókolt.
Éppen mikor Tay kilépett az ajtón a szüleivel találta szembe magát. Teljesen zavarba esetten, piros arccal oda dobott egy "Hi-t" a szüleinek. De, hogy elterelje figyelmüket és én tudjam tenni a dolgomat elhívta őket a forgatásra....
(Marcsyhh – Sallai Mária)
(Marcsyhh – Sallai Mária)
…Napközben elintéztem pár dolgot a városban majd visszamentem a szállodába. Épp a fürdőszobában voltam mikor hallottam, hogy valaki kaparászik az ajtón egy kulccsal és az jutott az eszembe, hogy talán a szobalány jött takarítani.
- Ennél jobb időpontot az anyám se tudott volna választani… - dörmögtem az orrom alatt és a bejárathoz indultam, hogy kitessékeljem… de basszus!
Az ajtóban Tay szülei álltak…
(Taylor4ever – Fitos Bianka)
…A döbbenet leírhatatlan volt.
Látszódott rajtuk, hogy fogalmuk sincs róla ki vagyok és főleg nem, hogy mit keresek Tay szobájába. Viszont az látszódott, hogy mérhetetlenül kíváncsiak rá.
Rövid időn belül hatalmas patália kerekedett az egész lehetetlen helyzetből. Mikor Tay fülébe jutott, hogy szülei balhéznak a szállodai szobájában, nem törődve egy újabb botrány kitörésével, otthagyta a forgatást és lélekszakadva hajtatott vissza.
Ott álltunk kéz a kézben szülei előtt, Tay zavartan egyik lábáról a másikra állt és hallgattuk édesanyja kitörését.
- Mondd azt, hogy „nem”... mondd azt, hogy „nem”... - kiabálta kétségbeesetten és szinte vágyakozva várta fia szavait.
Tay fülig pirult, toporgott egy kicsit, lába idegesen rángatózott és a szavakat kereste. Majd halkan és bűnbánóan szólalt meg.
- Nem... nem bírtam magammal...
A szüleiben bent ragadt még a lélegzet is és édesanyja letaglózva roskadt le a székbe.
- Nem erre a "nem"-re vártam... - sóhajtotta.
Később újabb lendületet vett a dolog, mikor felhívták anyámat és telefonon keresztül kiabálva kérték egymást számon a történtekről.
Tay-al ott ültem az ágyon kézen fogva, néha biztatóan egymásra mosolyogtunk és csöndben figyeltük, ahogy a fejünk felett folynak a dolgok.
Szüleink telefonon keresztül kiabáltak, a stáb egyik fele és a szállodai biztonsági őrök az ajtóban gyűltek össze és tanácstalanul keresték a megoldást. Volt, aki rendőrt akart hívni.
Ha engem kérdeztek volna én inkább egy papért küldetek arra az esetre, ha valaki mégiscsak úgy dönt, hogy agyonüt vagy meglincsel. Az utolsó keneten már túl lennék.
A szülők kiabálása hirtelen csendesedett és ez mindenki figyelmét magára vonta. Még éppen időben ahhoz, hogy az utolsó mondatot elkapjuk.
- Igen, az lesz a legjobb!
Mikor letették a telefont olyan feszült csend lett, hogy még a légy zümmögését is meglehetett hallani és mindenki várakozóan meredt szerelmem szüleire.
- Te…! - mutatott az egyik asszisztensre Tay anyja.- Azonnal intézkedsz a repülőjegyről. Te… - mutatott rám, - mész haza! És te… - bökött a fiára -, te nagy bajban vagy!
Látszódott rajtuk, hogy fogalmuk sincs róla ki vagyok és főleg nem, hogy mit keresek Tay szobájába. Viszont az látszódott, hogy mérhetetlenül kíváncsiak rá.
Rövid időn belül hatalmas patália kerekedett az egész lehetetlen helyzetből. Mikor Tay fülébe jutott, hogy szülei balhéznak a szállodai szobájában, nem törődve egy újabb botrány kitörésével, otthagyta a forgatást és lélekszakadva hajtatott vissza.
Ott álltunk kéz a kézben szülei előtt, Tay zavartan egyik lábáról a másikra állt és hallgattuk édesanyja kitörését.
- Mondd azt, hogy „nem”... mondd azt, hogy „nem”... - kiabálta kétségbeesetten és szinte vágyakozva várta fia szavait.
Tay fülig pirult, toporgott egy kicsit, lába idegesen rángatózott és a szavakat kereste. Majd halkan és bűnbánóan szólalt meg.
- Nem... nem bírtam magammal...
A szüleiben bent ragadt még a lélegzet is és édesanyja letaglózva roskadt le a székbe.
- Nem erre a "nem"-re vártam... - sóhajtotta.
Később újabb lendületet vett a dolog, mikor felhívták anyámat és telefonon keresztül kiabálva kérték egymást számon a történtekről.
Tay-al ott ültem az ágyon kézen fogva, néha biztatóan egymásra mosolyogtunk és csöndben figyeltük, ahogy a fejünk felett folynak a dolgok.
Szüleink telefonon keresztül kiabáltak, a stáb egyik fele és a szállodai biztonsági őrök az ajtóban gyűltek össze és tanácstalanul keresték a megoldást. Volt, aki rendőrt akart hívni.
Ha engem kérdeztek volna én inkább egy papért küldetek arra az esetre, ha valaki mégiscsak úgy dönt, hogy agyonüt vagy meglincsel. Az utolsó keneten már túl lennék.
A szülők kiabálása hirtelen csendesedett és ez mindenki figyelmét magára vonta. Még éppen időben ahhoz, hogy az utolsó mondatot elkapjuk.
- Igen, az lesz a legjobb!
Mikor letették a telefont olyan feszült csend lett, hogy még a légy zümmögését is meglehetett hallani és mindenki várakozóan meredt szerelmem szüleire.
- Te…! - mutatott az egyik asszisztensre Tay anyja.- Azonnal intézkedsz a repülőjegyről. Te… - mutatott rám, - mész haza! És te… - bökött a fiára -, te nagy bajban vagy!
Bőgtem mikor a szobámba kísértek és bőgtem mikor elaludtam.
Arra ébredtem, hogy csörög a telefon és álmomban záporoznak a könnyeim. Felvettem és Tay édes hangja szólt bele.
- Kicsim, nem tudok a szünetben elszabadulni, de küldök érted egy kocsit és az kihoz a forgatásra.
- Tessék? - értetlenkedtem miközben letöröltem a könnyeim.
- Majd itt a lakókocsiban elleszünk egy kicsit. Na, most megyek. Siess! Csókollak!
Megszakadt a vonal és én értetlenül néztem magam elé. Mi van? Majd körbepillantottam és rájöttem...
Álmodtam... Nem történt meg....! Csak álom volt az egész!
Mérhetetlen megkönnyebbülés futott át rajtam és felszabadult boldogsággal kezdtem készülődni...
- Kicsim, nem tudok a szünetben elszabadulni, de küldök érted egy kocsit és az kihoz a forgatásra.
- Tessék? - értetlenkedtem miközben letöröltem a könnyeim.
- Majd itt a lakókocsiban elleszünk egy kicsit. Na, most megyek. Siess! Csókollak!
Megszakadt a vonal és én értetlenül néztem magam elé. Mi van? Majd körbepillantottam és rájöttem...
Álmodtam... Nem történt meg....! Csak álom volt az egész!
Mérhetetlen megkönnyebbülés futott át rajtam és felszabadult boldogsággal kezdtem készülődni...
(Kata65 - Janovics Katalin)
…Végig néztem a forgatást. Csináltam fényképeket is, olyan jól nézett ki rajta. Imádtam, mikor néha pózolt egy-egy kép kedvéért.
Este hullafáradtan beestünk a lakosztály ajtaján. Engem elnyomott az álom. Éjfél körül arra ébredtem, hogy Tay nincs mellettem. Kimentem, hátha a konyhában van. Láttam, hogy az asztalnál ül és nézte a tévét. Leesett az állam, a szemem elkerekedett... Tay erotikus filmet nézett.
Undorító. Ez jobban érdekli, mint a saját barátnője. Bementem a szobába. Nem hallott semmit.
Mikor bejött a szobába látta, hogy sírok.
- Mi baj kicsim… rossz álom?
- Bárcsak az lenne! - zokogtam miközben kétségbeesetten pillantottam rá.
Hátamat simogatta.
- Az a film mit nyújtott, amit én nem tudok megadni neked? - kérdeztem szemrehányóan.…
Este hullafáradtan beestünk a lakosztály ajtaján. Engem elnyomott az álom. Éjfél körül arra ébredtem, hogy Tay nincs mellettem. Kimentem, hátha a konyhában van. Láttam, hogy az asztalnál ül és nézte a tévét. Leesett az állam, a szemem elkerekedett... Tay erotikus filmet nézett.
Undorító. Ez jobban érdekli, mint a saját barátnője. Bementem a szobába. Nem hallott semmit.
Mikor bejött a szobába látta, hogy sírok.
- Mi baj kicsim… rossz álom?
- Bárcsak az lenne! - zokogtam miközben kétségbeesetten pillantottam rá.
Hátamat simogatta.
- Az a film mit nyújtott, amit én nem tudok megadni neked? - kérdeztem szemrehányóan.…
(Grettta - Nagy Gréta)
…Tay elkerekedett szemmel és döbbent képpel nézett rám.
- Te..te..láttad? - akadozva teljes döbbentséggel kérdezett rá.
- Igen! Láttam! – vágtam szemrehányóan a képébe, majd letöröltem a könnyem.
- Figyelj Kicsim! Ne haragudj... Ebben nincs semmi rossz. Édesanyádnak megígértem, hogy nem fogok semmi rosszat elkövetni. Főleg olyat, amit te sem szeretnél... - felelősség teljesen ám egy kicsit bátortalanul nyögte ki.
- Honnan veszed, hogy én nem szeretném, hm? – csattantam fel és arcomon, meghökkenő ábrázat rajzolódott ki.
Oda mentem óvatos és kecses léptekkel, ajkaiba ütköztek ajkaim, de aztán… visszahúzódtam.
- Lehet, hogy tényleg nem vagyok kész rá. - s egyszerre mosolyogtuk el magunkat. Tay egy komoly pillantással csak annyit mondott:
- Én várok rád! Ameddig csak akarod!- annyira jól esett és érezni lehetett, hogy ezt teljes komolysággal csinálja és, hogy nem akar csalódást okozni....
- Igen! Láttam! – vágtam szemrehányóan a képébe, majd letöröltem a könnyem.
- Figyelj Kicsim! Ne haragudj... Ebben nincs semmi rossz. Édesanyádnak megígértem, hogy nem fogok semmi rosszat elkövetni. Főleg olyat, amit te sem szeretnél... - felelősség teljesen ám egy kicsit bátortalanul nyögte ki.
- Honnan veszed, hogy én nem szeretném, hm? – csattantam fel és arcomon, meghökkenő ábrázat rajzolódott ki.
Oda mentem óvatos és kecses léptekkel, ajkaiba ütköztek ajkaim, de aztán… visszahúzódtam.
- Lehet, hogy tényleg nem vagyok kész rá. - s egyszerre mosolyogtuk el magunkat. Tay egy komoly pillantással csak annyit mondott:
- Én várok rád! Ameddig csak akarod!- annyira jól esett és érezni lehetett, hogy ezt teljes komolysággal csinálja és, hogy nem akar csalódást okozni....
(Marcsyhh - Sallai Máriai)
… Zuhanyozás után láttam mikor belépett a szobába apró törölközővel, amit talán csak a szentlélek tartott. Izmai kidomborodtak és pillantásom lejjebb siklott... Megráztam a fejem. Nem, nem szabad erre gondolnom, nem ezért járunk. Aztán mikor oda ült mellém az ágyra, megcsókolt. Én már bebújtam a paplan alá. Jobb is, hogy valami volt köztünk, így nem tudtam letámadni... Csúnya dolog lett volna azok után...
- Kicsim, nagyon sajnálom, tudod, férfiből vagyok…
Vággyal teli arccal bámulhattam rá, legalább is ezt vettem ki a szavaiból.
- De nem akarom AZT csinálni… - hangsúlyozta ki, és elpirult.
- Kicsim, nagyon sajnálom, tudod, férfiből vagyok…
Vággyal teli arccal bámulhattam rá, legalább is ezt vettem ki a szavaiból.
- De nem akarom AZT csinálni… - hangsúlyozta ki, és elpirult.
Láttam, hogy teljesen zavarba hozza ez a téma. Nem volt még nővel dolga, ezt láttam rajta.
- Megpróbálhatunk… egymás kedvére tenni… de egy ponton meg kell állnunk…. és tudod ez az, amit lassan már nem tudok garantálni…
Lassan bólintottam, majd közelebb húzódtam hozzá és bátorítólag megcsókoltam. Csókunk lágy volt és minden szenvedélytől mentes. Mikor ajkaink szétváltak Tay halványan elmosolyodott, majd bebújt mellém az ágyba. Érdekes módon most nem bújt hozzám, de én sem... Mind a ketten vártunk valamire, de nem tudtam, hogy mire...
Aztán lassan rám nézett… közelebb jött és elkezdett simogatni. Teljesen felvillanyozott az érintése és kellemes borzongás futott végig a testemen. Majd keze a combomra tévedt… Nem feszengtem, jó érzéssel töltött el. Mind a két kezével simogatott, majd én is elkezdtem kényeztetni...
Lassan bólintottam, majd közelebb húzódtam hozzá és bátorítólag megcsókoltam. Csókunk lágy volt és minden szenvedélytől mentes. Mikor ajkaink szétváltak Tay halványan elmosolyodott, majd bebújt mellém az ágyba. Érdekes módon most nem bújt hozzám, de én sem... Mind a ketten vártunk valamire, de nem tudtam, hogy mire...
Aztán lassan rám nézett… közelebb jött és elkezdett simogatni. Teljesen felvillanyozott az érintése és kellemes borzongás futott végig a testemen. Majd keze a combomra tévedt… Nem feszengtem, jó érzéssel töltött el. Mind a két kezével simogatott, majd én is elkezdtem kényeztetni...
(Grettta - Nagy Gréta)
…Nem jutottunk el szinte sehova, mikor kopogtak az ajtón.
- Ezt tényleg nem hiszem el! - suttogtam Tay fülébe, mire Ő elvigyorodott.
- Ki az? - kiáltotta Tay.
- Na vajon ki? - szólt vissza egy dörmögős férfihang.
- Apa… Anya? - szólt Tay meglepetten.
- Ki más lenne? - szólt nevetve a férfihang.
Úristen! Ez olyan, mint az álmom!
- Ezt tényleg nem hiszem el! - suttogtam Tay fülébe, mire Ő elvigyorodott.
- Ki az? - kiáltotta Tay.
- Na vajon ki? - szólt vissza egy dörmögős férfihang.
- Apa… Anya? - szólt Tay meglepetten.
- Ki más lenne? - szólt nevetve a férfihang.
Úristen! Ez olyan, mint az álmom!
Mi lesz, ha megint történik valami? Én azt nem élem túl! Nagyon kétségbe voltam esve. Nem bírtam ki:
- Mit csináljunk? Hova bújjak?
- Bújni? Miért akarsz... - befogtam a száját.
- Ne ordíts már, kérlek!!! - mondtam idegesen.
- Ne csinálj semmit, csak menj és öltözz fel. Én addig elintézem őket. - Kiugrott az ágyból, magára kapott valamit és megvárta, míg a ruháimmal együtt bemegyek a fürdőszobába.
- Mit csináljunk? Hova bújjak?
- Bújni? Miért akarsz... - befogtam a száját.
- Ne ordíts már, kérlek!!! - mondtam idegesen.
- Ne csinálj semmit, csak menj és öltözz fel. Én addig elintézem őket. - Kiugrott az ágyból, magára kapott valamit és megvárta, míg a ruháimmal együtt bemegyek a fürdőszobába.
- Apa…! – nyitott ajtót. - …Anya…!
- Kisfiam…!!
Hallottam a hangjukban a nagy örömöt. De, hogy kerülnek ide Tay szülei? Nem foglalkoztam vele. Felvettem a ruháimat és kimentem. Ott álltam az ajtó mögött, hogy csak Tay lásson, és kint lévők véletlenül se.
- Gyere, bemutatlak a szüleimnek!
- Jó napot! - mondtam szégyenlősen.
- Szervusz! - mondta Tay papája, és kezet ráztunk.
- Ez ki? - mondta a háttérből egy nő, aki valószínűleg Tay mamája lehetett.
- Anya, Ő a barátnőm... - mondta Tay és a fogai között szűrte a szavakat, célozván arra, hogy a mamája ne legyen velem barátságtalan.
- Kisfiam! Hányszor mondtam, hogy nem kell minden lánnyal összejönni, akivel csak az utcán találkozol. A különlegeset kell keresned! - mondta Tay mamája szemrehányóan, miközben engem vizsgált.
- Megtaláltam! Ő az! - mondta Tay, miközben mélyen a szemembe nézett, és rám mosolygott. – Biztos…!
A papája ránk mosolygott, míg a mamája felhorkant.
- Na, jó mi most inkább megyünk! Majd találkozunk fiam!
- Rendben! Sziasztok!
Becsukta az ajtót és lehuppant az ágyra. Bocsánatkérően nézett rám én meg elbőgtem magam. Látván, hogy sírok Tay felpattant és magához húzott. Leültetett az ágyra és hozott nekem zsebkendőt. Erősen megölelt, míg én az orromat fújtam. Nagyon melegem volt, így újra levetkőztem és csak a fehérnemű maradt rajtam. Már csak szipogtam, mikor újra kopogtak.
- Ezt komolyan nem hiszem el! - mondtam mérgesen és az ajtóhoz ugrottam. - Ki az, és mit akar? - ordítottam.
Kinyitottam az ajtót és… Anya állt ott.
- Úristen! - üvöltöttem meglepetten. - Anya, te meg mit keresel itt?
Aztán kirázott a hideg. Mindennek vége. Anya megbízott bennem és Tay-ban, hogy semmi meggondolatlan dolgot nem csinálunk. Sőt, Tay még meg is ígérte. Most meg anya mit gondolhat, hogy lát engem egy szál bugyiban és melltartóban, Tay-t meg egy alsógatyában, aki ráadásul az ágyon ül, ami persze nincs bevetve, sőt…
- Ti meg mit csináltok? - kérdezte Anya idegesen.
- Mi csak...
- Kisfiam…!!
Hallottam a hangjukban a nagy örömöt. De, hogy kerülnek ide Tay szülei? Nem foglalkoztam vele. Felvettem a ruháimat és kimentem. Ott álltam az ajtó mögött, hogy csak Tay lásson, és kint lévők véletlenül se.
- Gyere, bemutatlak a szüleimnek!
- Jó napot! - mondtam szégyenlősen.
- Szervusz! - mondta Tay papája, és kezet ráztunk.
- Ez ki? - mondta a háttérből egy nő, aki valószínűleg Tay mamája lehetett.
- Anya, Ő a barátnőm... - mondta Tay és a fogai között szűrte a szavakat, célozván arra, hogy a mamája ne legyen velem barátságtalan.
- Kisfiam! Hányszor mondtam, hogy nem kell minden lánnyal összejönni, akivel csak az utcán találkozol. A különlegeset kell keresned! - mondta Tay mamája szemrehányóan, miközben engem vizsgált.
- Megtaláltam! Ő az! - mondta Tay, miközben mélyen a szemembe nézett, és rám mosolygott. – Biztos…!
A papája ránk mosolygott, míg a mamája felhorkant.
- Na, jó mi most inkább megyünk! Majd találkozunk fiam!
- Rendben! Sziasztok!
Becsukta az ajtót és lehuppant az ágyra. Bocsánatkérően nézett rám én meg elbőgtem magam. Látván, hogy sírok Tay felpattant és magához húzott. Leültetett az ágyra és hozott nekem zsebkendőt. Erősen megölelt, míg én az orromat fújtam. Nagyon melegem volt, így újra levetkőztem és csak a fehérnemű maradt rajtam. Már csak szipogtam, mikor újra kopogtak.
- Ezt komolyan nem hiszem el! - mondtam mérgesen és az ajtóhoz ugrottam. - Ki az, és mit akar? - ordítottam.
Kinyitottam az ajtót és… Anya állt ott.
- Úristen! - üvöltöttem meglepetten. - Anya, te meg mit keresel itt?
Aztán kirázott a hideg. Mindennek vége. Anya megbízott bennem és Tay-ban, hogy semmi meggondolatlan dolgot nem csinálunk. Sőt, Tay még meg is ígérte. Most meg anya mit gondolhat, hogy lát engem egy szál bugyiban és melltartóban, Tay-t meg egy alsógatyában, aki ráadásul az ágyon ül, ami persze nincs bevetve, sőt…
- Ti meg mit csináltok? - kérdezte Anya idegesen.
- Mi csak...
(Taylor4ever - Fitos Bianka )
…- Beszélgettünk.
- És miért egy szál bugyiban…??
- Mert melegünk volt… Anya hidd el Tay úgy tartja a szavát, mintha halál járna, ha megszegné.
- Azt elhiszem, de miért olyan könnyes a szemed?
- Hát csak azért, mert néztünk egy szomorú... filmet!
- Ahaaa...
- És most ha szabad megkérdeznem, hogy kerülsz ide?
- Aggódtam miattad, ezerszer hívtalak és nem vetted fel.
- Mikor hívtál?
- Tegnap meg a tegnap előtt.
- Akkor biztos nem jól ütötted be a számot.
- Lehet.
- Hol vagy megszállva?
- Az egyik közeli szállodába… nagyon szép ez a környék azt hiszem, egy kicsit maradok!
Legnagyobb örömömre, anyám egész héten ellenőrizgetni fog.
- Akkor most hagylak benneteket, és Taylor-kám… vigyázz magadra és a lányomra. - egy sunyi mosolyt vágott.
- Jó, rendben, bízhat bennem. - válaszolta Tay és akkor anya elment és magunkra zártuk az ajtót.
- És miért egy szál bugyiban…??
- Mert melegünk volt… Anya hidd el Tay úgy tartja a szavát, mintha halál járna, ha megszegné.
- Azt elhiszem, de miért olyan könnyes a szemed?
- Hát csak azért, mert néztünk egy szomorú... filmet!
- Ahaaa...
- És most ha szabad megkérdeznem, hogy kerülsz ide?
- Aggódtam miattad, ezerszer hívtalak és nem vetted fel.
- Mikor hívtál?
- Tegnap meg a tegnap előtt.
- Akkor biztos nem jól ütötted be a számot.
- Lehet.
- Hol vagy megszállva?
- Az egyik közeli szállodába… nagyon szép ez a környék azt hiszem, egy kicsit maradok!
Legnagyobb örömömre, anyám egész héten ellenőrizgetni fog.
- Akkor most hagylak benneteket, és Taylor-kám… vigyázz magadra és a lányomra. - egy sunyi mosolyt vágott.
- Jó, rendben, bízhat bennem. - válaszolta Tay és akkor anya elment és magunkra zártuk az ajtót.
(LoveTLx - Sztojka Melissa)
… - Hát ez kínos volt! - mondtam elvörösödve.
- Annyira nem, mint az enyémek. - mondta Tay, és elvigyorodott.
- Ez igaz. Viszont most mennem kell mert, ahogy anyámat ismerem, kint áll az ajtó előtt és sajnáltatja magát, hogy mennyire egyedül van.
Taylor nevetett. Felvettem a ruháimat, nyomtam Taylor szájára egy csókot, és indultam.
Igazam volt. Anyám tényleg az ajtó előtt állt, és várt. Megfogta a vállamat és húzott magával.
- Viszont most beszélnünk kell. Őszintén!!!! - mondta anya.
- Annyira nem, mint az enyémek. - mondta Tay, és elvigyorodott.
- Ez igaz. Viszont most mennem kell mert, ahogy anyámat ismerem, kint áll az ajtó előtt és sajnáltatja magát, hogy mennyire egyedül van.
Taylor nevetett. Felvettem a ruháimat, nyomtam Taylor szájára egy csókot, és indultam.
Igazam volt. Anyám tényleg az ajtó előtt állt, és várt. Megfogta a vállamat és húzott magával.
- Viszont most beszélnünk kell. Őszintén!!!! - mondta anya.
(Taylor4ever - Fitos Bianka)
… - Rendben Anya! Mondd, mit szeretnél tudni? - kérdeztem egy kicsit félénken és elpirulva.
- Hogy a fenébe keveredtél ide és miért hazudtál? Azt mondtad, hogy egy forgatásra mész… de azt nem, hogy külföldre…!? Elmondhattad volna az igazat és elengedtelek volna. - látszott rajta hogy nagyon aggódott.
- Ne haragudj, anya többet nem fordul elő. Ígérem. Csak tudod, nekem Tay nagyon sokat jelent és úgy érzem, hogy neki is sokat jelentek. És féltem, ha neked elmondom, hogy hova is jövök akkor nem engedtél volna el és nem tudom meddig nem láthattam volna azt az embert, aki a világon a legfontosabb nekem. - már könnyezni kezdett a szemem mikor anyám végig simított az arcomon. Rá pillantottam és kedvesen mosolygott rám.
- Jaj, kislányom! - sóhajtott fel -, annyira elrepült ez az idő is, hogy már így felnőttél...
- Hogy a fenébe keveredtél ide és miért hazudtál? Azt mondtad, hogy egy forgatásra mész… de azt nem, hogy külföldre…!? Elmondhattad volna az igazat és elengedtelek volna. - látszott rajta hogy nagyon aggódott.
- Ne haragudj, anya többet nem fordul elő. Ígérem. Csak tudod, nekem Tay nagyon sokat jelent és úgy érzem, hogy neki is sokat jelentek. És féltem, ha neked elmondom, hogy hova is jövök akkor nem engedtél volna el és nem tudom meddig nem láthattam volna azt az embert, aki a világon a legfontosabb nekem. - már könnyezni kezdett a szemem mikor anyám végig simított az arcomon. Rá pillantottam és kedvesen mosolygott rám.
- Jaj, kislányom! - sóhajtott fel -, annyira elrepült ez az idő is, hogy már így felnőttél...
(Marcsyhh - Sallai Mária )
… - Jaj, Anya! - levertem a kezét a vállamról. - Nem nőttem fel, csak éppen... Nagyobb lettem, érettebb és már nincs akkora szükségem rátok mint, amikor még kislány voltam.
- Tudom. - mondta Anya lehajtott fejjel. - Sajnálom, hogy megzavartalak titeket.
- Anya, ne viccelj már! Örülök neked, ahogy Taylor is! Szeretünk téged! - és rá mosolyogtam.
- Rendben, de amiért így rám hoztad a frászt, az egész napot velem kell töltened és meg kell mutatnod a várost!
- Rendben. - adtam meg magam Anyámnak. - Menjünk!
A nap olyan hamar elment és én észre se vettem, hogy már este nyolc óra volt. Gyorsan elköszöntem Anyutól és hívtam egy taxit, hogy vigyen a szállodámba. Mikor beértem a szobámba, Tay már ott ült a sötétben a fülén a telefonnal, és a beszélgetésből csak ennyit hallottam:
- Mi az, hogy nem láttad? Jaj...várj! Megvan! Megtaláltam! Köszönöm a segítséget! Szia!
És letette. Felállt és oda futott hozzám, szorosan megölelt.
- Hol voltál egész nap? Agyon aggódtam magam miattad!
- Anyuval voltam megmutattam neki a várost. - mondtam.
- És miért nem hívtál fel?
- Nem tudom... Úgy elrepült az idő. - mondtam, és lehajtottam a fejem.
Taylor megfogta, és felemelte.
- Kicsim! Ígérd meg, hogy soha többet nem csinálsz ilyet!
- Rendben! Viszont... most, hogy csak ketten vagyunk...csinálhatunk... bármit! - és kacéran elmosolyodtam, miközben elkezdtem tolni az ágyam felé. De Ő megállított:
- Hé!! Lassan a testtel! Mit ígértem anyukádnak?
- Mi? - kérdeztem, mert nem volt időm felfogni, hogy mit mondott.
- Jó éjt! - megcsókolt, és kiment az ajtón. ….
- Tudom. - mondta Anya lehajtott fejjel. - Sajnálom, hogy megzavartalak titeket.
- Anya, ne viccelj már! Örülök neked, ahogy Taylor is! Szeretünk téged! - és rá mosolyogtam.
- Rendben, de amiért így rám hoztad a frászt, az egész napot velem kell töltened és meg kell mutatnod a várost!
- Rendben. - adtam meg magam Anyámnak. - Menjünk!
A nap olyan hamar elment és én észre se vettem, hogy már este nyolc óra volt. Gyorsan elköszöntem Anyutól és hívtam egy taxit, hogy vigyen a szállodámba. Mikor beértem a szobámba, Tay már ott ült a sötétben a fülén a telefonnal, és a beszélgetésből csak ennyit hallottam:
- Mi az, hogy nem láttad? Jaj...várj! Megvan! Megtaláltam! Köszönöm a segítséget! Szia!
És letette. Felállt és oda futott hozzám, szorosan megölelt.
- Hol voltál egész nap? Agyon aggódtam magam miattad!
- Anyuval voltam megmutattam neki a várost. - mondtam.
- És miért nem hívtál fel?
- Nem tudom... Úgy elrepült az idő. - mondtam, és lehajtottam a fejem.
Taylor megfogta, és felemelte.
- Kicsim! Ígérd meg, hogy soha többet nem csinálsz ilyet!
- Rendben! Viszont... most, hogy csak ketten vagyunk...csinálhatunk... bármit! - és kacéran elmosolyodtam, miközben elkezdtem tolni az ágyam felé. De Ő megállított:
- Hé!! Lassan a testtel! Mit ígértem anyukádnak?
- Mi? - kérdeztem, mert nem volt időm felfogni, hogy mit mondott.
- Jó éjt! - megcsókolt, és kiment az ajtón. ….
(Taylor4ever -Fitos Bianka )
…Értetlenül gondolkodtam, hogy komolyan ilyen biztosra veszi a dolgokat? Egy darabig néztem a tévét, de nem tudtam elaludni. Éjjel egy órakor megadtam magam és átlopóztam Tay-hoz. Ő már csendesen szundikált.
Reméltem nem ébresztem fel, bebújtam melléje. De szerencsétlenségemre sikerült felébresztenem...
- Te meg mit csinálsz itt? - kérdezte félig alva.
- Nem tudok aludni…
- Ó, gyere ide te kis szemét! - és szorosan magához ölelt. Olyan hamar aludtam el mintha agyon-ütöttek volna…
- Te meg mit csinálsz itt? - kérdezte félig alva.
- Nem tudok aludni…
- Ó, gyere ide te kis szemét! - és szorosan magához ölelt. Olyan hamar aludtam el mintha agyon-ütöttek volna…
(LoveTLx -Sztojka Melissa )
…Másnap reggel Tay-t nem találtam magam mellett. Felkeltem, körbejártam az egész lakosztályt, de nem volt sehol. A konyhában viszont találtam egy levelet, amiben ez állt:
„Kicsim!
Édesen aludtál, nem akartalak felébreszteni! Sajnos elkellett mennem forgatni, de délben jövök és ebédelünk egyet együtt, oké?
Vigyázz magadra!
Puszi: Tay.”
Elgondolkoztam. Mit csináljak most, hogy Tay nincs itthon? Nézzek TV-t, számítógépezzek? Aztán végül annál maradtam, hogy elmegyek a boltba, és megcsinálom én az ebédet. Mire Tay haza ért, én már végeztem az ebéddel, és már tűkön ültem, hogy mikor jön haza. Végre kinyílt az ajtó.
- Kicsim!!! - mondtam és majdhogynem a nyakába ugrottam. Ő nem mondott semmit csak köszönés képen megcsókolt. Elengedtük egymást és bevezettem a konyhába, hogy megmutassam mit főztem neki.
Csöngettek.
- Várj, kinyitom! Te csak kezdj el enni! Én is mindjárt jövök! - mondtam kedvesen.
- Rendben! - és leült az asztalhoz.
Tay asszisztense volt az. A feje vörös volt a dühtől. Nem is köszönt csak berontott és mikor nem találta a szobában Tayt, megkérdezte:
- Taylor hol van?
- Konyhában. - mondtam mogorván, az utat mutatva.
Berontott a konyhába és lehajított az asztalra egy újságot. Messziről én nem láttam, de mikor Tay meglátta kiesett a kezéből a villa:
- Ez hogy lehet?
- Én is ezt kérdezem! - mondta az asszisztense számon kérően.
- Mi az? Mi van rajta? - kérdeztem kíváncsian.
„Kicsim!
Édesen aludtál, nem akartalak felébreszteni! Sajnos elkellett mennem forgatni, de délben jövök és ebédelünk egyet együtt, oké?
Vigyázz magadra!
Puszi: Tay.”
Elgondolkoztam. Mit csináljak most, hogy Tay nincs itthon? Nézzek TV-t, számítógépezzek? Aztán végül annál maradtam, hogy elmegyek a boltba, és megcsinálom én az ebédet. Mire Tay haza ért, én már végeztem az ebéddel, és már tűkön ültem, hogy mikor jön haza. Végre kinyílt az ajtó.
- Kicsim!!! - mondtam és majdhogynem a nyakába ugrottam. Ő nem mondott semmit csak köszönés képen megcsókolt. Elengedtük egymást és bevezettem a konyhába, hogy megmutassam mit főztem neki.
Csöngettek.
- Várj, kinyitom! Te csak kezdj el enni! Én is mindjárt jövök! - mondtam kedvesen.
- Rendben! - és leült az asztalhoz.
Tay asszisztense volt az. A feje vörös volt a dühtől. Nem is köszönt csak berontott és mikor nem találta a szobában Tayt, megkérdezte:
- Taylor hol van?
- Konyhában. - mondtam mogorván, az utat mutatva.
Berontott a konyhába és lehajított az asztalra egy újságot. Messziről én nem láttam, de mikor Tay meglátta kiesett a kezéből a villa:
- Ez hogy lehet?
- Én is ezt kérdezem! - mondta az asszisztense számon kérően.
- Mi az? Mi van rajta? - kérdeztem kíváncsian.
Tay felállt és oda tartotta nekem az újságot, aminek az elején ő volt… meg én, a tengerparton.
- Atya Isten! - mondtam szinte sikítva…
- Atya Isten! - mondtam szinte sikítva…
(LoveTLx -Sztojka Melissa )
…Nem hiszem el - hüledeztem - az már régen volt, de aztán elgondolkoztam.
Miért akadtak ki rajta? Nem állt össze a kép. Tay szeret, akkor felvállalna, nem? - gondolkoztam. Majd sarkon fordultam, és bevonultam a szobába.
- Ez nem lesz jó! - folytatta az asszisztense valamivel nyugodtabban.
- Tudom... - hallottam Taylor hangját. Még ő sem áll ki mellettem? Összepakoltam a cuccaimat, és megírtam egy levelet.
„Kedves, Tay! Nem értem, hogy mi volt ez a cirkusz és azt sem, hogy miért baj, hogy címlapra kerültünk. Félek, igaza van anyádnak és jobbat érdemelsz... Megteszem hát a kezdő lépést, ne keress, végeztünk.”
Letettem az ágyára a levelet, majd kiszöktem a hátsó ajtón. Könnyeimmel küszködtem. Még nem voltam képes itt hagyni a várost és haza utazni, ezért egy másik szállodába jelentkeztem be.
Nem szóltam senkinek... Nem bírtam elviselni az életem. Megtaláltam azt, akit teljes szívemből szeretek, erre...
Miért akadtak ki rajta? Nem állt össze a kép. Tay szeret, akkor felvállalna, nem? - gondolkoztam. Majd sarkon fordultam, és bevonultam a szobába.
- Ez nem lesz jó! - folytatta az asszisztense valamivel nyugodtabban.
- Tudom... - hallottam Taylor hangját. Még ő sem áll ki mellettem? Összepakoltam a cuccaimat, és megírtam egy levelet.
„Kedves, Tay! Nem értem, hogy mi volt ez a cirkusz és azt sem, hogy miért baj, hogy címlapra kerültünk. Félek, igaza van anyádnak és jobbat érdemelsz... Megteszem hát a kezdő lépést, ne keress, végeztünk.”
Letettem az ágyára a levelet, majd kiszöktem a hátsó ajtón. Könnyeimmel küszködtem. Még nem voltam képes itt hagyni a várost és haza utazni, ezért egy másik szállodába jelentkeztem be.
Nem szóltam senkinek... Nem bírtam elviselni az életem. Megtaláltam azt, akit teljes szívemből szeretek, erre...
(Grettta - Nagy Gréta)
…Erre nem vállal fel senki előtt.
Sírhatnékom támadt, de elnyomtam felszínre törő könnyeimet. Szomorúan gondoltam vissza az elmúlt időszakra.
Többnyire a szállodai szobában töltöttem az időmet és vártam rá, hogy azt a kis időt, ami megadatik, együtt tölthessük. Az én döntésem volt bevállaltam, mert nem vágytam a rivaldafényre. Gyűlöltem a Tay-t üldöző fotósokat, távol akartam maradni az őt körülvevő pökhendi filmesektől és szabályszerűen féltem a rajongóktól. Nem is tudtam elképzelni mi várna rám, ha tudomást szereznének a létezésemről.
Csak vele akartam lenni. De nem gondoltam, hogy ilyen nehéz lesz ez az egész.
Tay hiába bizonygatta, hogy mennyire fontos vagyok neki, mégsem lehettem vele, ahogy szerettem volna és nem osztotta meg velem teljesen az életét. Kirekesztettnek éreztem magam.
Tay többnyire már kora reggel a forgatáson volt, ahova úgy csempésztek be hozzá. De néha nem sok örömöm volt benne, mert feszült volt és csak a szerepre koncentrált.
Forgatás után rohant vissza a szállodába, ahol a rajongók hada várta már a bejáratnál. Soha nem lehetett olyan fáradt, hogy ne szánt volna kis időt rájuk. Aztán sajtótájékoztató, vagy promóciós fotózás és néha becsempészett egy kis edzést is. Majd jött az este, és különféle vacsora meghívásoknak tett eleget, vagy partikon pózolt különféle hírességgel és szépségekkel.
Próbáltam elnyomni magamban a rossz érzéseket, mert tudtam nem szereti, ha egy lány féltékeny vagy kiakarja sajátítani... de nem ment.
Hányszor volt, hogy távozása után nyomasztóan telepedett rám a szállodai szoba magánya és nem volt más egyebem, mint a futó búcsúcsókjának emléke és hátrahagyott illata. Akkor úgy érzetem van értelme az egésznek.
De most…!
Amikor a kezembe volt az újság futólag bele olvastam a cikkbe. Már öles betűkkel virított a főcím is, hogy "Tay megint becsajozott! Vajon ez a flört meddig tart?"
És a tartalma...!? Azt taglalta, hogy Tay egy ismeretlen lánnyal találkozott majd futó légyottjuk volt Tay lakókocsijában a forgatás szünetében... Olyan hangnemben írtak rólam, úgy tüntettek fel mintha egy kis könnyen kapható cafka lettem volna, akivel a híresség csak elszórakozik.
De Tay reakciója fájt a legjobban.
Sírásom megint ki akart törni és a párnába temettem az arcom.
Hirtelen úgy éreztem, anya megértő szavaira és gyöngédségére van szükségem. A telefonért nyúltam és szinte az első kicsengésnél felvette.
- Anya... - szóltam bele halk erőtlenséggel és kézzelfoghatóan éreztem, ahogy a vonal másik végén megérezve szomorúságom aggodalom tölti el.
- Mi van kicsim? - hangja kedves volt és nyugtató, mint ahogy azt vártam. Lassan békesség töltött el és már nem kínzott a sírhatnék.
Egy hosszú percig hallgattam és ő csak türelmesen várta, hogy megszólaljak végre.
- Vigyél haza...
Még aznap éjszaka ott ültünk a gépen. Fejem a vállára hajtottam, ő fogta a kezem és egész úton nem szóltunk. Szavak nélkül is értettük egymást.
Tudtam, és éreztem, hogy attól kezdve úgy fog védelmezni Tay-tól, mint egy anyafarkas a kölykét...
Sírhatnékom támadt, de elnyomtam felszínre törő könnyeimet. Szomorúan gondoltam vissza az elmúlt időszakra.
Többnyire a szállodai szobában töltöttem az időmet és vártam rá, hogy azt a kis időt, ami megadatik, együtt tölthessük. Az én döntésem volt bevállaltam, mert nem vágytam a rivaldafényre. Gyűlöltem a Tay-t üldöző fotósokat, távol akartam maradni az őt körülvevő pökhendi filmesektől és szabályszerűen féltem a rajongóktól. Nem is tudtam elképzelni mi várna rám, ha tudomást szereznének a létezésemről.
Csak vele akartam lenni. De nem gondoltam, hogy ilyen nehéz lesz ez az egész.
Tay hiába bizonygatta, hogy mennyire fontos vagyok neki, mégsem lehettem vele, ahogy szerettem volna és nem osztotta meg velem teljesen az életét. Kirekesztettnek éreztem magam.
Tay többnyire már kora reggel a forgatáson volt, ahova úgy csempésztek be hozzá. De néha nem sok örömöm volt benne, mert feszült volt és csak a szerepre koncentrált.
Forgatás után rohant vissza a szállodába, ahol a rajongók hada várta már a bejáratnál. Soha nem lehetett olyan fáradt, hogy ne szánt volna kis időt rájuk. Aztán sajtótájékoztató, vagy promóciós fotózás és néha becsempészett egy kis edzést is. Majd jött az este, és különféle vacsora meghívásoknak tett eleget, vagy partikon pózolt különféle hírességgel és szépségekkel.
Próbáltam elnyomni magamban a rossz érzéseket, mert tudtam nem szereti, ha egy lány féltékeny vagy kiakarja sajátítani... de nem ment.
Hányszor volt, hogy távozása után nyomasztóan telepedett rám a szállodai szoba magánya és nem volt más egyebem, mint a futó búcsúcsókjának emléke és hátrahagyott illata. Akkor úgy érzetem van értelme az egésznek.
De most…!
Amikor a kezembe volt az újság futólag bele olvastam a cikkbe. Már öles betűkkel virított a főcím is, hogy "Tay megint becsajozott! Vajon ez a flört meddig tart?"
És a tartalma...!? Azt taglalta, hogy Tay egy ismeretlen lánnyal találkozott majd futó légyottjuk volt Tay lakókocsijában a forgatás szünetében... Olyan hangnemben írtak rólam, úgy tüntettek fel mintha egy kis könnyen kapható cafka lettem volna, akivel a híresség csak elszórakozik.
De Tay reakciója fájt a legjobban.
Sírásom megint ki akart törni és a párnába temettem az arcom.
Hirtelen úgy éreztem, anya megértő szavaira és gyöngédségére van szükségem. A telefonért nyúltam és szinte az első kicsengésnél felvette.
- Anya... - szóltam bele halk erőtlenséggel és kézzelfoghatóan éreztem, ahogy a vonal másik végén megérezve szomorúságom aggodalom tölti el.
- Mi van kicsim? - hangja kedves volt és nyugtató, mint ahogy azt vártam. Lassan békesség töltött el és már nem kínzott a sírhatnék.
Egy hosszú percig hallgattam és ő csak türelmesen várta, hogy megszólaljak végre.
- Vigyél haza...
Még aznap éjszaka ott ültünk a gépen. Fejem a vállára hajtottam, ő fogta a kezem és egész úton nem szóltunk. Szavak nélkül is értettük egymást.
Tudtam, és éreztem, hogy attól kezdve úgy fog védelmezni Tay-tól, mint egy anyafarkas a kölykét...
(Kata65 -Janovics Katalin )
…Haza értünk. Bezárkóztam a szobámba, nem voltam hajlandó beszélni senkivel. Persze anya faggatott, de nem voltam elég erős, hogy elmondjam mi történt. Anya rettentően aggódott értem nem is tudtam, hogy ennyire...
- Meg kell tudnom, Tay, hogy mitől van így kiborulva a lányom! - szóltam halkan a telefonba.
- Magával van? - hallottam kétségbe esett, mégis megnyugvó hangját.
- Igen, és nagyon rosszul viseli a dolgokat, nem tudom, hogy mit tettél.
- Semmit - értetlenkedett.
- A semmiért nem fog bezárkózni a szobájába, és napokig sírni! Taylor, a lányom sosem szeretett még így senkit sem, tudni akarom, hogy mit tettél!
Hallottam a vonal másik végéről egy sóhajt.
- Az asszisztensem a képembe vágott egy újságot, amin mi voltunk a parton, és elég mocskos dolgokat írtak, aggódtunk, nem akartunk bajt neki, mert a rajongók, ha megtudják... - tudtam, hogy mire gondol. Kezembe került a cikk, és tényleg nem túl jó fényben tüntették fel a lányom.
Mérges lettem, de nem Tayt hibáztattam.
- Hogy van? - kérdezte fojtott hanggal.
- Nem akar látni - vágtam rá.
- Tudnom kell, hogy jól van-e.
- Jól lesz, de erről a beszélgetésről ne tudjon.
Letettem a telefont, majd bementem a lányomhoz.
Aludt. Végre... Már napok óta nem tudta kikapcsolni az agyát, reméltem, hogy jól lesz.
Aztán én is eltettem magam másnapra.
Hangos sikítást hallottam, felriadtam. Hajnali három volt. Berohantam a lányomhoz, aki ült helyzetben zihált, és ismét zokogásba tört ki.
- Sssss - ringattam - sssss
Lassan megnyugodott.
- Mond el, hogy mit tett veled... – faggattam. Tudnom kellett az igazat és nem volt elég, hogy Taylor mondott valamit.
Lassan, akadozva beszámolt az ő verziójáról, ami megegyezett Taylor-éval, bár én is azon töprengtem, hogy miért nem állt ki mellette.
- Nem szeretett anya - mondta tényként feltárulkozva, de szemei ismét könnyel lettek teli.
Az éjjel vele aludtam, nem volt szívem ott hagyni.
Másnap elég fáradtan és kimerülten keltem. Fájt az amit Tay velem művelt. Megnéztem a mobilom. Százkét hívás volt a képernyőn és ötvenegy sms. Taylor volt az tudni akarta, hogy mi van velem. Nem válaszoltam, töröltem.
Anya is felkelt.
- Jól vagy? - kérdezte ásítva, de nagy féltéssel a szemében.
Bólintottam.
- Megyek, találkozok a barátaimmal.
Kiviharoztam a házból.
Igazából nem volt megbeszélve senkivel sem találkozó, de voltak osztálytársaim, akik egy klubban összeültek. Az egyiknek nagyon tetszettem, gondoltam majd ő elfeledteti velem Tay fájdalmas emlékét.
- Szia, elveszett lány, láttunk az újságba…
- Nem igaz! - vágtam közbe majd leültem melléjük. - Dave, beszélhetnénk?
Bólintott, majd elhívtam sétálni. Kimentünk a partra, akkor hirtelen megláttam Tay kétségbe esett arcát.
- Dave... - közelebb mentem hozzá, majd megcsókoltam...
Tay tekintetét fürkésztem, ami elborult a fájdalmától, de nekem jobban fájt. Majd láttam, hogy elindult...
- Meg kell tudnom, Tay, hogy mitől van így kiborulva a lányom! - szóltam halkan a telefonba.
- Magával van? - hallottam kétségbe esett, mégis megnyugvó hangját.
- Igen, és nagyon rosszul viseli a dolgokat, nem tudom, hogy mit tettél.
- Semmit - értetlenkedett.
- A semmiért nem fog bezárkózni a szobájába, és napokig sírni! Taylor, a lányom sosem szeretett még így senkit sem, tudni akarom, hogy mit tettél!
Hallottam a vonal másik végéről egy sóhajt.
- Az asszisztensem a képembe vágott egy újságot, amin mi voltunk a parton, és elég mocskos dolgokat írtak, aggódtunk, nem akartunk bajt neki, mert a rajongók, ha megtudják... - tudtam, hogy mire gondol. Kezembe került a cikk, és tényleg nem túl jó fényben tüntették fel a lányom.
Mérges lettem, de nem Tayt hibáztattam.
- Hogy van? - kérdezte fojtott hanggal.
- Nem akar látni - vágtam rá.
- Tudnom kell, hogy jól van-e.
- Jól lesz, de erről a beszélgetésről ne tudjon.
Letettem a telefont, majd bementem a lányomhoz.
Aludt. Végre... Már napok óta nem tudta kikapcsolni az agyát, reméltem, hogy jól lesz.
Aztán én is eltettem magam másnapra.
Hangos sikítást hallottam, felriadtam. Hajnali három volt. Berohantam a lányomhoz, aki ült helyzetben zihált, és ismét zokogásba tört ki.
- Sssss - ringattam - sssss
Lassan megnyugodott.
- Mond el, hogy mit tett veled... – faggattam. Tudnom kellett az igazat és nem volt elég, hogy Taylor mondott valamit.
Lassan, akadozva beszámolt az ő verziójáról, ami megegyezett Taylor-éval, bár én is azon töprengtem, hogy miért nem állt ki mellette.
- Nem szeretett anya - mondta tényként feltárulkozva, de szemei ismét könnyel lettek teli.
Az éjjel vele aludtam, nem volt szívem ott hagyni.
Másnap elég fáradtan és kimerülten keltem. Fájt az amit Tay velem művelt. Megnéztem a mobilom. Százkét hívás volt a képernyőn és ötvenegy sms. Taylor volt az tudni akarta, hogy mi van velem. Nem válaszoltam, töröltem.
Anya is felkelt.
- Jól vagy? - kérdezte ásítva, de nagy féltéssel a szemében.
Bólintottam.
- Megyek, találkozok a barátaimmal.
Kiviharoztam a házból.
Igazából nem volt megbeszélve senkivel sem találkozó, de voltak osztálytársaim, akik egy klubban összeültek. Az egyiknek nagyon tetszettem, gondoltam majd ő elfeledteti velem Tay fájdalmas emlékét.
- Szia, elveszett lány, láttunk az újságba…
- Nem igaz! - vágtam közbe majd leültem melléjük. - Dave, beszélhetnénk?
Bólintott, majd elhívtam sétálni. Kimentünk a partra, akkor hirtelen megláttam Tay kétségbe esett arcát.
- Dave... - közelebb mentem hozzá, majd megcsókoltam...
Tay tekintetét fürkésztem, ami elborult a fájdalmától, de nekem jobban fájt. Majd láttam, hogy elindult...
(Grettta - Nagy Gréta)
…Nagy fájdalom és csalódás ült ki Taylor arcára. Nekem is nagyon fájt és azt hittem így minden sokkal jobb lesz. Hát tévedtem. Mégis úgy tettem mintha Dave-vel jól éreztem volna magam. De egyszerűen nem tudtam magam jól érezni mellette. Egyfolytában Tay fájdalommal terhelt arca villant fel. Nagyon haragudtam magamra, de Taylor-ra valahogyan mégis jobban. Dave-vel akár milyen hülyén is éreztem magam, valahogy mégis jól kijöttünk és kértem tőle, hogy találkozzunk többször is. Dave beleegyezett, majd haza mentem. Anyám látta, hogy sokkal jobban vagyok a tegnapi nap után, így ő is egyre jobban szerette volna, ha elmegyek a barátaimmal. Egy hét telt el az óta, amióta Tay-al "szakítottunk". Nagyon rosszul éreztem magam, de próbáltam nem kimutatni. Haverokkal ki mentünk a városba vásárolgatni meg ilyen egyebek. És meg láttam egy újságot, amin Taylor volt a címlapon. "Taylor újabb fuccsba ment kapcsolata"! Szívszorító érzés volt rápillantani arra az újságra, de legbelül mégis azt éreztem, hogy megérdemli, csak kihasznált, letagadott. Nem is foglalkoztam az újsággal, míg anyám az orrom alá nem dörgölte.
- Ezt nézd!- mosolyogva dobta elém az újságot.
- Mit csináljak vele? Nem vagyok rá kíváncsi. - fogott el egy dühvel teli érzés.
- Csak olvasd el azt, amit nyilatkozott! Nem fogsz hinni a szemednek. - még mindig, azaz erőltetettnek látszott mosoly csillogott arcán.
Nagy nehezen rá vettem magam, hogy bele olvassak abba az újságba. Kikerekedett szemekkel olvastam végig az újság Taylor-ral kapcsolatos cikkét. Taylor nagydobra verte a kapcsolatunkat. Volt kapcsolatunkat. Elmondott mindent, hogy mit érez irántam és, hogy mennyire fontos vagyok neki. Könnybe lábadt a szemem az újságot olvasván, de magamban mégis ott volt egy tiltó szó: NE! És hallgattam is rá. Taylor tudta, hogy el fogom olvasni az újságot, vagy lehet, hogy ő vette rá az anyámat, hogy olvastassa el velem? Nem hiszem, anya csak jót akar nekem. Miközben ezen gondolkodtam, csengettek. Az ajtóhoz siettem kinyitni. Lám csak ki állt az ajtó előtt? Persze hogy Taylor.
- Mit akarsz? - kérdeztem kicsit dühtől égve. Felmutatta az újságot.
- Olvastad? - lehajtott fejjel teljesen bánó hangon kérdezte. A szívem majd meg szakadt, de tudtam, hogy nem szabad egy könnyen megadnom magam.
- Igen. Olvastam. És? - flegmán a fejéhez vágtam.
- Szóval csak ennyi? Nem is értékeled, amit miattad felvállaltam? - teljesen összetörve állt ott és a szemembe nézett.
- Ugyan már Taylor! Ne légy naiv! Azt hitted, hogy ennyivel elintézed? Bedobsz egy interjút a kapcsolatunkról és minden megy tovább mintha mi sem történt volna? - az idegben esküszöm szét tudtam volna törni valamit.
- Nem, nem így akartam elintézni. Csak azt hittem elnézőbb vagy, hogy megérted, hogy min megyek keresztül. De tévedtem. Tényleg nem te vagy az a lány, akit én megérdemlek. - ezek a mondatok hallatán egyszerűen összeestem. Hiszen én azokat, amiket mondtam nem komolyan gondoltam, csak elvette az eszem a düh. És amit Taylor mondott teljesen őszintének tűnt és látszott az arcán a megbánás, hogy tényleg engem hitt az igazinak. Ahogy összeestem Taylor egyből odafutott és a teljes kétségbeesettség ült ki az arcára.
- Úristen! Jól vagy? Mondj már valamit! Kérlek!
- Ugye az utolsó mondataidat felém, nem komolyan mondtad!? - teljesen éberen figyeltem reakcióját.
- Nem dehogy! De azt hittem, hogy így sokkal jobb lesz. - mondta kicsit bizonytalanul.
- Én is azt hittem. De nem tudok nélküled élni. Jobban mondva tudok nélküled élni, csak nem akarok. - majd elmosolyogtam magam...
(Marcsyhh - Sallai Mária )
- Ezt nézd!- mosolyogva dobta elém az újságot.
- Mit csináljak vele? Nem vagyok rá kíváncsi. - fogott el egy dühvel teli érzés.
- Csak olvasd el azt, amit nyilatkozott! Nem fogsz hinni a szemednek. - még mindig, azaz erőltetettnek látszott mosoly csillogott arcán.
Nagy nehezen rá vettem magam, hogy bele olvassak abba az újságba. Kikerekedett szemekkel olvastam végig az újság Taylor-ral kapcsolatos cikkét. Taylor nagydobra verte a kapcsolatunkat. Volt kapcsolatunkat. Elmondott mindent, hogy mit érez irántam és, hogy mennyire fontos vagyok neki. Könnybe lábadt a szemem az újságot olvasván, de magamban mégis ott volt egy tiltó szó: NE! És hallgattam is rá. Taylor tudta, hogy el fogom olvasni az újságot, vagy lehet, hogy ő vette rá az anyámat, hogy olvastassa el velem? Nem hiszem, anya csak jót akar nekem. Miközben ezen gondolkodtam, csengettek. Az ajtóhoz siettem kinyitni. Lám csak ki állt az ajtó előtt? Persze hogy Taylor.
- Mit akarsz? - kérdeztem kicsit dühtől égve. Felmutatta az újságot.
- Olvastad? - lehajtott fejjel teljesen bánó hangon kérdezte. A szívem majd meg szakadt, de tudtam, hogy nem szabad egy könnyen megadnom magam.
- Igen. Olvastam. És? - flegmán a fejéhez vágtam.
- Szóval csak ennyi? Nem is értékeled, amit miattad felvállaltam? - teljesen összetörve állt ott és a szemembe nézett.
- Ugyan már Taylor! Ne légy naiv! Azt hitted, hogy ennyivel elintézed? Bedobsz egy interjút a kapcsolatunkról és minden megy tovább mintha mi sem történt volna? - az idegben esküszöm szét tudtam volna törni valamit.
- Nem, nem így akartam elintézni. Csak azt hittem elnézőbb vagy, hogy megérted, hogy min megyek keresztül. De tévedtem. Tényleg nem te vagy az a lány, akit én megérdemlek. - ezek a mondatok hallatán egyszerűen összeestem. Hiszen én azokat, amiket mondtam nem komolyan gondoltam, csak elvette az eszem a düh. És amit Taylor mondott teljesen őszintének tűnt és látszott az arcán a megbánás, hogy tényleg engem hitt az igazinak. Ahogy összeestem Taylor egyből odafutott és a teljes kétségbeesettség ült ki az arcára.
- Úristen! Jól vagy? Mondj már valamit! Kérlek!
- Ugye az utolsó mondataidat felém, nem komolyan mondtad!? - teljesen éberen figyeltem reakcióját.
- Nem dehogy! De azt hittem, hogy így sokkal jobb lesz. - mondta kicsit bizonytalanul.
- Én is azt hittem. De nem tudok nélküled élni. Jobban mondva tudok nélküled élni, csak nem akarok. - majd elmosolyogtam magam...
(Marcsyhh - Sallai Mária )
…E mosolyomban azonban ott volt egy kis keserűség.
- Annyira gyorsan történik minden... olyan sok minden... - kicsit összezavarodtam és fejemet lassan rázva néztem bele meleg szempárjába. - ... Kell még egy kis idő... ne haragudj...
Arcáról fokozatosan lehervadt a mosoly és látszódott rajta, hogy csalódott a döntésemtől.
- Megértelek. - bólintott egyetértően, de testtartása és megfeszült izmai másról árulkodtak.
- Talán mindkettőnknek... - biggyesztettem még oda, de abban a pillanatban meg is bántam, mert láttam, hogy Tay-t mennyire megviseli. Mégsem visszakoztam, most erősebb akartam lenni és tényleg helyre akartam rakni magamban a dolgokat.
Hosszú napok teltek el úgy, hogy nem láttuk egymást. Én egyfolytában azon voltam, hogy mint egy felnőtt nő, végre felelősséggel döntsek arról, mit akarok... mi lesz nekem a legjobb...
Ahogy Anyu szokta mondani... - elmosolyodtam. Milyen bölcs is néha az én állandóan értem aggódó anyám.
Egyik este ott feküdtem az ágyon és gondolatban épp megváltottam a világot érzéseim erejével, mikor halk kaparászást hallottam az ablak felől. Szívem egy pillanatra összeszorult és akkorát dobbant, hogy szinte bele sajdult. Már nem gondolkoztam, csak elöntött a mérhetetlen boldogság és szinte repültem az ablak felé..
Ám legnagyobb meglepetésemre Dave arcát pillantottam meg. Egy nagy kérdőjel lehettem mikor kinyitottam az ablakot és ránéztem, mert azonnal magyarázkodni kezdett.
- Ide kellett jönnöm... - mondta és anélkül, hogy mondtam volna neki, beugrott a szobába.
- Hát itt senki nem ismeri az ajtót? - dünnyögtem morcosan az orrom alatt, de Dave nem foglalkozott vele. Idegesnek, ingerültnek tűnt és azonnal a tárgyra tért.
- Láttad már ezt...? - kérdezte és az orrom alá dugott egy újságot. - Ezt nem teheti veled...
Kezembe vettem az újságot és megdermedtem, ahogy a megláttam a cikket.
Nagy öles betűkkel írták, hogy "Újra együtt az álompár!"... és ott volt egy kép Tay-ról, ahogy a jól ismert széles mosolyával megvillantja fogait. Látszódott rajta hogy jól érzi magát, hogy önfeledt... és oldalán ott volt.... Selena.
Úgy éreztem meghaltam.
Szinte ájultan rogytam a padlóra. Dave gyors reflexeinek és karjainak volt csak köszönhető, hogy mire a földre hanyatlottam már csak huppanás volt az egész.
Dave ott volt mellettem, gyengéden magához ölelt, karjait körém fonta, mintha meg akarna óvni mindentől és a lassan felszínre törő zokogásom közben halkan beszélt hozzám, hogy megnyugtasson.
- Én ezt nem engedem... nem engedem, hogy ezt tegye veled... én...
- Annyira gyorsan történik minden... olyan sok minden... - kicsit összezavarodtam és fejemet lassan rázva néztem bele meleg szempárjába. - ... Kell még egy kis idő... ne haragudj...
Arcáról fokozatosan lehervadt a mosoly és látszódott rajta, hogy csalódott a döntésemtől.
- Megértelek. - bólintott egyetértően, de testtartása és megfeszült izmai másról árulkodtak.
- Talán mindkettőnknek... - biggyesztettem még oda, de abban a pillanatban meg is bántam, mert láttam, hogy Tay-t mennyire megviseli. Mégsem visszakoztam, most erősebb akartam lenni és tényleg helyre akartam rakni magamban a dolgokat.
Hosszú napok teltek el úgy, hogy nem láttuk egymást. Én egyfolytában azon voltam, hogy mint egy felnőtt nő, végre felelősséggel döntsek arról, mit akarok... mi lesz nekem a legjobb...
Ahogy Anyu szokta mondani... - elmosolyodtam. Milyen bölcs is néha az én állandóan értem aggódó anyám.
Egyik este ott feküdtem az ágyon és gondolatban épp megváltottam a világot érzéseim erejével, mikor halk kaparászást hallottam az ablak felől. Szívem egy pillanatra összeszorult és akkorát dobbant, hogy szinte bele sajdult. Már nem gondolkoztam, csak elöntött a mérhetetlen boldogság és szinte repültem az ablak felé..
Ám legnagyobb meglepetésemre Dave arcát pillantottam meg. Egy nagy kérdőjel lehettem mikor kinyitottam az ablakot és ránéztem, mert azonnal magyarázkodni kezdett.
- Ide kellett jönnöm... - mondta és anélkül, hogy mondtam volna neki, beugrott a szobába.
- Hát itt senki nem ismeri az ajtót? - dünnyögtem morcosan az orrom alatt, de Dave nem foglalkozott vele. Idegesnek, ingerültnek tűnt és azonnal a tárgyra tért.
- Láttad már ezt...? - kérdezte és az orrom alá dugott egy újságot. - Ezt nem teheti veled...
Kezembe vettem az újságot és megdermedtem, ahogy a megláttam a cikket.
Nagy öles betűkkel írták, hogy "Újra együtt az álompár!"... és ott volt egy kép Tay-ról, ahogy a jól ismert széles mosolyával megvillantja fogait. Látszódott rajta hogy jól érzi magát, hogy önfeledt... és oldalán ott volt.... Selena.
Úgy éreztem meghaltam.
Szinte ájultan rogytam a padlóra. Dave gyors reflexeinek és karjainak volt csak köszönhető, hogy mire a földre hanyatlottam már csak huppanás volt az egész.
Dave ott volt mellettem, gyengéden magához ölelt, karjait körém fonta, mintha meg akarna óvni mindentől és a lassan felszínre törő zokogásom közben halkan beszélt hozzám, hogy megnyugtasson.
- Én ezt nem engedem... nem engedem, hogy ezt tegye veled... én...
(Kata65 - Janovics Katalin)
… - Dave! - mondtam zokogva.
- Mondd nyugodtan! Bármi kell, megkapod! - mondta miközben aggodalmasan a szemembe nézett.
- Kérlek... menj el! - mondtam, de annyira zokogtam, hogy alig lehetett érteni, mit mondok.
- Ahogy gondolod! - adta meg magát. - De ígérd meg, hogy vigyázol magadra és semmi meggondolatlant nem csinálsz!
- Dave! Csak menj el! - mondtam dühösen.
- Ígérd meg! - mondta erőszakosan.
- Jó megígérem, csak menj már!
- Rendben! Szia! - kimászott az ablakon és elsétált haza.
Vártam egy picit. Gondolkodtam, hogy mit csináljak. Egyszer csak felvettem az újságot, kirontottam a szobámból, mondtam Anyunak, hogy megyek a barátaimmal találkozni és Tay háza felé vettem az irányt. Már késő volt, de nem érdekelt. Becsöngettem az átlátszó üvegen keresztül láttam, ahogy jön a szobalány, de Tay is éppen akkor jött le a lépcsőn és mondta a szobalánynak, hogy Ő majd kinyitja.
- Kicsim! Mi történt? Miért vagy ilyen ideges?
- Te gazember! Te áruló! Még van pofád azt mondani nekem, hogy Kicsim? Milyen ember vagy te? Selena tudja, hogy Te más lányokat „kicsim”-ezel?
- Mi van? Miről beszélsz?
- Miről beszélek? Erről! - és ledobtam elé az újságot.
- Megmagyarázom! - mondta és felemelte két kezét, védekezően, hogy Ő nem csinált semmit.
- Hallgatlak! - mondtam, és szinte megöltem a szemeimmel.
- Mondd nyugodtan! Bármi kell, megkapod! - mondta miközben aggodalmasan a szemembe nézett.
- Kérlek... menj el! - mondtam, de annyira zokogtam, hogy alig lehetett érteni, mit mondok.
- Ahogy gondolod! - adta meg magát. - De ígérd meg, hogy vigyázol magadra és semmi meggondolatlant nem csinálsz!
- Dave! Csak menj el! - mondtam dühösen.
- Ígérd meg! - mondta erőszakosan.
- Jó megígérem, csak menj már!
- Rendben! Szia! - kimászott az ablakon és elsétált haza.
Vártam egy picit. Gondolkodtam, hogy mit csináljak. Egyszer csak felvettem az újságot, kirontottam a szobámból, mondtam Anyunak, hogy megyek a barátaimmal találkozni és Tay háza felé vettem az irányt. Már késő volt, de nem érdekelt. Becsöngettem az átlátszó üvegen keresztül láttam, ahogy jön a szobalány, de Tay is éppen akkor jött le a lépcsőn és mondta a szobalánynak, hogy Ő majd kinyitja.
- Kicsim! Mi történt? Miért vagy ilyen ideges?
- Te gazember! Te áruló! Még van pofád azt mondani nekem, hogy Kicsim? Milyen ember vagy te? Selena tudja, hogy Te más lányokat „kicsim”-ezel?
- Mi van? Miről beszélsz?
- Miről beszélek? Erről! - és ledobtam elé az újságot.
- Megmagyarázom! - mondta és felemelte két kezét, védekezően, hogy Ő nem csinált semmit.
- Hallgatlak! - mondtam, és szinte megöltem a szemeimmel.
(Taylor4ever -Fitos Bianka )
… - Amikor megláttalak téged azzal a fiúval, nagyon kiakadtam. Sel csak fel akart...- láttam, hogy keresi a szavakat. - hogy is mondjam.... Fel akart vidítani.
- Te komplett hülyének nézel engem? Fel akart vidítani...? Miért nem az anyukádat kérted meg, hogy vidítson fel... Miért pont az ex-edet?! Taylor nem most jöttem le a falvédőről...
- Nem történt semmi! Csak sétáltunk! Egy ujjal sem értem Selená-hoz! Higgy nekem!
- Mégis miért hinnék neked?
- Te komplett hülyének nézel engem? Fel akart vidítani...? Miért nem az anyukádat kérted meg, hogy vidítson fel... Miért pont az ex-edet?! Taylor nem most jöttem le a falvédőről...
- Nem történt semmi! Csak sétáltunk! Egy ujjal sem értem Selená-hoz! Higgy nekem!
- Mégis miért hinnék neked?
Nem szóltunk egymáshoz egy hosszú pillanatig. Majd hátat fordítottam neki és a kocsimhoz siettem.
- Jó éjt Taylor!- búcsúztam el.
- Várj hová mész?....- nem nagyon hallottam Tay kétségbe esett kiáltásait, mert már a kocsiban ültem és Dave-ékhez vettem az irányt, miközben sms-t írtam neki, hogy jöjjön ki a ház elé, mert elmegyünk bulizni.
Dave már a ház előtt állt. Megálltam mellette, megvártam, míg beül és a kedvenc szórakozóhelyem felé vettem az irányt.
Hajnali egy körül motorosok jöttek a bárba, ahol Dave-vel beszélgettünk. Felénk vették az irányt és tapogatni kezdtek. Próbáltam ellenkezni, de túl sokan és túl nagyok voltak. Dave nem lépett közbe csak csöndben ült és tűrte. Nagyon megijedt a hatalmas emberektől.
- Dave segíts! - kértem kétségbeesetten, mire ő megpróbált kiszabadítani a motorosok kezei közül. Az egyik motoros észrevette Dave közeledését és egy jobbossal a földre terítette, mire Dave meghátrál és elrohant. A motorosok kiráncigáltak az utcára.
- Ne! Engedjetek el! - kiáltoztam, kitörő könnyeimet nem volt erőm visszatartani.
- Engedjétek el! - kiáltott fenyegetően egy ismerős hang a hátam mögül. Megláttam az arcot, ami a hangot hallatta. Egy ismerős, gyönyörű, szelíd arc volt. Nem hittem a szememnek. Ő volt az, életem egyetlen értelme. A motorosok nem ellenkeztek átadtak a megmentőmnek, aki biztonságot nyújtó, hatalmas karjai közé szorított.
- Hát Te hogy kerülsz ide? - kérdeztem kíváncsian, de élettelenül.
- Tudtam, hogy valami történni fog veled, ezért követtelek. - mondta azzal a gyönyörű mosollyal az arcán.
- Köszönöm. - öleltem meg. Beültetett az anyósülésre és egy csókot lehelt a számra. Elaludtam..
- Jó éjt Taylor!- búcsúztam el.
- Várj hová mész?....- nem nagyon hallottam Tay kétségbe esett kiáltásait, mert már a kocsiban ültem és Dave-ékhez vettem az irányt, miközben sms-t írtam neki, hogy jöjjön ki a ház elé, mert elmegyünk bulizni.
Dave már a ház előtt állt. Megálltam mellette, megvártam, míg beül és a kedvenc szórakozóhelyem felé vettem az irányt.
Hajnali egy körül motorosok jöttek a bárba, ahol Dave-vel beszélgettünk. Felénk vették az irányt és tapogatni kezdtek. Próbáltam ellenkezni, de túl sokan és túl nagyok voltak. Dave nem lépett közbe csak csöndben ült és tűrte. Nagyon megijedt a hatalmas emberektől.
- Dave segíts! - kértem kétségbeesetten, mire ő megpróbált kiszabadítani a motorosok kezei közül. Az egyik motoros észrevette Dave közeledését és egy jobbossal a földre terítette, mire Dave meghátrál és elrohant. A motorosok kiráncigáltak az utcára.
- Ne! Engedjetek el! - kiáltoztam, kitörő könnyeimet nem volt erőm visszatartani.
- Engedjétek el! - kiáltott fenyegetően egy ismerős hang a hátam mögül. Megláttam az arcot, ami a hangot hallatta. Egy ismerős, gyönyörű, szelíd arc volt. Nem hittem a szememnek. Ő volt az, életem egyetlen értelme. A motorosok nem ellenkeztek átadtak a megmentőmnek, aki biztonságot nyújtó, hatalmas karjai közé szorított.
- Hát Te hogy kerülsz ide? - kérdeztem kíváncsian, de élettelenül.
- Tudtam, hogy valami történni fog veled, ezért követtelek. - mondta azzal a gyönyörű mosollyal az arcán.
- Köszönöm. - öleltem meg. Beültetett az anyósülésre és egy csókot lehelt a számra. Elaludtam..
(Iza 111 - Boka Izabella)
…Másnap Tay házában ébredtem. Az ágyban egyedül voltam. Kimentem a nappaliba, Tay a kanapén aludt. Ekkor éreztem, hogy semmi se lesz már rendben. Elhagytam a házat, nem üzentem Tay-nak. Azt gondoltam, hogy jobb lesz nekem is és neki is. A tegnapi incidens után nem volt kedvem többet bulizni menni. Dave viselkedése egyenesen szánalmas volt, de Tay... - vergődtem magamban - Ja, persze híres, azért bánnak velem hirtelen nagylelkűen, vagy egyesek lekezelően... - ekkor Tay anyukája arca villant be a tudatomba.
A hídhoz mentem. Nem is néztem az órára, de tudtam, hogy korán volt, mert még szinte sötét hajnal volt. A hídról látszott egy templom. Körülbelül hat óra volt már, mert harangozni kezdtek.
Felültem a korlátra. Zokogni kezdtem... Tudtam, hogy Tay sosem lehet az enyém. Egy szép álom volt, ami véget ért... Hirtelen, mikor vissza akartam lépi a korláton, megcsúsztam, és beleestem a hideg vízbe. Próbáltam a felszínen maradni, de teljesen kimerültem, elveszítettem az öntudatom...Alá merültem...
A hídhoz mentem. Nem is néztem az órára, de tudtam, hogy korán volt, mert még szinte sötét hajnal volt. A hídról látszott egy templom. Körülbelül hat óra volt már, mert harangozni kezdtek.
Felültem a korlátra. Zokogni kezdtem... Tudtam, hogy Tay sosem lehet az enyém. Egy szép álom volt, ami véget ért... Hirtelen, mikor vissza akartam lépi a korláton, megcsúsztam, és beleestem a hideg vízbe. Próbáltam a felszínen maradni, de teljesen kimerültem, elveszítettem az öntudatom...Alá merültem...
(Grettta - Nagy Gréta)
…Sokáig feküdtem eszméletlenül a kórházi ágyon és nem tudtam másra gondolni, csak kizárólag Tay-ra. Egy ideje nem voltam eszméletlen csak jólesett ez a kis nyugalom. Hallgattam a szobában folyó beszélgetéseket. Sok ismerős és ismeretlen hangok voltak, nem tudtam őket bemérni, kivéve egyet… Anya! Muszáj volt felébrednem, a hasam nem hagyott pihenni.
Te jó ég! A hangok testet öltöttek: Anya, mellette Taylor, Taylor szülei, Makena és Apa. Mindenki azt leste mikor nyitom ki a szemem. Miután ez megtörtént, mindenki simogatni, puszilgatni és kérdezősködni kezdet. Szóhoz se hagytak jutni.
- Jól érzed magad? Mi történt?- kérdezősködtek.
- Megcsúsztam és beleestem a vízbe. Igen, köszi, már nagyon jól vagyok. Csak kicsit éhes.
- Azonnal megyünk és hozunk neked valami kaját. - kacsintott anya, majd apával és Taylor családjával együtt kivonultak, a szobából így egyedül hagyva minket Tay-el.
- Ne haragudj én.... nem tudtam, hogy ez lesz. Nem akartam semmi rosszat.... - nem bírtam végig mondani, mert Tay egy csókot nyomott az ajkamra.
- Ssss. - csitított, miközben az arcomat simogatta.
- Nincsen semmi baj...
(Iza111 - Boka Izabella)
Te jó ég! A hangok testet öltöttek: Anya, mellette Taylor, Taylor szülei, Makena és Apa. Mindenki azt leste mikor nyitom ki a szemem. Miután ez megtörtént, mindenki simogatni, puszilgatni és kérdezősködni kezdet. Szóhoz se hagytak jutni.
- Jól érzed magad? Mi történt?- kérdezősködtek.
- Megcsúsztam és beleestem a vízbe. Igen, köszi, már nagyon jól vagyok. Csak kicsit éhes.
- Azonnal megyünk és hozunk neked valami kaját. - kacsintott anya, majd apával és Taylor családjával együtt kivonultak, a szobából így egyedül hagyva minket Tay-el.
- Ne haragudj én.... nem tudtam, hogy ez lesz. Nem akartam semmi rosszat.... - nem bírtam végig mondani, mert Tay egy csókot nyomott az ajkamra.
- Ssss. - csitított, miközben az arcomat simogatta.
- Nincsen semmi baj...
(Iza111 - Boka Izabella)
… - Csak a frászt hoztad ránk. Ebből nagyobb baj is lehetett volna. - szomorodott el majd nyomott a homlokomra egy puszit.
- Igen, tudom. De nem ez volt a szándékom...
- Igen, tudom. De nem ez volt a szándékom...
(Marcsyhh - Sallai Mária)
… - Tudjuk! – mondta. - Semmi gond senki nem haragszik rád. Ömm... lehet egy kérdésem? - kérdezte és leült az ágyam mellé.
- Persze! - mondtam mosolyogva
- Hogy lehet, hogy te mindig bajba kerülsz? - kérdezte és szélesen rám mosolygott. Én zavarba estem és elpirultam. Kinyílt az ajtó. Anyuék megjöttek a szendvicsemmel. Anya és Tay mamája odaálltak a két oldalamra. Meglepődtem, hogy Tay mamája is ott van velem.
- Tessék kicsim, jó étvágyat! - mondta Anyu barátságosan.
- Köszi, megvan! - mondtam, és már a számban volt a szendvics. Látván hogy milyen mohón eszem a szendvicsemet, Tay elmosolyodott.
- Kérsz még valamit, Kicsim? - mondta Tay anyukája, és leült mellém az ágyra.
- Nem kérek, köszönöm szépen! Elég, hogy itt vannak velem! - mondtam és tovább ettem a szendvicsemet.
Erre Tay mamája elmosolyodott és nyomott egy puszit a homlokomra.
- Ebben a pillanatban mindenki ott volt mellett, aki fontos volt nekem. Tay... Anyu... Apu.
Én éreztem a legboldogabbnak magam a világon. Nekem van a legjobb pasim, aki vigyáz rám és imád engem. Nekem vannak a legjobb szüleim, akik mindig tudják, hogy mi a helyes. Egyszerűen boldog voltam.
- Kicsim! Van egy meglepetésünk! - mondta Apa és kiment az ajtón. Mikor visszajött a kezében egy kis yorkie volt. Az Én kis Yorkie-m.
- Úristen! - mondtam örömömben. - Köszönöm, köszönöm, köszönöm! - mondtam, és felugrottam az ágyból.
Mindenki egyszerre ugrott felém és fektetett vissza az ágyba.
- Oké, nyugi! Jól vagyok! Viszont kérem a kiskutyámat!
- Nem is mondtad, hogy van kiskutyád! - mondta Tay mosolyogva.
- Hát, eddig nem is volt. Úgy értem, egy éve megkaptam ezt a kiskutyát karácsonyra. Viszont félévkor elvették tőlem, mert rosszak voltak a félévi jegyeim. Visszaadták a gazdájának, akitől vettük. Persze, azóta már javítottam a jegyeimen. - mondtam könnyes szemmel.
- Jut eszembe - mondta Anyu. - mindjárt kezdődik a suli. Ráadásul nagyon kell tanulnod, mert a végzős év a legfontosabb...
- Áhá... - mondta Tay halkan. Kiszámolta, hogyha én most végzős vagyok, mennyi idős lehetek. Mivel ez az egy volt az, amit nem tudott rólam.
- Mi lesz addig veletek? - kérdezte Tay papája.
- Semmi! Majd esténként találkozunk. - mondtam, és becsuktam a szememet, mert tudtam, hogy anya nem fog beleegyezni.
- Kislányom! A legfontosabb a tanulás, te is tudod! - mondta anya keményen.
- Igaza van, Kicsim! - mondta apa.
Letettem a tányért, keresztbe raktam a kezem és elkezdtem duzzogni.
- Akkor mi lesz? - mondtam halkan…
- Persze! - mondtam mosolyogva
- Hogy lehet, hogy te mindig bajba kerülsz? - kérdezte és szélesen rám mosolygott. Én zavarba estem és elpirultam. Kinyílt az ajtó. Anyuék megjöttek a szendvicsemmel. Anya és Tay mamája odaálltak a két oldalamra. Meglepődtem, hogy Tay mamája is ott van velem.
- Tessék kicsim, jó étvágyat! - mondta Anyu barátságosan.
- Köszi, megvan! - mondtam, és már a számban volt a szendvics. Látván hogy milyen mohón eszem a szendvicsemet, Tay elmosolyodott.
- Kérsz még valamit, Kicsim? - mondta Tay anyukája, és leült mellém az ágyra.
- Nem kérek, köszönöm szépen! Elég, hogy itt vannak velem! - mondtam és tovább ettem a szendvicsemet.
Erre Tay mamája elmosolyodott és nyomott egy puszit a homlokomra.
- Ebben a pillanatban mindenki ott volt mellett, aki fontos volt nekem. Tay... Anyu... Apu.
Én éreztem a legboldogabbnak magam a világon. Nekem van a legjobb pasim, aki vigyáz rám és imád engem. Nekem vannak a legjobb szüleim, akik mindig tudják, hogy mi a helyes. Egyszerűen boldog voltam.
- Kicsim! Van egy meglepetésünk! - mondta Apa és kiment az ajtón. Mikor visszajött a kezében egy kis yorkie volt. Az Én kis Yorkie-m.
- Úristen! - mondtam örömömben. - Köszönöm, köszönöm, köszönöm! - mondtam, és felugrottam az ágyból.
Mindenki egyszerre ugrott felém és fektetett vissza az ágyba.
- Oké, nyugi! Jól vagyok! Viszont kérem a kiskutyámat!
- Nem is mondtad, hogy van kiskutyád! - mondta Tay mosolyogva.
- Hát, eddig nem is volt. Úgy értem, egy éve megkaptam ezt a kiskutyát karácsonyra. Viszont félévkor elvették tőlem, mert rosszak voltak a félévi jegyeim. Visszaadták a gazdájának, akitől vettük. Persze, azóta már javítottam a jegyeimen. - mondtam könnyes szemmel.
- Jut eszembe - mondta Anyu. - mindjárt kezdődik a suli. Ráadásul nagyon kell tanulnod, mert a végzős év a legfontosabb...
- Áhá... - mondta Tay halkan. Kiszámolta, hogyha én most végzős vagyok, mennyi idős lehetek. Mivel ez az egy volt az, amit nem tudott rólam.
- Mi lesz addig veletek? - kérdezte Tay papája.
- Semmi! Majd esténként találkozunk. - mondtam, és becsuktam a szememet, mert tudtam, hogy anya nem fog beleegyezni.
- Kislányom! A legfontosabb a tanulás, te is tudod! - mondta anya keményen.
- Igaza van, Kicsim! - mondta apa.
Letettem a tányért, keresztbe raktam a kezem és elkezdtem duzzogni.
- Akkor mi lesz? - mondtam halkan…
(Taylor4ever -Fitos Bianka )
…- Ne aggódj! Majd valahogy megoldjuk! - súgta oda Tay egy csalafinta mosollyal. Aztán anya szólalt meg egy nyugtató hangon.
- Ez nem azt jelenti, hogy nem találkozhattok. Mert felőlem találkozhattok. - nézett Tay szüleire - Csak a tanulás is meg legyen mellette. - biztatott.
- Igen, e felől semmi kétségem. - vágta rá Tay mamája. Majd mindenki felkacagott. Tay ártatlan arccal felém fordult és azt mondta:
- Huuh! Ezt megúsztuk. Akkor még találkozhatunk. - mosolyogta el magát. Egyrészt örültem, hogy Tay-al újra a régi a kapcsolatunk, már ha lehet úgy mondani, de legbelül még ott van az a heg, ami ő miatta van. Szerencsésnek érzem magam mind a szüleim miatt, Tay miatt is és a szülei miatt is. Azt hittem, hogy az anyja soha nem fog el fogadni. És lám, csak egy kis baleset kellett hozzá. A húga is nagyon aranyos. Most láttam őt először és mégis aggodalmat láttam a szemébe. Szerintem érzi, hogy a bátyjának fontos vagyok. Minden esetre csak pár napot voltam a kórházba és ki engedtek. Lassan kezdődik a suli ezért elmentem venni pár szükségletes dolgot a sulihoz. Tay éppen forgatáson volt Pittsburghban én pedig most otthon maradtam L.A.-ben. Gondoltam, hogy ne menjek egyedül, elhívom Makenát, hátha van kedve vásárolni. Felhívtam a szüleit és szerencsémre elengedték. Makena pedig szívesen eljött velem, annak ellenére, hogy még nem nagyon ismert. Miközben vásárolgattunk nagyon jól szórakoztunk. Megtaláltuk a közös pontot. Makena nagyon aranyos kislány. Teljesen a szívemhez nőtt. És annyira aranyos volt, amikor megkérdezte:
- Te akkor most Tay barátnője vagy? - és egy hatalmas vigyort tálalt fel a kérdés mellé.
- Hát. Ami azt illeti igen. Úgy néz ki. - majd mind a ketten hatalmas nevetésbe kezdtünk. Haza kísértem és annyira megilletődtem mikor megpuszilt és így szólt:
- Ugye majd megyünk többször is? - és nagy boci szemekkel figyelte a reakcióimat.
- Persze! Ha te is szeretnéd. - rá mosolyogtam és megöleltem.
- Naná, hogy szeretném. - kacsintott egyet a kis virgonc lélek. Majd lassan én is haza sétáltam. Miközben hazafelé igyekeztem Tay hívott telefonon.
- Szia, Kicsim! Mi újság?
- Szia, nem sok! Vége a forgatásnak?
- Igen. De csak mára van vége. Még pár hónapot itt fogok eltölteni. - a hangja teljesen megcsúszott volt, lehetett érezni, hogy nem szívesen tölti távol tőlem azt a kis szabadidejét, ami van neki.
- Valahogy csak kibírjuk. - kuncogtam bele a telefonkagylóba. – Képzeld, Makenát elvittem vásárolni. Nagyon tetszett neki.....
- Ez nem azt jelenti, hogy nem találkozhattok. Mert felőlem találkozhattok. - nézett Tay szüleire - Csak a tanulás is meg legyen mellette. - biztatott.
- Igen, e felől semmi kétségem. - vágta rá Tay mamája. Majd mindenki felkacagott. Tay ártatlan arccal felém fordult és azt mondta:
- Huuh! Ezt megúsztuk. Akkor még találkozhatunk. - mosolyogta el magát. Egyrészt örültem, hogy Tay-al újra a régi a kapcsolatunk, már ha lehet úgy mondani, de legbelül még ott van az a heg, ami ő miatta van. Szerencsésnek érzem magam mind a szüleim miatt, Tay miatt is és a szülei miatt is. Azt hittem, hogy az anyja soha nem fog el fogadni. És lám, csak egy kis baleset kellett hozzá. A húga is nagyon aranyos. Most láttam őt először és mégis aggodalmat láttam a szemébe. Szerintem érzi, hogy a bátyjának fontos vagyok. Minden esetre csak pár napot voltam a kórházba és ki engedtek. Lassan kezdődik a suli ezért elmentem venni pár szükségletes dolgot a sulihoz. Tay éppen forgatáson volt Pittsburghban én pedig most otthon maradtam L.A.-ben. Gondoltam, hogy ne menjek egyedül, elhívom Makenát, hátha van kedve vásárolni. Felhívtam a szüleit és szerencsémre elengedték. Makena pedig szívesen eljött velem, annak ellenére, hogy még nem nagyon ismert. Miközben vásárolgattunk nagyon jól szórakoztunk. Megtaláltuk a közös pontot. Makena nagyon aranyos kislány. Teljesen a szívemhez nőtt. És annyira aranyos volt, amikor megkérdezte:
- Te akkor most Tay barátnője vagy? - és egy hatalmas vigyort tálalt fel a kérdés mellé.
- Hát. Ami azt illeti igen. Úgy néz ki. - majd mind a ketten hatalmas nevetésbe kezdtünk. Haza kísértem és annyira megilletődtem mikor megpuszilt és így szólt:
- Ugye majd megyünk többször is? - és nagy boci szemekkel figyelte a reakcióimat.
- Persze! Ha te is szeretnéd. - rá mosolyogtam és megöleltem.
- Naná, hogy szeretném. - kacsintott egyet a kis virgonc lélek. Majd lassan én is haza sétáltam. Miközben hazafelé igyekeztem Tay hívott telefonon.
- Szia, Kicsim! Mi újság?
- Szia, nem sok! Vége a forgatásnak?
- Igen. De csak mára van vége. Még pár hónapot itt fogok eltölteni. - a hangja teljesen megcsúszott volt, lehetett érezni, hogy nem szívesen tölti távol tőlem azt a kis szabadidejét, ami van neki.
- Valahogy csak kibírjuk. - kuncogtam bele a telefonkagylóba. – Képzeld, Makenát elvittem vásárolni. Nagyon tetszett neki.....
(Marcsyhh -Sallai Mária )
… - Kit?
- Makenát. - mondtam kicsit hangosabban.
Taylor erre nagy röhögésben tört ki.
- Mit csináltál te a húgommal? - mondta, mikor sikerült abba hagynia a röhögést.
- Elmentünk vásárolni. - mondtam komolyan.
Erre Ő megint elkezdett nevetni.
- Vásárolni? Apám nem fog örülni, hogy már tizenegy éves korában tönkre teszed a húgomat. - mondta még mindig nevetve.
- Nagyon örültek nekem a szüleid sőt, Makena még kért, hogy többször találkozzunk.
Megint elkezdett nevetni.
- Megmondalak a húgodnak! - mondtam fenyegetően.
Erre abba hagyta a nevetést.
- Ne fenyegess! - mondta viccelődve.
Erre mind a ketten nevetésbe törtünk ki. Elég sokáig beszéltem Tay-el. Mikor letettem, haza mentem, és beszélgettem egy kicsit anyuval. Lefeküdtem aludni, és egyszerűen gyönyörű álmom volt:
Taylorral összeházasodtunk, Makena volt a koszorúslány, nekem a legjobb barátnőm volt a tanúm, Tay-nak meg az asszisztense, akivel én is olyan jóban voltam. Az esküvő nagyon jó volt, sajnáltam, hogy felébredtem.
- Makenát. - mondtam kicsit hangosabban.
Taylor erre nagy röhögésben tört ki.
- Mit csináltál te a húgommal? - mondta, mikor sikerült abba hagynia a röhögést.
- Elmentünk vásárolni. - mondtam komolyan.
Erre Ő megint elkezdett nevetni.
- Vásárolni? Apám nem fog örülni, hogy már tizenegy éves korában tönkre teszed a húgomat. - mondta még mindig nevetve.
- Nagyon örültek nekem a szüleid sőt, Makena még kért, hogy többször találkozzunk.
Megint elkezdett nevetni.
- Megmondalak a húgodnak! - mondtam fenyegetően.
Erre abba hagyta a nevetést.
- Ne fenyegess! - mondta viccelődve.
Erre mind a ketten nevetésbe törtünk ki. Elég sokáig beszéltem Tay-el. Mikor letettem, haza mentem, és beszélgettem egy kicsit anyuval. Lefeküdtem aludni, és egyszerűen gyönyörű álmom volt:
Taylorral összeházasodtunk, Makena volt a koszorúslány, nekem a legjobb barátnőm volt a tanúm, Tay-nak meg az asszisztense, akivel én is olyan jóban voltam. Az esküvő nagyon jó volt, sajnáltam, hogy felébredtem.
Első dolgom volt, hogy felhívtam Tay-t és mindent elmondtam neki az álmomról:
- Képzeld, mit álmodtam! - mondtam boldogan.
- Hallgatom! - mondta kedvesen.
- Az esküvőnkön voltunk, Makena volt a koszorúslány a szüleink egyszerűen gyönyörűek voltak és nagyon-nagyon jó volt az esküvő. Mindenki ott volt az Alkonyatból, Valentin Napból és a Tucatjával olcsóbb filmből. Nagyon jól éreztük magunkat!
Vártam, hogy Tay mondjon valamit, de ő csak hallgatott.
- Tay, mi baj van, szerelmem? - kérdeztem aggódva.
- Képzeld, mit álmodtam! - mondtam boldogan.
- Hallgatom! - mondta kedvesen.
- Az esküvőnkön voltunk, Makena volt a koszorúslány a szüleink egyszerűen gyönyörűek voltak és nagyon-nagyon jó volt az esküvő. Mindenki ott volt az Alkonyatból, Valentin Napból és a Tucatjával olcsóbb filmből. Nagyon jól éreztük magunkat!
Vártam, hogy Tay mondjon valamit, de ő csak hallgatott.
- Tay, mi baj van, szerelmem? - kérdeztem aggódva.
(Taylor4ever - Fitos Bianka )
… - Semmi csak tudod, néha úgy érzem, mintha te is híresség szeretnél lenni. A hírességekről beszélsz, amikor kiakadtam az újságon akkor te egyből azt hitted, hogy letagadlak. És így néha úgy érzem, mintha neked nem lenne elég a tökéletes, átlagos életednél. - mondta Tay aggódó hangon.
- Igen tudom. Néha tényleg szeretnék híres lenni, de amikor meg látom azt a tömeget, akik rád nyomulnak. Áhhh.. nem is értem te azt, hogy bírod. De Tay, ne feledd ez csak egy álom volt. Nem a valóság. - kezdtem egy kicsit búskomoran majd átmentem vicces kedvembe.
- Igen persze, tudom, hogy csak álom volt. De szerintem esküvőről még ne is beszéljünk, hiszen alig ismerjük egymást pár hónapja. - mondta Tay és szinte érződött a hangján a féltés, hogy elveszíthet, de még nem olyan erős a kötelék.
- Igen. Igazad van. - mondtam kacéran.
- Jól van, kicsim most le kell tennem, mert kezdődik a forgatás. - majd sóhajtott egyet.
- Rendben. Szia!- nem voltam valami lelkes, hogy nem nagyon tudtunk beszélni, de hát ez van, gondoltam.
- Szia! Légy jó! Puszi a szád szélére. - Tay így búcsúzott.
Sokat gondolkoztam az álmomon, de Tay ráébresztett, hogy tényleg nem kéne most ezen gondolkozni, hisz még alig ismerjük egymást. De azért jól esett, hogy fél attól, hogy elveszíthet. De nem fog elveszíteni, mert felemészthetetlen vágyak gyötörnek iránta. Egyszerűen nem tudok betelni vele. És most, hogy nincs itt mellettem... hajh. Szinte rémisztő ez a csend körülöttem. Majd lassan a gondolkozásba vissza aludtam....
- Igen tudom. Néha tényleg szeretnék híres lenni, de amikor meg látom azt a tömeget, akik rád nyomulnak. Áhhh.. nem is értem te azt, hogy bírod. De Tay, ne feledd ez csak egy álom volt. Nem a valóság. - kezdtem egy kicsit búskomoran majd átmentem vicces kedvembe.
- Igen persze, tudom, hogy csak álom volt. De szerintem esküvőről még ne is beszéljünk, hiszen alig ismerjük egymást pár hónapja. - mondta Tay és szinte érződött a hangján a féltés, hogy elveszíthet, de még nem olyan erős a kötelék.
- Igen. Igazad van. - mondtam kacéran.
- Jól van, kicsim most le kell tennem, mert kezdődik a forgatás. - majd sóhajtott egyet.
- Rendben. Szia!- nem voltam valami lelkes, hogy nem nagyon tudtunk beszélni, de hát ez van, gondoltam.
- Szia! Légy jó! Puszi a szád szélére. - Tay így búcsúzott.
Sokat gondolkoztam az álmomon, de Tay ráébresztett, hogy tényleg nem kéne most ezen gondolkozni, hisz még alig ismerjük egymást. De azért jól esett, hogy fél attól, hogy elveszíthet. De nem fog elveszíteni, mert felemészthetetlen vágyak gyötörnek iránta. Egyszerűen nem tudok betelni vele. És most, hogy nincs itt mellettem... hajh. Szinte rémisztő ez a csend körülöttem. Majd lassan a gondolkozásba vissza aludtam....
(Marcsyhh -Sallai Mária )
… - Kicsim! Kicsim! Kelj fel!
- Igen? Igen? Mi az? - ijedtemben majdnem kiugrottam az ágyból, amiért anya felébresztett.
- Makena van itt.- mondta anya barátságosan.
- Makena! - üvöltöttem örömömben.
- Sziaaa! - futott be Makena a szobába, és beleugrott az ölembe.
- Mi szél hozott erre? - kérdeztem kedvesen, miközben agyon ölelgettem.
- Gondoltam elmehetnénk megint valahova, csak még aludtál. - mondta aranyosan.
- Várj! Hány óra van? - kérdeztem kíváncsian.
- Pont dél van. - mondta anya.
- Úristen! Ilyen késő van? - kérdeztem meglepetten. - Tudod mit? Menjünk el moziba, oké?
- Rendben! - mondta Makena boldogan.
Nagyon kedveltem Makenát. Mikor velem van, Tay nem hiányzik annyira. Mintha egy kicsit helyesítené, míg nincs velem...
- Igen? Igen? Mi az? - ijedtemben majdnem kiugrottam az ágyból, amiért anya felébresztett.
- Makena van itt.- mondta anya barátságosan.
- Makena! - üvöltöttem örömömben.
- Sziaaa! - futott be Makena a szobába, és beleugrott az ölembe.
- Mi szél hozott erre? - kérdeztem kedvesen, miközben agyon ölelgettem.
- Gondoltam elmehetnénk megint valahova, csak még aludtál. - mondta aranyosan.
- Várj! Hány óra van? - kérdeztem kíváncsian.
- Pont dél van. - mondta anya.
- Úristen! Ilyen késő van? - kérdeztem meglepetten. - Tudod mit? Menjünk el moziba, oké?
- Rendben! - mondta Makena boldogan.
Nagyon kedveltem Makenát. Mikor velem van, Tay nem hiányzik annyira. Mintha egy kicsit helyesítené, míg nincs velem...
(Taylor4ever -Fitos Bianka )
…Annyira boldoggá tesz ez a kis kölyök! Nagyon szeretem. Mintha az én húgom lenne. Jól érzem vele magam.
- Szóval? Mit nézzünk meg? - kérdeztem kíváncsian várva válaszát.
- Alice csoda országban! - kiáltott fel örömében.
- Rendben! De előtte mit szólnál hozzá, ha elmennék enni valamit? Mondjuk palacsintát, vagy hamburgert? Mit szeretnél?
- Palacsintát, az a kedvencem. - szemeiben azt a boldogságot látva annyira eltöltött engem is boldogsággal.
- Oké. Akkor? Indulhatunk? - mosolyogtam rá.
- Persze. Induljunk! - arcán fülig érő mosollyal mondta.
Elindultunk. Egy nagyon klassz kis helyre vittem el Makenát. Ott megettünk kettő-kettő palacsintát, majd elindultunk a mozi felé. Közben a kirakatokat nézegettük és nevetgéltünk. Oda értünk a mozihoz, megvettem a jegyeket és beültünk megnézni a "filmet". Nagyon jól szórakoztunk közben. Majd mikor vége lett a filmnek, még elmentünk egy kicsit vásárolgatni. Eldöntöttük Makená-val hogy most csak rózsaszín cuccokat veszünk. Fel próbáltunk minden féle vackot és azokon nevetgéltünk és fényképeket csináltunk. Már 6 óra volt.
- Na? Hogy tetszett? Megyünk majd még valamerre együtt? - kérdeztem fülig érő mosollyal az arcomon.
- Nagyon jó volt ez a délután. Csak egy kicsit elfáradtam ebbe a sok nevetésbe. - mosolyogta el magát. - Persze, hogy megyünk még valamerre. Persze csak akkor, ha te sem bánod!? - mondta Makena őrjöngve. Elkísértem haza, majd haza mentem én is. Ahogy haza értem egyből egy kádforró vizet engedtem, mert én is eléggé elfáradtam a sok nevetésbe. Majd mikor kiáztattam magam, bebújtam az ágyba és egy kicsit tévéztem majd elnyomott az álom. Olyan három órát aludtam és arra ébredtem fel, hogy csörög a telefonom. Tay hívott.
- Szia, Kicsim! - boldogsággal tele köszöntöttem.
- Szia! Milyen volt a napod?
- Hát.. most a kis húgod vitt el engem vásárolni meg moziztunk egyet és még ettünk is egyet mozi előtt. - nevettem el magam.
- Egyre jobban el vagytok egymással. Kezdek féltékeny lenni a húgomra, hogy lassan többet lesz veled, mint én. - nevette el magát.
- Ugyan már. A kis húgodra féltékeny. Na neee. - erre a mondatra mindketten elnevettük magunkat.....
- Szóval? Mit nézzünk meg? - kérdeztem kíváncsian várva válaszát.
- Alice csoda országban! - kiáltott fel örömében.
- Rendben! De előtte mit szólnál hozzá, ha elmennék enni valamit? Mondjuk palacsintát, vagy hamburgert? Mit szeretnél?
- Palacsintát, az a kedvencem. - szemeiben azt a boldogságot látva annyira eltöltött engem is boldogsággal.
- Oké. Akkor? Indulhatunk? - mosolyogtam rá.
- Persze. Induljunk! - arcán fülig érő mosollyal mondta.
Elindultunk. Egy nagyon klassz kis helyre vittem el Makenát. Ott megettünk kettő-kettő palacsintát, majd elindultunk a mozi felé. Közben a kirakatokat nézegettük és nevetgéltünk. Oda értünk a mozihoz, megvettem a jegyeket és beültünk megnézni a "filmet". Nagyon jól szórakoztunk közben. Majd mikor vége lett a filmnek, még elmentünk egy kicsit vásárolgatni. Eldöntöttük Makená-val hogy most csak rózsaszín cuccokat veszünk. Fel próbáltunk minden féle vackot és azokon nevetgéltünk és fényképeket csináltunk. Már 6 óra volt.
- Na? Hogy tetszett? Megyünk majd még valamerre együtt? - kérdeztem fülig érő mosollyal az arcomon.
- Nagyon jó volt ez a délután. Csak egy kicsit elfáradtam ebbe a sok nevetésbe. - mosolyogta el magát. - Persze, hogy megyünk még valamerre. Persze csak akkor, ha te sem bánod!? - mondta Makena őrjöngve. Elkísértem haza, majd haza mentem én is. Ahogy haza értem egyből egy kádforró vizet engedtem, mert én is eléggé elfáradtam a sok nevetésbe. Majd mikor kiáztattam magam, bebújtam az ágyba és egy kicsit tévéztem majd elnyomott az álom. Olyan három órát aludtam és arra ébredtem fel, hogy csörög a telefonom. Tay hívott.
- Szia, Kicsim! - boldogsággal tele köszöntöttem.
- Szia! Milyen volt a napod?
- Hát.. most a kis húgod vitt el engem vásárolni meg moziztunk egyet és még ettünk is egyet mozi előtt. - nevettem el magam.
- Egyre jobban el vagytok egymással. Kezdek féltékeny lenni a húgomra, hogy lassan többet lesz veled, mint én. - nevette el magát.
- Ugyan már. A kis húgodra féltékeny. Na neee. - erre a mondatra mindketten elnevettük magunkat.....
(Marcsyhh - Sallai Mária)
… - Tay, mikor jössz végre haza? - kérdeztem és közben próbáltam sajnáltatni magam.
- Nem tudom. Legalább még egy hónap. Viszont a film nagyon jó lesz. Megígérem, hogy mikor hazaérek és kijön a mozikba, együtt fogjuk megnézni, rendben?
- Rendben! - mondtam és közben éreztem, hogy már gyűlnek a könnyek a szememben.
- Mennem kell! Szia! Vigyázz magadra! Á, minek? Hiszen a húgom megteszi helyettem.
- Nem tudom. Legalább még egy hónap. Viszont a film nagyon jó lesz. Megígérem, hogy mikor hazaérek és kijön a mozikba, együtt fogjuk megnézni, rendben?
- Rendben! - mondtam és közben éreztem, hogy már gyűlnek a könnyek a szememben.
- Mennem kell! Szia! Vigyázz magadra! Á, minek? Hiszen a húgom megteszi helyettem.
Elkezdett nevetni, de én nem nevettem vele. Eleredtek a könnyeim és nem tudtam őket kezelni. Akaratlanul is elkezdtem zokogni.
- Hé, Kicsim! Mi baj van? Mi történt? - kérdezte aggodalmasan.
- Csak... áá, hagyjad! Nincs semmi baj. - és letöröltem a könnyeimet.
- Ugyan, mondd csak! - győzködött.
- Csak... hiányzol! - mondtam és mire kimondtam a szót, megint elkezdtem zokogni.
- Kicsim, semmi baj! Nyugodj meg! Te is hiányzol nekem, de meglátod, milyen hamar el fog menni ez a hónap! Utána levágni se tudsz majd magadról, megígérem!
- Rendben! Jó éjt! - mondtam kicsit nyugodtabban.
- Jó éjt.
Letettem, de nem tudtam elaludni. Túlságosan hiányzott...
- Hé, Kicsim! Mi baj van? Mi történt? - kérdezte aggodalmasan.
- Csak... áá, hagyjad! Nincs semmi baj. - és letöröltem a könnyeimet.
- Ugyan, mondd csak! - győzködött.
- Csak... hiányzol! - mondtam és mire kimondtam a szót, megint elkezdtem zokogni.
- Kicsim, semmi baj! Nyugodj meg! Te is hiányzol nekem, de meglátod, milyen hamar el fog menni ez a hónap! Utána levágni se tudsz majd magadról, megígérem!
- Rendben! Jó éjt! - mondtam kicsit nyugodtabban.
- Jó éjt.
Letettem, de nem tudtam elaludni. Túlságosan hiányzott...
(Taylor4ever -Fitos Bianka )
…Rettenetes gyorsasággal repültek a napok. A suli is elkezdődött, ezért most Mekená-nak is tanulnia kellett.
Ott ültem az iskolapadban, és számolgattam a naptáramban a napokat. Még három hét volt hátra, míg kedvesem távol volt...
Hirtelen a tanár hangját hallottam.
- Miss kérem, figyeljen mert jövő alkalommal, vagyis holnap tesztet írunk.
- Okéé, bocsánat. - lesütöttem a szemem és fellapoztam a könyvet. Sajnos fogalmam sem volt róla, hogy az elmúl húsz percben miről volt szó.
Kicsöngettek.
Vége volt az óráimnak.
Haza mentem. Hívtam Taylort, de nem értem el. Gondoltam forgat, még ilyenkor nem értem el múltkor sem.
Megírtam a házim, megtanultam, majd ismét próbáltam hívni...
Semmi.
Aggódtam. Mekenát hívtam
- Sziaaaa !- üvöltött bele a telefonba.
- Szia. - szóltam halkan. - Fgyelj, igazából Tay miatt hívlak, nem tudod véletlenül, hogy hol van? Nem érem el.
- Ööö, nem... - hallottam a hangjából, hogy nem mond igazat.
- Mekena, kérlek, nagyon fontos...
- Szia, beszámolnál róla, hogy miért zaklatod a húgom? - szólt a telefonba egy ismerős, férfihang ironikusan.
- Tay? – elképedtem. - Mit keresel itt, nem a forgatáson lenne a helyed?
- De, ott lenne - szólt vidáman -, de megkértem a rendezőt, hogy forgassuk azt amiben én nem szerepelek, mert családi okok miatt haza kell sietnem.
- Ohhh - elérzékenyültem.
- Miattad tettem. - szólt kis hallgatás után...
Aztán csöngettek. Gyorsan felpattantam és kinyitottam az ajtót. Tay állt velem szemben, Mekena mellett, majd Taylor hirtelen megcsókolt izzó szenvedéllyel. Láttam, ahogy Makena kuncog.
Nem sokat találkoztunk, csak a hétvégéken, mert a suli elfoglalt. És nagyon szükségem volt a jó jegyekre.
Elérkezett a premier napja, gondoltam, megnézzük Taylorral, de nem tudtam, hogy hogyan, mikor ilyenkor csak ők nézik meg...
Mekena megjelent nagy szatyrokkal a kezében és letette őket az ágyra.
- A premierre jól kell kinézned. - mosolygott, majd elővett egy gyönyörű, térdig érő királykék ruhát. Leesett az állam.
- Köszi. - suttogtam erőtlenül, majd felvettem.
Még jó, hogy együtt vásároltunk, így a kislány tudta az ízlésem és a méretem.
Gyönyörű volt a ruha és én is benne.
Makena kisminkelt. Érdekes módon nagyon jó érzéke volt hozzá.
Épp, hogy elkészültem egy hosszú dudálást hallottam. Kinéztem az ablakon, akkor a szívverésem kihagyott.
Egy limuzin állt a ház előtt és Tay kiszállt a kocsiból. Nagyon gyönyörűen nézett ki. Fekete öltönye volt, ízléses nyakkendővel és mikor meglátott az ablakban, szélesen elmosolyodott és intett.
Lesiettem.
- Hűha! - ennyit sikerül kinyögnie mikor meglátott.
- Köszi. - pirultam el.
Megérkeztünk a premierre.
Bámulatos... Rajongók ezrei sorakoztak dedikálásra várva. Tay kiszállt, akkor hatalmas üvöltés kerekedett, majd kinyitotta az ajtót.
Nyújtotta a kezét.
- Csak, hogy lásd, véletlenül sem akarlak téged letagadni.
Mikor kiszálltam az üvöltés megszűnt, mindenki egy emberként vette a levegőt, mintha a közlekedés is megállt volna. Tay intett a rajongóinak, majd óriási kiabálás tört ki. Oda ment dedikálni, rengeteg fénykép készült róla. Tehetetlenül álltam egyik lábamról a másikra és csak figyeltem a jelenetet.
Hirtelen megjelent Selena és szélesen mosolygott, majd megölelte Tayt, de olyan intenzív érzéssel, hogy hirtelen féltékeny lettem. Nem akartam jelenetet rendezni, ezért, mikor Tay be akart mutatni intettem neki, majd besétáltam a moziba.
Az ajtóból néztem, hogy Tay utánam jön-e, vagy sem... Senki sem látott, de én láttam mindent. Lélegzetemet visszafojtva vártam, hogy mit fog tenni. Utánam jön, vagy a rajongóival, és Selená-val marad...
(Grettta - Nagy Gréta)
.. aztán megjelent.
Széles és önelégült mosoly terült szét az arcomon, de azon nyomban le is hervadt. Tay arcán látszódott, hogy egy cseppet sincs elragadtatva attól, hogy így viselkedtem és ilyen választás elé állítottam.
Megpróbált mosolyogni, hogy a nagy nyilvánosság ne lássa rajta a feszültséget, de inkább vicsorgásnak tűnt az egész. A könyökömnél fogva vezetett beljebb és közben foga között dühösen sziszegte.
- Hogy tehetted ezt?
- Én? - torpantam meg és éreztem dühömben elfog a remegés. - Te hogy tehetted ezt velem?
A közelben állók lassan felfigyeltek összetűzésünkre és felénk pillantottak. A kettőnk közötti feszültség aztán felkeltette a távolabb állók érdeklődését is majd a fotósokét is. Rengeteg fényképezőgép lencséje irányult ránk, a vakuk éles fénye villant felénk elvakítva mindkettőnket és Tay jobbnak látta, ha rövidre zárja kettőnk vitáját.
- Otthon majd megbeszéljük! - sziszegte felém, majd mintha semmi nem történt volna szélesen elmosolyodott és intett a tömeg felé.
Az este hátralévő részét morcosan és duzzogva töltöttem el Tay mellett, hiába nézett rám többször szinte esdekelve, hogy hagyjam az egészet. A hely és az idő nem volt alkalmas arra, hogy tisztázzuk a dolgot. Igy mindketten csak egyre feszültebbek lettünk.
Széles és önelégült mosoly terült szét az arcomon, de azon nyomban le is hervadt. Tay arcán látszódott, hogy egy cseppet sincs elragadtatva attól, hogy így viselkedtem és ilyen választás elé állítottam.
Megpróbált mosolyogni, hogy a nagy nyilvánosság ne lássa rajta a feszültséget, de inkább vicsorgásnak tűnt az egész. A könyökömnél fogva vezetett beljebb és közben foga között dühösen sziszegte.
- Hogy tehetted ezt?
- Én? - torpantam meg és éreztem dühömben elfog a remegés. - Te hogy tehetted ezt velem?
A közelben állók lassan felfigyeltek összetűzésünkre és felénk pillantottak. A kettőnk közötti feszültség aztán felkeltette a távolabb állók érdeklődését is majd a fotósokét is. Rengeteg fényképezőgép lencséje irányult ránk, a vakuk éles fénye villant felénk elvakítva mindkettőnket és Tay jobbnak látta, ha rövidre zárja kettőnk vitáját.
- Otthon majd megbeszéljük! - sziszegte felém, majd mintha semmi nem történt volna szélesen elmosolyodott és intett a tömeg felé.
Az este hátralévő részét morcosan és duzzogva töltöttem el Tay mellett, hiába nézett rám többször szinte esdekelve, hogy hagyjam az egészet. A hely és az idő nem volt alkalmas arra, hogy tisztázzuk a dolgot. Igy mindketten csak egyre feszültebbek lettünk.
A filmet szinte nem is láttam, nem tudtam rá figyelni. Az utána következő fogadás meg maga volt a rémálom számomra.
Egy darabig Tay mellett állva végig néztem, ahogy a sok híres színész, énekes, meg ki tudja, még ki oda jön, gratulálnak Tay-nak, beszélgetnek. Aztán a közös fotó. Amin persze én nem voltam rajta. Egy idő után úgy döntöttem a partvonalról figyelem inkább a dolgokat. Távolabbra húzódva néztem, ahogy kedvesem egyre önfeledtebben élvezi a sikert és sütkérezik a népszerűségben. Majd jöttek a híres és csinos hölgyek, Megan Fox meg a többiek és Tay mosolyából úgy láttam, hogy tetszik neki a dolog.
Mit keresek én itt?! - tettem fel magamnak a kérdést szomorúan. Nem vagyok idevaló, ez Tay világa! Amikor ketten vagyunk elvonulva a sztárvilágtól az más, akkor boldog vagyok, akkor Tay olyan más. De itt...
Úgy éreztem mintha láthatatlan lennék, szinte senki nem foglalkozott velem, még Tay sem... Mintha megfeledkezett volna rólam. Nem tudtam mit tegyek. Körülöttem jöttek mentek az hírességek és az őket kiszolgáló pincérek, én pedig csak álltam ott egyik lábamról a másikra és egyre messzebb sodródtam Tay-tól.
Hirtelen nekem ütközött valaki olyan erővel, hogy majdnem feldőltem, de egy erős kar megfogott és megakadályozta, hogy elessek.
- Bocsánat... - kezdte bűnbánó hangon az alak, de a következő pillanatban meglepetten csattant fel. - Kicsilány...!
Csak ekkor pillantottam fel rá és azonnal széles mosoly terült el az arcomon.
- Mike...! - kiállottam fel örömömben.
Még mielőtt bármit tehettem volna ő karjaiba kapott és megpördült velem.
Mike...
Szívem majd kiugrott az örömtől. Már két éve nem láttam, mióta elköltöztek. Pedig régebben barátok voltunk, ha lehet ezt mondani. Mike hét évvel volt idősebb nálam, inkább a kishúgának tekintett, mint barátnak. Én meg... nos, szerelmes voltam akkoriban belé. De hát ki ne lett volna hisz széles válla, szőkésbarna haja, világító kék szeme és californiai mosolya minden lányt megigézett. Ő pedig ki is használta ezt.
Én akkoriban még csak csitri voltam a szemében, így nem tekintett rám potenciális áldozatként.
- Kicsilány! - mondta még egyszer, majd letett a földre és csak ekkor mért végig. Szemében elismerés csillogott.
Egy darabig Tay mellett állva végig néztem, ahogy a sok híres színész, énekes, meg ki tudja, még ki oda jön, gratulálnak Tay-nak, beszélgetnek. Aztán a közös fotó. Amin persze én nem voltam rajta. Egy idő után úgy döntöttem a partvonalról figyelem inkább a dolgokat. Távolabbra húzódva néztem, ahogy kedvesem egyre önfeledtebben élvezi a sikert és sütkérezik a népszerűségben. Majd jöttek a híres és csinos hölgyek, Megan Fox meg a többiek és Tay mosolyából úgy láttam, hogy tetszik neki a dolog.
Mit keresek én itt?! - tettem fel magamnak a kérdést szomorúan. Nem vagyok idevaló, ez Tay világa! Amikor ketten vagyunk elvonulva a sztárvilágtól az más, akkor boldog vagyok, akkor Tay olyan más. De itt...
Úgy éreztem mintha láthatatlan lennék, szinte senki nem foglalkozott velem, még Tay sem... Mintha megfeledkezett volna rólam. Nem tudtam mit tegyek. Körülöttem jöttek mentek az hírességek és az őket kiszolgáló pincérek, én pedig csak álltam ott egyik lábamról a másikra és egyre messzebb sodródtam Tay-tól.
Hirtelen nekem ütközött valaki olyan erővel, hogy majdnem feldőltem, de egy erős kar megfogott és megakadályozta, hogy elessek.
- Bocsánat... - kezdte bűnbánó hangon az alak, de a következő pillanatban meglepetten csattant fel. - Kicsilány...!
Csak ekkor pillantottam fel rá és azonnal széles mosoly terült el az arcomon.
- Mike...! - kiállottam fel örömömben.
Még mielőtt bármit tehettem volna ő karjaiba kapott és megpördült velem.
Mike...
Szívem majd kiugrott az örömtől. Már két éve nem láttam, mióta elköltöztek. Pedig régebben barátok voltunk, ha lehet ezt mondani. Mike hét évvel volt idősebb nálam, inkább a kishúgának tekintett, mint barátnak. Én meg... nos, szerelmes voltam akkoriban belé. De hát ki ne lett volna hisz széles válla, szőkésbarna haja, világító kék szeme és californiai mosolya minden lányt megigézett. Ő pedig ki is használta ezt.
Én akkoriban még csak csitri voltam a szemében, így nem tekintett rám potenciális áldozatként.
- Kicsilány! - mondta még egyszer, majd letett a földre és csak ekkor mért végig. Szemében elismerés csillogott.
- Már nem is olyan kicsi.
Majd kaján mosoly öntötte el az arcát és cinkosan kacsintott egyet.
Ez volt Mike, ha nőt látott már nyomult. De imádtam a stílusát hisz olyan vicces volt.
- Maradjál már.. - böktem oldalba és ujjam kemény izmokba ütközött. – Wow, mi ez a pólód alatt?
Már én is szélesen és kajánul mosolyogtam. Stílusa rám is átragadt.
- Na, mi szerinted?! Gyúródeszka... - grimaszolt egyet, de azon nyomban újból el is mosolyodott. - Mit keresel itt?
Kicsit zavarba jöttem, mert csak ekkor tudatosult bennem újból, hogy hol is vagyok.
- Tay-al jöttem... - kezdtem halkan, de ő közbevágott.
- Taylor Lautner-el?
Hevesen bólogattam.
- Azta... - hangjában elismerés csengett. - Neked aztán jól felvitte Isten a dolgodat. - Majd szomorúságot színlelve lebiggyesztette a száját. - Akkor nincs is nálad esélyem...?
Még mielőtt bármit is reagálhattam volna rá, megint szélesen és kajánul mosolygott és nem lehetett komolyan venni.
- Bírom a srácot - mondta minden átmenet nélkül -, végre újra divatba hozta a kidolgozott izmú férfi ideált! A csajok kezdenek rájönni, hogy egy ilyen férfi többet tud nyújtani nekik, mint azok a lenyalt hajú anorexiás giliszták akik eddig voltak a toppon. Szívességet tett nekem, mert most bomlanak utánam a nők!
Néztem a mosolygó Mike-ot, aki hozta a formáját és boldog voltam, hogy újra látom.
Hirtelen valami a tömegből elvonta a figyelmét és szokatlan módon lehervadt arcáról a mosoly. De csak egy pillanatra. Aztán hirtelen arcon csókolt, majd a szemembe nézett.
- Most mennem kell. Majd megkereslek!
Aztán szinte futva faképnél hagyott. Hosszan néztem utána és arcomról nem tudtam eltüntetni a mosolyt. Aztán valamiért úgy éreztem valaki néz.
Körbejárattam a tekintetem és a tömeg sűrűjében megpillantottam Tay komor ábrázatát és rám szegeződő szempárját...
(Kata65 -Janovics Katalin )
Majd kaján mosoly öntötte el az arcát és cinkosan kacsintott egyet.
Ez volt Mike, ha nőt látott már nyomult. De imádtam a stílusát hisz olyan vicces volt.
- Maradjál már.. - böktem oldalba és ujjam kemény izmokba ütközött. – Wow, mi ez a pólód alatt?
Már én is szélesen és kajánul mosolyogtam. Stílusa rám is átragadt.
- Na, mi szerinted?! Gyúródeszka... - grimaszolt egyet, de azon nyomban újból el is mosolyodott. - Mit keresel itt?
Kicsit zavarba jöttem, mert csak ekkor tudatosult bennem újból, hogy hol is vagyok.
- Tay-al jöttem... - kezdtem halkan, de ő közbevágott.
- Taylor Lautner-el?
Hevesen bólogattam.
- Azta... - hangjában elismerés csengett. - Neked aztán jól felvitte Isten a dolgodat. - Majd szomorúságot színlelve lebiggyesztette a száját. - Akkor nincs is nálad esélyem...?
Még mielőtt bármit is reagálhattam volna rá, megint szélesen és kajánul mosolygott és nem lehetett komolyan venni.
- Bírom a srácot - mondta minden átmenet nélkül -, végre újra divatba hozta a kidolgozott izmú férfi ideált! A csajok kezdenek rájönni, hogy egy ilyen férfi többet tud nyújtani nekik, mint azok a lenyalt hajú anorexiás giliszták akik eddig voltak a toppon. Szívességet tett nekem, mert most bomlanak utánam a nők!
Néztem a mosolygó Mike-ot, aki hozta a formáját és boldog voltam, hogy újra látom.
Hirtelen valami a tömegből elvonta a figyelmét és szokatlan módon lehervadt arcáról a mosoly. De csak egy pillanatra. Aztán hirtelen arcon csókolt, majd a szemembe nézett.
- Most mennem kell. Majd megkereslek!
Aztán szinte futva faképnél hagyott. Hosszan néztem utána és arcomról nem tudtam eltüntetni a mosolyt. Aztán valamiért úgy éreztem valaki néz.
Körbejárattam a tekintetem és a tömeg sűrűjében megpillantottam Tay komor ábrázatát és rám szegeződő szempárját...
(Kata65 -Janovics Katalin )
…Megráztam a fejem, majd eltűntem a tömegben.
Mike-ot kerestem a szememmel, aztán mikor megtaláltam oda mentem hozzá.
- Miért tűntél el? - kérdeztem kacagva. Még mindig magamon éreztem Tay perzselő tekintetét, gondoltam tovább szítom a tüzet.
Átöleltem Mike-ot, majd puszit nyomtam az arcára.
- Csajozni jöttem, de ha ennyire hiányzom, akkor várhat. - mosolyodott el. Hirtelen azt a tüzet láttam a szemébe, mint Taylornak, mikor rám nézett.
Kézen fogott és leült velem egy padra.
- Mesélj, hogy jöttetek össze? - kérdezte, arcán fájdalom suhant át.
- Hosszú történet, nem kezdenék bele - arcom megvonaglott, de láttam Mike arcán az aggódást.
- Mit tett, amitől így kibuktál? - kérdezte, de csak legyintettem.
- Inkább arról mesélj, hogy mi van veled. Rég láttalak.
Elmesélte az összes dolgot, amit tudnom kell, már legalább egy órája beszélgettünk.
- És az óta találtál valakit? - kérdeztem mosolyogva. Mike titokzatosan bólintott.
- Na, ki az a szerencsés, mond el! - kacagtam. Mike intett az ujjával, mintha azt mondaná, "megsúgom". Közelebb hajoltam, ekkor hirtelen rátapadt szája az enyémre és vadul csókolni kezdett. Én pedig hagytam.
Mike-ot kerestem a szememmel, aztán mikor megtaláltam oda mentem hozzá.
- Miért tűntél el? - kérdeztem kacagva. Még mindig magamon éreztem Tay perzselő tekintetét, gondoltam tovább szítom a tüzet.
Átöleltem Mike-ot, majd puszit nyomtam az arcára.
- Csajozni jöttem, de ha ennyire hiányzom, akkor várhat. - mosolyodott el. Hirtelen azt a tüzet láttam a szemébe, mint Taylornak, mikor rám nézett.
Kézen fogott és leült velem egy padra.
- Mesélj, hogy jöttetek össze? - kérdezte, arcán fájdalom suhant át.
- Hosszú történet, nem kezdenék bele - arcom megvonaglott, de láttam Mike arcán az aggódást.
- Mit tett, amitől így kibuktál? - kérdezte, de csak legyintettem.
- Inkább arról mesélj, hogy mi van veled. Rég láttalak.
Elmesélte az összes dolgot, amit tudnom kell, már legalább egy órája beszélgettünk.
- És az óta találtál valakit? - kérdeztem mosolyogva. Mike titokzatosan bólintott.
- Na, ki az a szerencsés, mond el! - kacagtam. Mike intett az ujjával, mintha azt mondaná, "megsúgom". Közelebb hajoltam, ekkor hirtelen rátapadt szája az enyémre és vadul csókolni kezdett. Én pedig hagytam.
Hirtelen ordítást hallottam és összezavarodott minden.
- Tay ne! - üvöltöttem.
Abban a percben Tay ökle találkozott Mike arcával, aki a falnak esett a váratlan támadástól. A biztonságiak közbe avatkoztak, Tay-t pedig elvezette az asszisztense. Mike orra vérzett, de a foga szerencsére még megvolt.
A fejemet ráztam.
- Mike, annyira sajnálom... - mentegetőztem.
- Ne tedd. - mondta befogott orral, hogy elállítsa a vérzést.
Megöleltem, majd zsebkendővel törölgetni kezdtem vérző orrát.
- Ez megmarad... - csóváltam a fejem. Hallottam, amint Tay vitatkozik a biztonságiakkal, de rá se hederítettem.
Mikor Mike jobban lett mondtam, hogy haza megyek, mert sok volt és ő támogatott a legjobban.
- Nem akarlak megbántani, de Tay elég vadállat lett, szerintem komolyan vette ezt a Jacob szerepet...
- Ugyan dehogy... – mondtam, majd puszit adtam neki és elindultam.
Tay megragadta a karom, de kihúztam a kezéből. Azonban nem tudtam mással haza menni, így kénytelen voltam beülni mellé a kocsiba...
- Hogy tehetted? - fordultam oda felháborodva, és remegtem az idegtől.
- Azaz alak rád nyomult… te meg hagytad magad! – üvöltötte magából kikelve és szeme szinte szikrázott a dühtől.
- Ne ordíts velem! - szóltam fenyegetőzően, mire visszavett a hangjából.
- Tisztára fura voltál az este! Az a jelenet a dedikáláson… A csók… Mit akarsz…? - nézett rám szemrehányó értetlenséggel.
- Nem én kezdtem flörtölni a kicsi Selená-val! - fordultam felé és már üvöltöttem. - Állj meg! – kiáltottam. Tay megrémült leállította a motort, de már ki is szálltam a kocsiból és elmentem.
- Várj, kicsim… beszéljük meg! - kiáltott utánam.
- Szórakozz mással, Taylor Lautner! - üvöltöttem és gyűlölködve néztem rá. Behúzott a legjobb barátomnak... És én még csak féltékeny sem lehettem, hogy Sel rányomult?!...
- Tay ne! - üvöltöttem.
Abban a percben Tay ökle találkozott Mike arcával, aki a falnak esett a váratlan támadástól. A biztonságiak közbe avatkoztak, Tay-t pedig elvezette az asszisztense. Mike orra vérzett, de a foga szerencsére még megvolt.
A fejemet ráztam.
- Mike, annyira sajnálom... - mentegetőztem.
- Ne tedd. - mondta befogott orral, hogy elállítsa a vérzést.
Megöleltem, majd zsebkendővel törölgetni kezdtem vérző orrát.
- Ez megmarad... - csóváltam a fejem. Hallottam, amint Tay vitatkozik a biztonságiakkal, de rá se hederítettem.
Mikor Mike jobban lett mondtam, hogy haza megyek, mert sok volt és ő támogatott a legjobban.
- Nem akarlak megbántani, de Tay elég vadállat lett, szerintem komolyan vette ezt a Jacob szerepet...
- Ugyan dehogy... – mondtam, majd puszit adtam neki és elindultam.
Tay megragadta a karom, de kihúztam a kezéből. Azonban nem tudtam mással haza menni, így kénytelen voltam beülni mellé a kocsiba...
- Hogy tehetted? - fordultam oda felháborodva, és remegtem az idegtől.
- Azaz alak rád nyomult… te meg hagytad magad! – üvöltötte magából kikelve és szeme szinte szikrázott a dühtől.
- Ne ordíts velem! - szóltam fenyegetőzően, mire visszavett a hangjából.
- Tisztára fura voltál az este! Az a jelenet a dedikáláson… A csók… Mit akarsz…? - nézett rám szemrehányó értetlenséggel.
- Nem én kezdtem flörtölni a kicsi Selená-val! - fordultam felé és már üvöltöttem. - Állj meg! – kiáltottam. Tay megrémült leállította a motort, de már ki is szálltam a kocsiból és elmentem.
- Várj, kicsim… beszéljük meg! - kiáltott utánam.
- Szórakozz mással, Taylor Lautner! - üvöltöttem és gyűlölködve néztem rá. Behúzott a legjobb barátomnak... És én még csak féltékeny sem lehettem, hogy Sel rányomult?!...
(Grettta - Nagy Gréta)
Ott mentem elszántan a kihalt és félhomályos utcán és hátra sem néztem. Nem akartam látni Tay-t. Befejeztem! Határoztam el. Mégis feszülten vártam, hogy beindul-e Tay autójának motorja.
Beindult... és rövid idő múlva mellém gurult. Lépteimet le sem lassítva, előreszegezett tekintettel, elszántam folytattam az utam és úgy tettem mintha nem vennék róla tudomást.
Tay lelassított, majd sebességemet tartva lépésben haladt mellettem. Leengedte az ablakot és azon keresztül próbált beszélni a fejemmel.
- Kicsim, ülj vissza. - mondta gyengéden és hangjából éreztem, hogy szeretné lezárni már a dolgot. - Kérlek...
Rá sem pillantottam, dacosan mentem tovább.
- Beszéljük meg a dolgot...
Megtorpantam és vészjósló lassúsággal fordultam felé. Már éppen nyitottam a számat, hogy jól beolvassak neki, mikor egy gyorsan közeledő motor hangjára lettem figyelmes. Még fel sem ocsúdhattam, már hangos fékcsikorgással Tay autója és én közöttem fékezett le. Egy röpke pillanatig nem történt semmi, azután a motoros megvetette lábát az aszfalton és egy határozott mozdulattal felcsapta a bukósisak szemellenzőjét.
Élénk, kéken csillogó szempár villant rám.
- Pattanj fel Kicsilány!
Mike hangja kedves volt és ellenkezést nem tűrő hangon, és szinte látni véltem a bukósisakja mögött megbúvó széles mosolyát.
Nem sokat gondolkodtam. Szinte azonnal Mike mögé csusszantam, átkaroltam és szorosan hozzá simultam. Mike csak ekkor nézett az elképedt és dühtől vöröslő Tay-ra.
- Bocs haver - hangja azonban nem csengett bűnbánóan, inkább kissé gúnyos volt. Felhívás volt ez egy "keringőre" -, de erről most csúszol.
Majd egy határozott mozdulattal lecsapta a bukósisak szemellenzőjét, gázt adott és füstölgő gumikkal elszáguldott velem...
Beindult... és rövid idő múlva mellém gurult. Lépteimet le sem lassítva, előreszegezett tekintettel, elszántam folytattam az utam és úgy tettem mintha nem vennék róla tudomást.
Tay lelassított, majd sebességemet tartva lépésben haladt mellettem. Leengedte az ablakot és azon keresztül próbált beszélni a fejemmel.
- Kicsim, ülj vissza. - mondta gyengéden és hangjából éreztem, hogy szeretné lezárni már a dolgot. - Kérlek...
Rá sem pillantottam, dacosan mentem tovább.
- Beszéljük meg a dolgot...
Megtorpantam és vészjósló lassúsággal fordultam felé. Már éppen nyitottam a számat, hogy jól beolvassak neki, mikor egy gyorsan közeledő motor hangjára lettem figyelmes. Még fel sem ocsúdhattam, már hangos fékcsikorgással Tay autója és én közöttem fékezett le. Egy röpke pillanatig nem történt semmi, azután a motoros megvetette lábát az aszfalton és egy határozott mozdulattal felcsapta a bukósisak szemellenzőjét.
Élénk, kéken csillogó szempár villant rám.
- Pattanj fel Kicsilány!
Mike hangja kedves volt és ellenkezést nem tűrő hangon, és szinte látni véltem a bukósisakja mögött megbúvó széles mosolyát.
Nem sokat gondolkodtam. Szinte azonnal Mike mögé csusszantam, átkaroltam és szorosan hozzá simultam. Mike csak ekkor nézett az elképedt és dühtől vöröslő Tay-ra.
- Bocs haver - hangja azonban nem csengett bűnbánóan, inkább kissé gúnyos volt. Felhívás volt ez egy "keringőre" -, de erről most csúszol.
Majd egy határozott mozdulattal lecsapta a bukósisak szemellenzőjét, gázt adott és füstölgő gumikkal elszáguldott velem...
(Kata65 -Janovics Katalin )
…Sokáig Tay esdeklő arcát láttam a fejemben, amikor arra eszméltem, hogy Mike megáll.
- Csillag baba, jól vagy? – elmosolyodott. Olyan aranyos volt.
- Aha...
- Jól kitette a szűröd... - szeme vérben forgott, a fogain keresztül szűrte meg a szavakat.
Megráztam a fejem.
- Én szálltam ki, kikezdett vele Sel...
- Selena? Selena Gomez? - értetlenkedett, de bólintottam
- Az a csaj, mit képzel magáról... És Tay, hogy engedhette?
- Nem érdekel, felejtsük el... - kérleltem. – Foglalkozzunk mással…
Bólintott, majd minden átmenet nélkül felém hajolt… Egy röpke pillanat volt az egész, de én kitérve a közeledése elöl gyengéden eltoltam magamtól.
- Mike, vigyél haza - néztem rá bocsánatkérő tekintettel.
- Csillag baba, jól vagy? – elmosolyodott. Olyan aranyos volt.
- Aha...
- Jól kitette a szűröd... - szeme vérben forgott, a fogain keresztül szűrte meg a szavakat.
Megráztam a fejem.
- Én szálltam ki, kikezdett vele Sel...
- Selena? Selena Gomez? - értetlenkedett, de bólintottam
- Az a csaj, mit képzel magáról... És Tay, hogy engedhette?
- Nem érdekel, felejtsük el... - kérleltem. – Foglalkozzunk mással…
Bólintott, majd minden átmenet nélkül felém hajolt… Egy röpke pillanat volt az egész, de én kitérve a közeledése elöl gyengéden eltoltam magamtól.
- Mike, vigyél haza - néztem rá bocsánatkérő tekintettel.
(Grettta - Nagy Gréta)
…Nem mondott semmit csak bólintott.
Miközben eszeveszett sebességgel száguldott hazafelé én átkarolva őt hozzásimultam és csak élveztem a sebességet. Nem akartam gondolkodni. De gondolataim nem hagytak.
Ott voltam Mike-al, jó volt vele, éreztem és tudtam megvédene mindentől és mindenkitől. Valaha szerelmes voltam belé, de most... Most Tay-t szerettem. Hiába sebzett meg, hiába szenvedtem miatta... őt szerettem. Teljes szívemből.
Mikor a házunk előtt megálltunk Mike leállította a motort, és míg én leszálltam, levette a bukósisakját és az ölébe támasztotta. Haja kócos volt, de még ez is szívdöglesztően állt neki.
- Jaj Kicsilány... - sóhajtotta gondterhelten és közben gyengéden közelebb húzott magához -, mibe keveredtem miattad.
De már megint szélesen mosolygott és nem tudtam megállni, hogy ne tartsak ebben vele.
- Az a pali meglepett azzal az ütéssel, felkészületlenül ért. De még nincs lejátszva ez a dolog.
Egy hosszú pillanatig elgondolkodva nézett rám, majd minden átmenet nélkül búcsúzkodni kezdett.
- Na, indulás! Menjél aludni! Majd még látjuk egymást.
Készülődni látszott, de mikor indultam volna mintha meggondolta volna magát. Megfogta a karom és lassan egész közel húzott magához. Szokatlanul komoly volt az ábrázata és egyenesen bele nézett a szemembe. Majd lassan, nagyon lassan felém hajolt és közben a reakciómat figyelte. Nem mozdultam, de agyamban száguldoztak a gondolatok. Mikor olyan közel volt már hogy ajkamon éreztem forró leheletét... Kicsit elfordítottam a fejem.
Ez elég volt neki. Csalódott mosoly suhant át az arcán és egy gyengéd csókot lehelt az arcomra.
- Jó éjt.
Ott álltam és valamiért szomorúan néztem, ahogy motorjával szinte kilő a házunk elöl, mikor megszólalt a telefon. Rápillantottam. Tay volt az...
Miközben eszeveszett sebességgel száguldott hazafelé én átkarolva őt hozzásimultam és csak élveztem a sebességet. Nem akartam gondolkodni. De gondolataim nem hagytak.
Ott voltam Mike-al, jó volt vele, éreztem és tudtam megvédene mindentől és mindenkitől. Valaha szerelmes voltam belé, de most... Most Tay-t szerettem. Hiába sebzett meg, hiába szenvedtem miatta... őt szerettem. Teljes szívemből.
Mikor a házunk előtt megálltunk Mike leállította a motort, és míg én leszálltam, levette a bukósisakját és az ölébe támasztotta. Haja kócos volt, de még ez is szívdöglesztően állt neki.
- Jaj Kicsilány... - sóhajtotta gondterhelten és közben gyengéden közelebb húzott magához -, mibe keveredtem miattad.
De már megint szélesen mosolygott és nem tudtam megállni, hogy ne tartsak ebben vele.
- Az a pali meglepett azzal az ütéssel, felkészületlenül ért. De még nincs lejátszva ez a dolog.
Egy hosszú pillanatig elgondolkodva nézett rám, majd minden átmenet nélkül búcsúzkodni kezdett.
- Na, indulás! Menjél aludni! Majd még látjuk egymást.
Készülődni látszott, de mikor indultam volna mintha meggondolta volna magát. Megfogta a karom és lassan egész közel húzott magához. Szokatlanul komoly volt az ábrázata és egyenesen bele nézett a szemembe. Majd lassan, nagyon lassan felém hajolt és közben a reakciómat figyelte. Nem mozdultam, de agyamban száguldoztak a gondolatok. Mikor olyan közel volt már hogy ajkamon éreztem forró leheletét... Kicsit elfordítottam a fejem.
Ez elég volt neki. Csalódott mosoly suhant át az arcán és egy gyengéd csókot lehelt az arcomra.
- Jó éjt.
Ott álltam és valamiért szomorúan néztem, ahogy motorjával szinte kilő a házunk elöl, mikor megszólalt a telefon. Rápillantottam. Tay volt az...
(Kata65 -Janovics Katalin )
… - Kicsim...
Meg sem vártam, mit mond. Kinyomtam.
Nem akartam beszélni vele.
Gyűlöltem és nem bírtam mit tenni. Ő híres, én nem és Sel rávetette a karmait.
Nincs más választásom...
Lefeküdtem aludni.
Másnap arra ébredtem, hogy vizes a párnám és a szemem is égett. Valószínűleg sírtam.
Megnéztem a telefonom. Titkon vágytam rá, hogy Tay írjon...
Nem csalódtam. Egy üzenet várt. Szívem vadul kalapálni kezdett, majd megállt bennem az ütő.
Elolvastam még egyszer.
„Kedvesem, sajnálom, nem bírom elviselni, hogy megbántottalak. Láttam, hogy néztél rám... Tudd én, szeretlek. Nem akarok mást. Ha nem kaphatlak meg, akkor véget vetek mindennek. Remélem, tudod hogy mennyire szeretlek. Csókollak. Remélem, egy nap újra látlak. Majd odaát...”
A telefon kiesett a kezemből. Az már világossá vált, hogy Tay öngyilkos akar lenni. Nem értettem, én csak egy lány vagyok... Sírtam, hisztérikus rohamot kaptam, majd elindultam a városba. Azt se tudtam, hogy hol keressem. Tudtam, hogy nem sok időm van. Az üzenetét két perce küldte. Nagyon kiakadtam...
Megláttam Mike-ot, oda rohantam hozzá.
- Mike – sikítottam, majd a háta mögé ugrottam. Megrémült.
- Mi történt Kicsilány? - kérdezte, de oldalba böktem. Azonban az inkább nekem fájt.
- Indíts!!! – üvöltöttem rá.
Berúgta a motort és éreztem rajta a feszültséget. Féltett.
- Hová? - hangja kimért volt.
- A hídhoz - mutattam a templom irányába, ahol én is balesetet szenvedtem...
(Grettta - Nagy Gréta)
…Nem kérdezett többet. Szó nélkül gázt adott és száguldozva arra vette az irányt.
Már messziről megláttam Tay alakját amint az ugráshoz készülődik. Kétségbeesetten próbáltam túl kiabálni a motor zaját.
- Istenem... Oda menj! - mutattam Mike-nak.
Csak ekkor értette meg a helyzetet és gázt adott. Pillanatokon belül odaértünk, de már nem tudtuk megakadályozni, hogy Tay ugorjon... Alakja eltűnt a híd alatt.
Már messziről megláttam Tay alakját amint az ugráshoz készülődik. Kétségbeesetten próbáltam túl kiabálni a motor zaját.
- Istenem... Oda menj! - mutattam Mike-nak.
Csak ekkor értette meg a helyzetet és gázt adott. Pillanatokon belül odaértünk, de már nem tudtuk megakadályozni, hogy Tay ugorjon... Alakja eltűnt a híd alatt.
Velőtrázóan sikoltottam és ezután minden olyan gyorsan követte egymást.
Mike fék csikorgatva állította meg a motort és szinte ugyanabban a pillanatban leugrott róla és magával együtt engem is lerántott. Szó nélkül tépni kezdet magáról a ruhát, először a bukósisakot, majd a kabátot és a cipőt és közben az orra alatt dünnyögött.
- Mit meg nem teszek érted Kicsilány! - majd bátorítóan rám mosolygott - Milyen jól jön most a vizimentős múltam.
Mondta majd futásnak eredt a híd korlátja felé ahol Tay eltűnt. Még arra is volt lélekjelenléte, hogy megpillantva egy papparazzit, oda lépjen hozzá kitépje kezéből a fényképezőgépet és a vízbe dobja a masinát.
De nem foglalkozott az alak elképedt tekintetével és felháborodott sipákolásával, vett egy nagy lendületet és gondolkodás nélkül vetette magát Tay után. Már az egész környék felfigyelt a felfordulásra és mikor Mike alakja eltűnt, velem együtt a korláthoz rohantak...
Mike fék csikorgatva állította meg a motort és szinte ugyanabban a pillanatban leugrott róla és magával együtt engem is lerántott. Szó nélkül tépni kezdet magáról a ruhát, először a bukósisakot, majd a kabátot és a cipőt és közben az orra alatt dünnyögött.
- Mit meg nem teszek érted Kicsilány! - majd bátorítóan rám mosolygott - Milyen jól jön most a vizimentős múltam.
Mondta majd futásnak eredt a híd korlátja felé ahol Tay eltűnt. Még arra is volt lélekjelenléte, hogy megpillantva egy papparazzit, oda lépjen hozzá kitépje kezéből a fényképezőgépet és a vízbe dobja a masinát.
De nem foglalkozott az alak elképedt tekintetével és felháborodott sipákolásával, vett egy nagy lendületet és gondolkodás nélkül vetette magát Tay után. Már az egész környék felfigyelt a felfordulásra és mikor Mike alakja eltűnt, velem együtt a korláthoz rohantak...
(Kata65 -Janovics Katalin )
…A víz zavaros volt, nem láttam semmit. Még egy paparazzi jelent meg, és várta a nagy felbukkanást.
- Csezd meg a kamerád - üvöltöttem rá hisztérikusan, mikor egyre közeledett felém, és a híd felé.
- Nana, ebből milliókat kaszálok. - ellenkezett.
- Szarok rá - kitéptem a kezéből, a lencsék össze törtek, a gép a vízbe esett, csak mint az, amit Mike is kiszaggatott a másik kezéből.
Aggódtam.
Hol vannak már?!
Majd közeledett Mike, Tay-al.
Felemelte, majd az emberek segítettek nekünk elkapni. Már patakokban könnyeztem. Tay arca fehér volt, teste jég hideg, feje vértől ázott. Nem tudtam, hogy él-e, vagy sem. Zokogtam, összezavarodtam, hisztérikus rohamot kaptam.
Mike nem velem foglalkozott. Már hallottam valami szirénát. Jöttek a mentősök. Gyorsan történt minden.
- Kiütni! - hangzott az egyik mentős éles kiabálása.
- Töltés, és hátra!
Tay teste megemelkedett a földtől.
- Töltés 200-ra! – hangzott. – Hátra! - nézett az emberekre, akik aggódva várták, hogy mi lesz Taylor-al.
- Nem segít! - üvöltöztek - töltés 300-ra!
- Intubálni kell! - már abban a pillanatban cselekedett a másik mentős és levezette a csövet Tay torkán.
A pici műszer életjeleket adott. Nagy kő esett le a szívemről.
- Jó, légutak tiszták a tubus csatlakoztatva - már kezével ütemesen pumpálta Tay tüdejébe a levegőt. Könnyem elállt.
- Be kell vinnünk. - hangzott a másik mentős hangja. - Szólj, hogy készítsék elő a CT-t és a röntgent!
Betették Tay-t a kocsiba, majd elhajtottak.
- Gyere Kicsilány! - Mike karon ragadott és a motorján követtük a mentős autót...
(Grettta - Nagy Gréta)
…Mire a kórházhoz értünk már újságírók és fotóriporterek hada gyűlt össze a bejáratnál.
Mike egy kicsit távolabb parkolt le és miközben megtört mozdulatokkal kászálódtam le a motorról, ő lábával megtámasztotta a gépet, levette a bukósisakját és egy mozdulattal megborzolta nedves és csapzott haját. Kicsit megborzongott a még mindig nedves ruháitól, majd a bejárat felé bökött fejével.
- Gyűlik a hiéna had! - mondta és szavaiból érződött az undor. - Gyűlölöm őket!
Mikor pár fotós figyelme ránk terelődött és kameráikkal pár képet csináltak rólunk, hogy hátha jó lesz majd valamire, Mike középső ujját felemelve, bemutatott nekik.
- Na, ezt jelentesd meg köcsög!
Aztán minden figyelme rám irányult.
Én csak toporogtam mellette idegesen és feszülten, nem tudtam mit tegyek. Ő gyengéden nézett rám, megfogta a karom és közelebb húzott magához. Arcomat tenyerébe véve kényszerített, hogy ránézzek és mélyen belenézett a szemembe.
- Nem lesz semmi baj! - mondta nyugtatóan és bíztatón mosolygott. - Most már jó kezekben van...!
Csak ekkor jutott eszembe.
- A családja...
- Szerinted már nem tudják? - bökött fejével a riporterek felé. – Na menj, biztos örül majd, ha téged lát meg elsőnek az ágyánál. Még látjuk egymás Kicsilány!
Megsimogatta az arcom azután magához ölelt majd egy csókot lehelt a számra. Ezúttal nem tiltakoztam.
Éreztem Mike-ban ezúttal semmi incselkedés vagy közeledés nincsen. Pusztán a gyengéd aggodalom sugárzott belőle.
Miközben búcsúzkodtunk a háttérből hallottam a riporterek gépeinek gyors kattogását, de már nem érdekelt. Mikor Mike elviharzott futásnak eredtem Tay kórházi szobájához. Fontoskodó és akadékoskodó kórházi személyzetet kellett kijátszanom hozzá, de hamarosan megtaláltam. Az ajtó előtt a testőre állt. Szinte hisztérikusan ütöttem rá öklömmel a mellére.
- Hol a fenében voltál...? Neked vigyázni kellett volna rá!...
Nagydarab testét ütöttem-vágtam ahol értem, de ő megadóan tűrte. Majd egy idő múlva határozott mozdulattal lefogott és fájdalmasan nézett bele a szemembe.
- Kijátszott... mint oly sokszor mostanában! - majd félrehúzta a száját. - Leleményes gyerek Tay.
Lassan lenyugtatott, de a betegszobába nem engedtek be az orvosok. Nem mozdultam. Ott akartam lenni mikor magához tér. Hátamat a falnak támasztva nyugtalanul vártam a pillanatot mikor láthatom.
Valahonnan távolabbról, az egyik szobából elszűrődött hozzám Eminem és Rihanna: Love The Way You című számának taktusai... és megrohantak az emlékek.
A megismerkedésünk... romantikus pillanataink... Vágyaink... szenvedélyünk... ügyetlen próbálkozásaink... Utazásaink... az együtt töltött napok... a lopott órák... Majd az egymástól távol töltött idők... az egyedül lét érzése... a szenvedés a másik miatt... a fájdalom... a veszekedések... Selena... Mike... Tay...
Gondolataim száguldoztak egyik eseménytől a másikig és lassan elhatalmasodott rajtam a kétségbeesés. Lábam remegni kezdett és már nem tudtam talpon maradni. Lassan a földre csúsztam és arcomat két kezembe temettem és halkan sírni kezdtem.
Istenem... Mi lesz most?... Mi lesz most velünk?...
Nagydarab testét ütöttem-vágtam ahol értem, de ő megadóan tűrte. Majd egy idő múlva határozott mozdulattal lefogott és fájdalmasan nézett bele a szemembe.
- Kijátszott... mint oly sokszor mostanában! - majd félrehúzta a száját. - Leleményes gyerek Tay.
Lassan lenyugtatott, de a betegszobába nem engedtek be az orvosok. Nem mozdultam. Ott akartam lenni mikor magához tér. Hátamat a falnak támasztva nyugtalanul vártam a pillanatot mikor láthatom.
Valahonnan távolabbról, az egyik szobából elszűrődött hozzám Eminem és Rihanna: Love The Way You című számának taktusai... és megrohantak az emlékek.
A megismerkedésünk... romantikus pillanataink... Vágyaink... szenvedélyünk... ügyetlen próbálkozásaink... Utazásaink... az együtt töltött napok... a lopott órák... Majd az egymástól távol töltött idők... az egyedül lét érzése... a szenvedés a másik miatt... a fájdalom... a veszekedések... Selena... Mike... Tay...
Gondolataim száguldoztak egyik eseménytől a másikig és lassan elhatalmasodott rajtam a kétségbeesés. Lábam remegni kezdett és már nem tudtam talpon maradni. Lassan a földre csúsztam és arcomat két kezembe temettem és halkan sírni kezdtem.
Istenem... Mi lesz most?... Mi lesz most velünk?...
(Kata65 -Janovics Katalin )
…Már több órája ott ültem és a tehetetlenség szinte megölt. Nem bírtam tovább. Megint felálltam és megpróbáltam bemenni Tay-hoz, de még nem volt magánál. Ekkor megjelentek Tay szülei. Tay mamája átölelt.
- Hol van Tay? Jobban van? - megpróbáltak áttörni a testtőrön, de az megint nem engedett át senkit.
- Hagyjátok én is próbáltam, de nem sikerült! - mondtam szomorúan.
- Mi történt? - kérdezte Tay papája.
- Hááát...
- Hol van Tay? Jobban van? - megpróbáltak áttörni a testtőrön, de az megint nem engedett át senkit.
- Hagyjátok én is próbáltam, de nem sikerült! - mondtam szomorúan.
- Mi történt? - kérdezte Tay papája.
- Hááát...
(Taylor4ever -Fitos Bianka )
- Haragudtam Tay-ra - néztem könnyes szemmel a papájára. - Sel nagyon nyomulós volt én meg nem bírtam mit kezdeni a féltékenységemmel és bementem, Tay meg megharagudott rám, majd mikor a régi haverom megcsókolt... - már potyogtak a könnyeim. - Akkor Tay behúzott neki, tudom, hogy nem kellett volna megcsókolnia, de mégis a barátom volt, sajnáltam... Aztán minden olyan gyorsan történt - Tay mamája jobban átölelt. - Haragudtam Tay-ra, majd Mike haza vitt és Tay hívott, de időre volt szükségem. Össze voltam zavarodva, majd mikor megírta, hogy véget akar vetni az életének, belül összeroppantam. Meg akartam menteni, de elkéstem, már leugrott a hídról… - szinte összefüggéstelenül beszéltem, majd nem bírtam tovább és hangos zokogásban törtem ki.
- Nem baj. - csitítgatott Tay mamája - Tay szeret téged és látom hogy te is. Majd megbeszélitek, ha magához tér. - ringatott, mint egy kisbabát szokás.
Megtöröltem a szemem.
- Fel fog épülni? - kérdeztem könnyes tekintettel.
Bólintott.
- Fel kell, hogy ébredjen, nem hagyhat téged itt kétségek között, se a rajongóit, se minket...
Rajongók... Gyűlölöm őket... - gondoltam -
Aztán eszembe jutott Mekena.
- Jaj, szegény lány, hogy van? - tudtam, hogy mennyire kötődött a testvéréhez.
- Nincs jól. Mondtam neki, hogy majd hívom és akkor jöjjön, egy esetleges rosszhírt nem bírna ki...
De közülünk senki sem...
Kinyitódott az ajtó egy orvos jött ki.
Arca üres volt, megállt bennem az ütő.
- Mr. és Mrs. Lautner…? - kérdezte tőlük.
- Nem baj. - csitítgatott Tay mamája - Tay szeret téged és látom hogy te is. Majd megbeszélitek, ha magához tér. - ringatott, mint egy kisbabát szokás.
Megtöröltem a szemem.
- Fel fog épülni? - kérdeztem könnyes tekintettel.
Bólintott.
- Fel kell, hogy ébredjen, nem hagyhat téged itt kétségek között, se a rajongóit, se minket...
Rajongók... Gyűlölöm őket... - gondoltam -
Aztán eszembe jutott Mekena.
- Jaj, szegény lány, hogy van? - tudtam, hogy mennyire kötődött a testvéréhez.
- Nincs jól. Mondtam neki, hogy majd hívom és akkor jöjjön, egy esetleges rosszhírt nem bírna ki...
De közülünk senki sem...
Kinyitódott az ajtó egy orvos jött ki.
Arca üres volt, megállt bennem az ütő.
- Mr. és Mrs. Lautner…? - kérdezte tőlük.
Egyszerre bólintottak.
- Sajnáljuk - lehajtotta a fejét...
Zokogásba törtek ki. Úgy éreztem, hogy bele sajdul a szívem, üvöltöttem legbelül, majd berontottam a szobába az összes orvos tiltakozása ellenére.
Tay ott feküdt tehetetlenül, bőre halvány volt, arca üres és fájdalmat árasztott. Zokogtam, oda ültem az ágyához.
- Tay… - suttogtam fülébe, a könnyeim záporoztak -, sajnálom. - hüppögtem, megfogtam a kezét. - Nagyon szeretlek… - megpusziltam a kezét, majd folytattam. – Sajnálom, ami történt. Ígérem nem fog elő fordulni többé. Csak térj magadhoz. Hiányzol. Nem tedd ezt velem, a szüleiddel, a húgoddal, és a rajongóiddal...
Szemem égett a sírástól, lelkem megtipródott, majd hallottam, hogy az orvos jelez, hogy távozzak.
Közel hajoltam hozzá és csókot leheltem a szájára.
- Sajnáljuk - lehajtotta a fejét...
Zokogásba törtek ki. Úgy éreztem, hogy bele sajdul a szívem, üvöltöttem legbelül, majd berontottam a szobába az összes orvos tiltakozása ellenére.
Tay ott feküdt tehetetlenül, bőre halvány volt, arca üres és fájdalmat árasztott. Zokogtam, oda ültem az ágyához.
- Tay… - suttogtam fülébe, a könnyeim záporoztak -, sajnálom. - hüppögtem, megfogtam a kezét. - Nagyon szeretlek… - megpusziltam a kezét, majd folytattam. – Sajnálom, ami történt. Ígérem nem fog elő fordulni többé. Csak térj magadhoz. Hiányzol. Nem tedd ezt velem, a szüleiddel, a húgoddal, és a rajongóiddal...
Szemem égett a sírástól, lelkem megtipródott, majd hallottam, hogy az orvos jelez, hogy távozzak.
Közel hajoltam hozzá és csókot leheltem a szájára.
- Szeretlek, nagyon szeretlek… - még szenvedélyesebben csókoltam. Majd hirtelen úgy éreztem mintha visszacsókolna... Képzelődöm...
Elindultam kifelé, aztán hirtelen a sípoló gépezet egyenletesen kezdett csipogni.
Visszafordultam, az orvosok megrökönyödve álltak a gép és Tay felett, majd ellenőrizték.
Élt. Visszatért hozzám… visszahoztam.
A váróba Tay szülei még mindig sírnak.
- Ne sírjatok…! – mosolyogtam.
Visszafordultam, az orvosok megrökönyödve álltak a gép és Tay felett, majd ellenőrizték.
Élt. Visszatért hozzám… visszahoztam.
A váróba Tay szülei még mindig sírnak.
- Ne sírjatok…! – mosolyogtam.
Elkerekedett szemmel néztek rám.
- Hogy…? - mamája megtörölgette a szemét.
- Nem csak a mesékben mentette meg a lány csókjával a szerelmét... - elvigyorodtam, majd a nyakamba ugrottak.
- Hogy…? - mamája megtörölgette a szemét.
- Nem csak a mesékben mentette meg a lány csókjával a szerelmét... - elvigyorodtam, majd a nyakamba ugrottak.
(Grettta - Nagy Gréta)
…Mindenki annyira örült, hogy Tay visszatért közénk, hogy egymást ölelgetve örömkönnyeket ejtettünk. Végre úgy éreztem, hogy Tay családja befogadott és az élete részévé válhatok.
Míg az orvosok és a nővérek Tay körülött sürgölődtek, addig mi lementünk a büfébe, hogy harapjunk valamit. Már a kedvem is jobb volt. Azt a luxust is megengedtem magamnak, hogy Makena-val különféle jelentéktelen dologról beszélgessünk.
Míg az orvosok és a nővérek Tay körülött sürgölődtek, addig mi lementünk a büfébe, hogy harapjunk valamit. Már a kedvem is jobb volt. Azt a luxust is megengedtem magamnak, hogy Makena-val különféle jelentéktelen dologról beszélgessünk.
Gondolataim és érzéseim azonban a betegszobában voltak már. Elterveztem mit fogok tenni és mit fogok mondani szerelmemnek és szemem előtt már leperegni láttam a jelenetet.
Aztán megjött az üzenet hogy be lehet menni Tay-hoz. Rápillantottam szüleire és ők némán, széles mosollyal az arcukon adták beleegyezésüket, hogy egyedül menjek vissza.
Sietős léptekkel indultam el a lift felé, majd míg felért az emeletre idegesen rángatózott a lábam. Még ki sem nyílt teljesen a lift, ajtaja én már kiléptem rajta és rohanva tettem meg az utolsó húsz méter. Szinte berobbantam az ajtóba, ahol azon nyomban földbe is gyökerezett a lában.
Először Tay-t pillantottam meg, ahogy erőtlenül és összetörve fekszik az ágyon, látszódott, hogy alig tért még vissza belé az élet. Egy pillanatra összeszorult a szívem, hogy így látom őt.
Aztán pillantásom az ágyon ülő alakra tévedt, aki Tay egyik kezét gyengéden a tenyerében tartva hozzá hajolt és gyengéden szájon csókolta.
Egy pillanat alatt megsemmisültem...
Sara Hicks volt az, aki éppen féltő gondoskodásával halmozta el Tay-t....
Aztán megjött az üzenet hogy be lehet menni Tay-hoz. Rápillantottam szüleire és ők némán, széles mosollyal az arcukon adták beleegyezésüket, hogy egyedül menjek vissza.
Sietős léptekkel indultam el a lift felé, majd míg felért az emeletre idegesen rángatózott a lábam. Még ki sem nyílt teljesen a lift, ajtaja én már kiléptem rajta és rohanva tettem meg az utolsó húsz méter. Szinte berobbantam az ajtóba, ahol azon nyomban földbe is gyökerezett a lában.
Először Tay-t pillantottam meg, ahogy erőtlenül és összetörve fekszik az ágyon, látszódott, hogy alig tért még vissza belé az élet. Egy pillanatra összeszorult a szívem, hogy így látom őt.
Aztán pillantásom az ágyon ülő alakra tévedt, aki Tay egyik kezét gyengéden a tenyerében tartva hozzá hajolt és gyengéden szájon csókolta.
Egy pillanat alatt megsemmisültem...
Sara Hicks volt az, aki éppen féltő gondoskodásával halmozta el Tay-t....
(Kata65 –Janovics Katalin )
…Megállt az ütő bennem, hirtelen nagyon mérges lettem és nem Taylorra.
Nem hinném, hogy Tay kérte meg rá, hogy itt legyen.
Berontottam, Sarah rám nézett és a szemem szikrázott a gyűlölettől.
- Na, ide figyelj, te kis…! Húzz el innen mielőtt…
- Te beszélsz? - vágott közbe. – Tay-t magára hagyod, és megölné magát, most meg patáliát akarsz rendezni?!
Micsoda egy gonosz nőszemély vagy!
Betelt a pohár. Oda mentem a csajnak megfogtam a haját és egy határozott mozdulattal elkezdtem húzni, kifele az ajtón. A fotósok lencse végre kapták az esetet.
Sarah megtépázott hajjal pityeregve bevonult a mosdóba. Rámorogtam a fotósokra, majd kiütöttem a kezükből a gépet.
- Hogy a rohadt életbe van pofátok itt várni azokra a képkészítési lehetőségekre?! - förmedtem rájuk. Tay szülei figyelték a jelenetet, majd a biztonságiak el akartak vinni.
- Nehogy, már, csezd meg…! - rávágtam a szoba ajtaját a biztonságiakra, mivel az intenzíven voltunk, nem volt joguk bemenni. Igaz nekem sem, de nem érdekelt.
Tay arca megviselt volt és mintha éveket öregedett volna ez alatt az idő alatt.
- Tay, tudnom kell… - szemem könnybe lábadt. - Mit akart Sarah? - megrántotta a vállát jelezve, hogy nem tudja.
- Van köztetek valami? – fájdalmasan rázta meg a fejét.
Nem hinném, hogy Tay kérte meg rá, hogy itt legyen.
Berontottam, Sarah rám nézett és a szemem szikrázott a gyűlölettől.
- Na, ide figyelj, te kis…! Húzz el innen mielőtt…
- Te beszélsz? - vágott közbe. – Tay-t magára hagyod, és megölné magát, most meg patáliát akarsz rendezni?!
Micsoda egy gonosz nőszemély vagy!
Betelt a pohár. Oda mentem a csajnak megfogtam a haját és egy határozott mozdulattal elkezdtem húzni, kifele az ajtón. A fotósok lencse végre kapták az esetet.
Sarah megtépázott hajjal pityeregve bevonult a mosdóba. Rámorogtam a fotósokra, majd kiütöttem a kezükből a gépet.
- Hogy a rohadt életbe van pofátok itt várni azokra a képkészítési lehetőségekre?! - förmedtem rájuk. Tay szülei figyelték a jelenetet, majd a biztonságiak el akartak vinni.
- Nehogy, már, csezd meg…! - rávágtam a szoba ajtaját a biztonságiakra, mivel az intenzíven voltunk, nem volt joguk bemenni. Igaz nekem sem, de nem érdekelt.
Tay arca megviselt volt és mintha éveket öregedett volna ez alatt az idő alatt.
- Tay, tudnom kell… - szemem könnybe lábadt. - Mit akart Sarah? - megrántotta a vállát jelezve, hogy nem tudja.
- Van köztetek valami? – fájdalmasan rázta meg a fejét.
Majd bejött az orvos.
Hagytam Taylort. Megpusziltam az arcát jelezve, hogy fontos. A szemeiből láttam, hogy erre várt és megnyugodott.
Mikor kiléptem az ajtón, Sarah jött ki a vécéből. Na, akkor nem bírtam tovább, neki rontottam.
- Hogy a rohadt életbe merted megcsókolni a szerelmem, te átkozott…! - neki estem és felpofoztam, de ő csak kárörvendően nevetett.
- Ennek a levét iszod meg…! - kacagott keserű örömmel, majd a biztonságiak elkaptak, hátulról lefogtak, de nem hagytam.
- Engedj el te disznó! - keltem ki magamból és ugráltam a karjaiban, de nem engedett.
Pár perc múlva. Ismét lehunytam a szemem, majd kinyitottam...
Nagyszerű... Itt ülök a sitten…!
Hagytam Taylort. Megpusziltam az arcát jelezve, hogy fontos. A szemeiből láttam, hogy erre várt és megnyugodott.
Mikor kiléptem az ajtón, Sarah jött ki a vécéből. Na, akkor nem bírtam tovább, neki rontottam.
- Hogy a rohadt életbe merted megcsókolni a szerelmem, te átkozott…! - neki estem és felpofoztam, de ő csak kárörvendően nevetett.
- Ennek a levét iszod meg…! - kacagott keserű örömmel, majd a biztonságiak elkaptak, hátulról lefogtak, de nem hagytam.
- Engedj el te disznó! - keltem ki magamból és ugráltam a karjaiban, de nem engedett.
Pár perc múlva. Ismét lehunytam a szemem, majd kinyitottam...
Nagyszerű... Itt ülök a sitten…!
Már három órája voltam bent, aztán elengedtek. Az őrsön Mike várt rám.
- Kicsilány, kicsilány mibe keveredtél már megint?! - csóválta a fejét.
Hagytam, hogy a karjába zárjon.
- Mi történt? Hogy engedtek ki? - kérdeztem.
- Letettem az óvadékot, de ne kerülj ilyen helyzetbe többet, megértetted! – láttam, hogy komolyan aggódott értem. Bólintottam.
- Ja, Taylort átszállították egy másik kórházba azok miatt a paparazzik miatt.
- De jól van? - kérdeztem aggódva.
- Ja, egész jól, bár aggódik érted...
Nevetséges.. Ő aggódik értem? Nem én veszítettem el majdnem az életem értelmét?! Még sittre is kerültem az érzelmeim miatt...
Mike elvitt abba a kórházba ahol Tay tartózkodott.
A szülei összeölelkezve ültek.
- Jaj, de jó, hogy itt vagy! - szorított magához Makena.
- Hogy van Tay? - kérdeztem a mamáját, miközben megsimogattam a kicsi lány hátát.
- Visszaesett az állapota, szerintem aggódik... - szólt a mamája.
- Bemehetek? - kérdeztem félénken, de ők csak bólintottak.
Taylor teste mozdulatlan volt, különböző gépekre volt kapcsolva.
- Oh, istenkém - ültem le mellé, ő kedvesen rám mosolygott.
- Milyen butaságot csináltál már megint... - szólt erőtlen hanggal, de szemében boldogság sugárzott, hogy ott vagyok.
- Szeretlek. - mondtam.
Kezemet kezébe zárta és puszit adott rá.
- Jó, hogy itt vagy...
Arcába élet tért...
Megcsókoltam. Már nagyon régen nem voltam vele, nagyon akartam érezni magam mellett. Mintha kitalálta volna a gondolataimat, arrébb húzódott.
- Bújj ide édes. - csinált helyet, én pedig engedelmesen bebújtam a takaró alá és átöleltem.
Karjaiban nyomott el az álom...
- Kicsilány, kicsilány mibe keveredtél már megint?! - csóválta a fejét.
Hagytam, hogy a karjába zárjon.
- Mi történt? Hogy engedtek ki? - kérdeztem.
- Letettem az óvadékot, de ne kerülj ilyen helyzetbe többet, megértetted! – láttam, hogy komolyan aggódott értem. Bólintottam.
- Ja, Taylort átszállították egy másik kórházba azok miatt a paparazzik miatt.
- De jól van? - kérdeztem aggódva.
- Ja, egész jól, bár aggódik érted...
Nevetséges.. Ő aggódik értem? Nem én veszítettem el majdnem az életem értelmét?! Még sittre is kerültem az érzelmeim miatt...
Mike elvitt abba a kórházba ahol Tay tartózkodott.
A szülei összeölelkezve ültek.
- Jaj, de jó, hogy itt vagy! - szorított magához Makena.
- Hogy van Tay? - kérdeztem a mamáját, miközben megsimogattam a kicsi lány hátát.
- Visszaesett az állapota, szerintem aggódik... - szólt a mamája.
- Bemehetek? - kérdeztem félénken, de ők csak bólintottak.
Taylor teste mozdulatlan volt, különböző gépekre volt kapcsolva.
- Oh, istenkém - ültem le mellé, ő kedvesen rám mosolygott.
- Milyen butaságot csináltál már megint... - szólt erőtlen hanggal, de szemében boldogság sugárzott, hogy ott vagyok.
- Szeretlek. - mondtam.
Kezemet kezébe zárta és puszit adott rá.
- Jó, hogy itt vagy...
Arcába élet tért...
Megcsókoltam. Már nagyon régen nem voltam vele, nagyon akartam érezni magam mellett. Mintha kitalálta volna a gondolataimat, arrébb húzódott.
- Bújj ide édes. - csinált helyet, én pedig engedelmesen bebújtam a takaró alá és átöleltem.
Karjaiban nyomott el az álom...
(Grettta - Nagy Gréta)
…Arra ébredtem, hogy Tay horkol.
- Úristen! Mit tettem? - mondtam álmosan Tay anyukájának, aki Tay ágya mellett ült és a kezét fogta.
- Semmit kicsim, semmit, csak elaludtál. A tegnapi nap után meg is értem. - mondta és megsimogatta az arcomat.
Kinyílt az ajtó, és Anyám tört be az ajtón.
- Kicsim, hol voltál? Mit csináltál? Miért vagy kórházban? Tay-nak mi baja van? Ugye nem igaz, hogy sitten voltál? - szórta rám a kérdéseket aggódva, miközben össze-visszaölelgetett.
- Anya! Figyelj rám! Nem történt semmi bajom. Érted? Tay balesetet szenvedett és vele aludtam, ennyi. Igaz, hogy sitten voltam mivel itt volt Tay régi barátnője és totál bepöccentem. Aztán Mike kihozott. Ennyi. - mondtam egy szuszra és kapkodtam a levegő után.
- Ennyi?! - kérdezte Anya és ha szemmel ölni lehetne, már halott lennék. - Ennyi?! Azt hiszed, ennyivel el van intézve az, amit csináltál? Hát, nem! Kislányom, nagyon nagyot csalódtunk benned apáddal.
Forgattam a szemet.
- Na, ide figyelj! Nekem aztán te ne forgasd a szemed, megértetted? Most azonnal, vagyis inkább mikor Tay felébredt megkérdezed tőle, hogy hol lakik a lány, és bocsánatot kérsz tőle. Megértetted? És most nyomás kifelé. - mondta szigorúan. Nem értettem, mi van vele. Még soha nem volt velem ilyen. Ennyire rosszat tettem volna?
- Megértettem. - mondtam és leültem Tay ágya mellé.
Anyám felállított és elkezdett kiabálni úgy, hogy Tay is felébredt:
- Mit képzelsz te, hogy itt maradhatsz és pihenhetsz? Nem, nem! Tudod te, mit tettél? Szerinted hány ember volt sitten? Nem sok, csak a vérbeli bűnözők és ha Te itt... - közbe vágtam:
- Tay, hol lakik Sarah? - kérdeztem komolyan.
Tay-nak kikerekedtek a szemei.
- Nem tudom. - mondta.
- Látod? Nem tudja! - mondtam felé fordulva.
- Tay, kérlek! Hiszen régen vele jártál... - mondta Anyu kedvesen.
- Hát... oké! Megmondom! - adta meg Tay magát.
Másnap oda mentem. Becsöngettem. Sarah nyitott ajtót.
- Mit akarsz? - kérdezte ellenségesen.
- Figyelj! Kérlek hallgass meg! Bocsánatot kérni jöttem. Nem... balhézni! - mondtam.
- Hallgatlak! - mondta gúnyosan mosolyogva.
Erre elnevettem magamat. Nem bírtam ki.
- Bocsi, oké? Kihoztam magamból a legrosszabbat. Én igazából nem ilyen vagyok, csak gondold magad a helyzetembe. A barátod kórházba van, boldogan belépsz, és egy csajt látsz az ágyánál, aki ráadásul a régi barátnője... Megértesz? - kérdeztem és elszégyelltem magam.
- Hát... igen! - mondta. - Látom rajtad, hogy rendes csaj vagy. - rá tette a kezét a vállamra. - Viszont a barátnőd soha nem leszek. - mondta gúnyosan mosolyogva majd levette a kezét a vállamról.
- Rendben, kösz! – mondtam megnyugodva. - Szia!
- Szia! – mondta és becsukta az ajtót.
Hazaértem és becsaptam az ajtót. Anya sírt a kanapén. Nem sírt, hisztérikusan zokogott.
- Kicsim! Én annyira sajnálom! Nem akartam csak, ahogy kimondtad, hogy sitten voltál...Tudod, hogy én nem vagyok ilyen. Sőt, Én többnyire megértő vagyok és aranyos. - alig tudta elmondani, úgy sírt.
- Anya! Én imádlak! És úgy imádlak, ahogy vagy! Nem haragszom! Egyáltalán!
- Szeretlek! - mondtam és megöleltem.
- Büszke vagyok rád, hogy oda álltál a lány elé és bocsánatot kértél.
Felmentem a szobámba és akaratlanul is sírtam. Sőt, én sem sírtam, hisztérikusan zokogtam. Úgy látszik ebben anyámra ütöttem. Megint kopogtak az ablakomon.
És ki volt?
Dave? Nem. Mike? Nem. Tay volt az ablakom előtt. Megszökött a kórházból. Miattam!...
- Úristen! Mit tettem? - mondtam álmosan Tay anyukájának, aki Tay ágya mellett ült és a kezét fogta.
- Semmit kicsim, semmit, csak elaludtál. A tegnapi nap után meg is értem. - mondta és megsimogatta az arcomat.
Kinyílt az ajtó, és Anyám tört be az ajtón.
- Kicsim, hol voltál? Mit csináltál? Miért vagy kórházban? Tay-nak mi baja van? Ugye nem igaz, hogy sitten voltál? - szórta rám a kérdéseket aggódva, miközben össze-visszaölelgetett.
- Anya! Figyelj rám! Nem történt semmi bajom. Érted? Tay balesetet szenvedett és vele aludtam, ennyi. Igaz, hogy sitten voltam mivel itt volt Tay régi barátnője és totál bepöccentem. Aztán Mike kihozott. Ennyi. - mondtam egy szuszra és kapkodtam a levegő után.
- Ennyi?! - kérdezte Anya és ha szemmel ölni lehetne, már halott lennék. - Ennyi?! Azt hiszed, ennyivel el van intézve az, amit csináltál? Hát, nem! Kislányom, nagyon nagyot csalódtunk benned apáddal.
Forgattam a szemet.
- Na, ide figyelj! Nekem aztán te ne forgasd a szemed, megértetted? Most azonnal, vagyis inkább mikor Tay felébredt megkérdezed tőle, hogy hol lakik a lány, és bocsánatot kérsz tőle. Megértetted? És most nyomás kifelé. - mondta szigorúan. Nem értettem, mi van vele. Még soha nem volt velem ilyen. Ennyire rosszat tettem volna?
- Megértettem. - mondtam és leültem Tay ágya mellé.
Anyám felállított és elkezdett kiabálni úgy, hogy Tay is felébredt:
- Mit képzelsz te, hogy itt maradhatsz és pihenhetsz? Nem, nem! Tudod te, mit tettél? Szerinted hány ember volt sitten? Nem sok, csak a vérbeli bűnözők és ha Te itt... - közbe vágtam:
- Tay, hol lakik Sarah? - kérdeztem komolyan.
Tay-nak kikerekedtek a szemei.
- Nem tudom. - mondta.
- Látod? Nem tudja! - mondtam felé fordulva.
- Tay, kérlek! Hiszen régen vele jártál... - mondta Anyu kedvesen.
- Hát... oké! Megmondom! - adta meg Tay magát.
Másnap oda mentem. Becsöngettem. Sarah nyitott ajtót.
- Mit akarsz? - kérdezte ellenségesen.
- Figyelj! Kérlek hallgass meg! Bocsánatot kérni jöttem. Nem... balhézni! - mondtam.
- Hallgatlak! - mondta gúnyosan mosolyogva.
Erre elnevettem magamat. Nem bírtam ki.
- Bocsi, oké? Kihoztam magamból a legrosszabbat. Én igazából nem ilyen vagyok, csak gondold magad a helyzetembe. A barátod kórházba van, boldogan belépsz, és egy csajt látsz az ágyánál, aki ráadásul a régi barátnője... Megértesz? - kérdeztem és elszégyelltem magam.
- Hát... igen! - mondta. - Látom rajtad, hogy rendes csaj vagy. - rá tette a kezét a vállamra. - Viszont a barátnőd soha nem leszek. - mondta gúnyosan mosolyogva majd levette a kezét a vállamról.
- Rendben, kösz! – mondtam megnyugodva. - Szia!
- Szia! – mondta és becsukta az ajtót.
Hazaértem és becsaptam az ajtót. Anya sírt a kanapén. Nem sírt, hisztérikusan zokogott.
- Kicsim! Én annyira sajnálom! Nem akartam csak, ahogy kimondtad, hogy sitten voltál...Tudod, hogy én nem vagyok ilyen. Sőt, Én többnyire megértő vagyok és aranyos. - alig tudta elmondani, úgy sírt.
- Anya! Én imádlak! És úgy imádlak, ahogy vagy! Nem haragszom! Egyáltalán!
- Szeretlek! - mondtam és megöleltem.
- Büszke vagyok rád, hogy oda álltál a lány elé és bocsánatot kértél.
Felmentem a szobámba és akaratlanul is sírtam. Sőt, én sem sírtam, hisztérikusan zokogtam. Úgy látszik ebben anyámra ütöttem. Megint kopogtak az ablakomon.
És ki volt?
Dave? Nem. Mike? Nem. Tay volt az ablakom előtt. Megszökött a kórházból. Miattam!...
(Taylor4ever -Fitos Bianka )
… - Tay? - suttogtam neki mérgesen. - Mit keresel itt? - még látszódott az infúzió nyoma.
Be akart mászni az ablakomon.
- Tay felejtsd el! - kiugrottam az ablakon, de rosszul érkeztem és ráestem a bokámra.
- A francba! - sipítottam, de a szám elé kaptam a kezem.
Tay arca aggódóvá vált, lehajolt hozzám.
- Kicsim, jól vagy? – kérdezte, de már meg is nézte a bokám.
Felszisszentem.
- Jól, csak kibicsaklott... - nyöszörögtem.
Rá akartam állni, de nem tudtam, nagyon fájt, felordítottam. Anya kijött ijedtében.
- Kicsim, Tay mit kerestek kint?
Be akart mászni az ablakomon.
- Tay felejtsd el! - kiugrottam az ablakon, de rosszul érkeztem és ráestem a bokámra.
- A francba! - sipítottam, de a szám elé kaptam a kezem.
Tay arca aggódóvá vált, lehajolt hozzám.
- Kicsim, jól vagy? – kérdezte, de már meg is nézte a bokám.
Felszisszentem.
- Jól, csak kibicsaklott... - nyöszörögtem.
Rá akartam állni, de nem tudtam, nagyon fájt, felordítottam. Anya kijött ijedtében.
- Kicsim, Tay mit kerestek kint?
Aztán látva, hogy a földön ülök és a bokám fogom, berohant valamiért.
Két perc múlva a kocsi kulccsal a kezében lépett ki a házból.
- Kicsim, gyere! - megemelt, Tay a másik oldalról támogatott, én pedig mindvégig jajgattam.
- Tay, visszaviszlek a kórházba, mert szerintem még nem engedtek ki, és legfőképpen nem éjnek idején... - nézett rá szemrehányóan.
- Kicsim lehet, hogy ezt gipszelni kell... - nézett az egyre dagadó bokámra.
Pár percen belül már bent voltunk a kórházban.
- Tay, hogy képzelted? - szaladt oda hozzá az anyukája. - Elszökni…?
Aztán meglátott engem. Az orvosok felénk szaladtak, de Tay rám mutatott. Két orvos felkapott, bevittek a vizsgálóba és szakszerű mozdulattal megvizsgáltak.
Taylort is bekísérték és őt is vizsgálni kezdték.
Ragaszkodtunk hozzá, hogy egy szobába kerüljünk.
Fél óra múlva láttam, ahogy Tay-t behozzák.
- Jól vagy? - kérdeztem aggódva.
- Ja, csak felszakadt a sebem - mutatott a fejére, amit akkor láttam, hogy megint össze van varrva.
- Jaj, édes... - hirtelen felszisszentem.
Egy orvos a bokámat akarta helyre tenni, nagyon fájt.
Tay oda ült mellém és a kezemet fogta. Még egy rántást éreztem, de mintha a pokolba lettem volna.
Tay a kezemet fogta, könnyes szemmel bámultam meleg barna szempárjába, majd megcsókolt. Megszűnt a világ, nem éreztem semmit. Nem volt több fájdalmam...
- Készen vagyunk. - szólt az orvos. - Már csak egy kis sínre lesz szükséged és pár hét pihenésre...
Bólintottam.
- Tay, előbb is megtehetted volna. - céloztam a csókra.
Két perc múlva a kocsi kulccsal a kezében lépett ki a házból.
- Kicsim, gyere! - megemelt, Tay a másik oldalról támogatott, én pedig mindvégig jajgattam.
- Tay, visszaviszlek a kórházba, mert szerintem még nem engedtek ki, és legfőképpen nem éjnek idején... - nézett rá szemrehányóan.
- Kicsim lehet, hogy ezt gipszelni kell... - nézett az egyre dagadó bokámra.
Pár percen belül már bent voltunk a kórházban.
- Tay, hogy képzelted? - szaladt oda hozzá az anyukája. - Elszökni…?
Aztán meglátott engem. Az orvosok felénk szaladtak, de Tay rám mutatott. Két orvos felkapott, bevittek a vizsgálóba és szakszerű mozdulattal megvizsgáltak.
Taylort is bekísérték és őt is vizsgálni kezdték.
Ragaszkodtunk hozzá, hogy egy szobába kerüljünk.
Fél óra múlva láttam, ahogy Tay-t behozzák.
- Jól vagy? - kérdeztem aggódva.
- Ja, csak felszakadt a sebem - mutatott a fejére, amit akkor láttam, hogy megint össze van varrva.
- Jaj, édes... - hirtelen felszisszentem.
Egy orvos a bokámat akarta helyre tenni, nagyon fájt.
Tay oda ült mellém és a kezemet fogta. Még egy rántást éreztem, de mintha a pokolba lettem volna.
Tay a kezemet fogta, könnyes szemmel bámultam meleg barna szempárjába, majd megcsókolt. Megszűnt a világ, nem éreztem semmit. Nem volt több fájdalmam...
- Készen vagyunk. - szólt az orvos. - Már csak egy kis sínre lesz szükséged és pár hét pihenésre...
Bólintottam.
- Tay, előbb is megtehetted volna. - céloztam a csókra.
- Nem éreztem semmit...
Magához ölelt.
- Nem akarom, hogy bármi fájdalmad legyen... - suttogta elérzékenyülve.
Fél óra sem telt bele, már sínbe volt a lábam és a bokámat rögzítették. Feküdtem az ágyon. Kaptam érzéstelenítő, mert azt mondták, hogy még fog fájni egy darabig. Tay ragaszkodott hozzá, hogy kapjak egy kis fájdalomcsillapítót is.
Eléggé álmos lettem a gyógyszertől. Már éjfél elmúlt. Anya haza ment, Tay szülei is. Minket is elnyomott az álom…
Magához ölelt.
- Nem akarom, hogy bármi fájdalmad legyen... - suttogta elérzékenyülve.
Fél óra sem telt bele, már sínbe volt a lábam és a bokámat rögzítették. Feküdtem az ágyon. Kaptam érzéstelenítő, mert azt mondták, hogy még fog fájni egy darabig. Tay ragaszkodott hozzá, hogy kapjak egy kis fájdalomcsillapítót is.
Eléggé álmos lettem a gyógyszertől. Már éjfél elmúlt. Anya haza ment, Tay szülei is. Minket is elnyomott az álom…
(Grettta - Nagy Gréta)
…Mikor felébredtem, egy kicsit meglepődtem, hogy kórházban vagyok. A sok összevisszaságtól a fejemben nem emlékeztem rá, hogy mi történt. Aztán rá néztem a lábamra, ami mellékesen nagyon fájt és beugrott a dolog. Amikor rá néztem Taylor-ra, hogy ő is ott van velem, és hogy egyszerre vagyunk kórházba egyrészt nagyon rossz volt, de egyben jó érzéssel is töltött el. Addig, amíg Taylor nem kelt fel, addig néztem és visszagondoltam sok mindenre, hogy ismerkedtünk meg, milyen volt az első csók, hol volt az első csók.
Aztán Tay felébredt és rám nézett .
- Jó reggelt Kicsim! - szólt hozzám mosolyogva.
- Jó reggelt Szerelmem! - szóltam vissza boldogan.
Aztán Tay felkelt, oda jött hozzám, ajkaimra tette forró ajkait és így kényeztette őket.
- Mit kérsz reggelire? - kérdezte és kíváncsian várta a válaszom.
- Itt nem az van, amit adnak? - néztem rá kicsit bután.
- Jó reggelt Kicsim! - szólt hozzám mosolyogva.
- Jó reggelt Szerelmem! - szóltam vissza boldogan.
Aztán Tay felkelt, oda jött hozzám, ajkaimra tette forró ajkait és így kényeztette őket.
- Mit kérsz reggelire? - kérdezte és kíváncsian várta a válaszom.
- Itt nem az van, amit adnak? - néztem rá kicsit bután.
- Tudod, a hírnév… - szólt Taylor és elkacagta magát.
- Akkor egy palacsintát, kakaóval és egy mézédes csókot hozzá. - kacér mosolyt biggyesztettem a végére....
- Akkor egy palacsintát, kakaóval és egy mézédes csókot hozzá. - kacér mosolyt biggyesztettem a végére....
(Marcsyhh - Sallai Mária )
…A csókot azonnal megkaptam. Finom és édes volt amilyet még soha nem kaptam. Annyira nehezemre esett elszakadni tőle, mintha soha nem látnám, érezhetném többet, de csak a reggeliért akart kimenni és még az is rosszul esett, hogy elhagyta a szobát.
Nem akartam többet elveszíteni.
Egy pillanat alatt visszajött és enni kezdett. Én annyira nem voltam éhes ezért csak néztem, hogy milyen mohón eszik. Mint aki életében nem evett. Olyan édes volt és én a puszta látványtól is jól laktam.
- Tényleg nem kérsz? - kérdezte a nagy falás közben.
- Nem, köszi. Nem vagyok éhes.
- De hát enned kell valamit, tudod a reggeli a legfontosabb.
- Tudom. De most tényleg nem kell.
Egymásra néztünk és elkacagtuk magunkat.
Igazán nagyon boldog voltam. Még örültem is a bokámnak, hogy szerencsétlenül jártam. Különben nem lehetnék itt vele, csak látogatási időben, ami annyira rövid.
Aztán elfogyott a kaja és megkérdeztem tőle, hogy most mit csináljunk.
Ő nem mondott semmit mellém feküdt és szorosan átkarolt. Mellkasára hajtottam fejem és elkezdtem gondolkodni. Egy hosszasabb csönd után vékony hangon mondtam:
- Bocsáss meg!
- Tényleg nem kérsz? - kérdezte a nagy falás közben.
- Nem, köszi. Nem vagyok éhes.
- De hát enned kell valamit, tudod a reggeli a legfontosabb.
- Tudom. De most tényleg nem kell.
Egymásra néztünk és elkacagtuk magunkat.
Igazán nagyon boldog voltam. Még örültem is a bokámnak, hogy szerencsétlenül jártam. Különben nem lehetnék itt vele, csak látogatási időben, ami annyira rövid.
Aztán elfogyott a kaja és megkérdeztem tőle, hogy most mit csináljunk.
Ő nem mondott semmit mellém feküdt és szorosan átkarolt. Mellkasára hajtottam fejem és elkezdtem gondolkodni. Egy hosszasabb csönd után vékony hangon mondtam:
- Bocsáss meg!
(LoveTLx -Sztojka Melissa )
… - Megbocsájtok. De ki az a Mike, honnan ismered és miért hagytad, hogy megcsókoljon?
- Régi ismerősöm. Valamikor még szerelmes is voltam belé. De az már elmúlt. Régen. Amikor megcsókolt, kavarogtak bennem a régi érzések. Sajnálom. Nagyon, nagyon sajnálom. - az utolsó szavakat már elcsukló hangon mondtam, majd krokodilkönnyek csorogtak végig arcomon. Taylor lecsókolta a könnyemet, majd fojtattam:
- És ha pár perccel később ébredek, vagy nem találkozom Mike-al, akkor már rég halott lennél. Miattam. Hogy... hogy tehettem ezt? - nem bírtam tovább visszafojtani könnyeimet. Sírtam és Tay sehogyan sem tudott leállítani, bárhogy is próbálkozott. Tudtam, hogy ezt soha nem bocsájtom meg magamnak.
Benyitott a szobába az orvos és mosolyogva közölte velünk, hogy hazamehetünk. Anyánál kiharcoltam, hogy aznap a Lautner házban aludjak.
- Régi ismerősöm. Valamikor még szerelmes is voltam belé. De az már elmúlt. Régen. Amikor megcsókolt, kavarogtak bennem a régi érzések. Sajnálom. Nagyon, nagyon sajnálom. - az utolsó szavakat már elcsukló hangon mondtam, majd krokodilkönnyek csorogtak végig arcomon. Taylor lecsókolta a könnyemet, majd fojtattam:
- És ha pár perccel később ébredek, vagy nem találkozom Mike-al, akkor már rég halott lennél. Miattam. Hogy... hogy tehettem ezt? - nem bírtam tovább visszafojtani könnyeimet. Sírtam és Tay sehogyan sem tudott leállítani, bárhogy is próbálkozott. Tudtam, hogy ezt soha nem bocsájtom meg magamnak.
Benyitott a szobába az orvos és mosolyogva közölte velünk, hogy hazamehetünk. Anyánál kiharcoltam, hogy aznap a Lautner házban aludjak.
(PBetti -Puzder Bernadett )
…A lábam már sokkal jobban volt. Már rá tudtam lépni, de azért még erőltetni nem igazán tudtam. Tay-al este elmentünk sétálni a városban. Leültünk egy padra és Tay felém fordult:
- Kicsim! Szeretnék neked adni valamit, amivel Te megígéred nekem és én is megígérem neked, hogy nem hagyjuk el egymást. - és elővett a zsebéből egy dobozt. - Nyisd ki! - mondta izgatottan.
Kinyitottam és két gyűrű volt benne.
- Tay, én... - nem tudtam semmit mondani. Elakadt a szavam.
- Kicsim, ne értsd félre! Ez nem eljegyzési gyűrű. Hanem... szerelmünk záloga. Jelzi a külvilágnak, hogy összetartozunk. Nem akarlak elveszíteni téged. Ezt akartam kifejezni ezzel a gyűrűvel... Örülsz? - mondta őszintén.
- Ó, szerelmem! Hogyne örülnék? Sőt, Én vagyok a legboldogabb ember a világon! - felálltam és az utolsó pár szót már szinte kiáltottam. – Nagyon-nagyon-nagyon szeretlek! Nem tudok nélküled élni!
Tay nagyon örült, hogy tetszik a gyűrű. Nem örült, hanem legalább olyan boldog volt, mint Én. Ez azon is látszott, hogy a karjában vitt a házába.
Este hozzá bújtam és úgy elaludtam, mintha hetek óta nem lett volna lehetőségem rá...
- Kicsim! Szeretnék neked adni valamit, amivel Te megígéred nekem és én is megígérem neked, hogy nem hagyjuk el egymást. - és elővett a zsebéből egy dobozt. - Nyisd ki! - mondta izgatottan.
Kinyitottam és két gyűrű volt benne.
- Tay, én... - nem tudtam semmit mondani. Elakadt a szavam.
- Kicsim, ne értsd félre! Ez nem eljegyzési gyűrű. Hanem... szerelmünk záloga. Jelzi a külvilágnak, hogy összetartozunk. Nem akarlak elveszíteni téged. Ezt akartam kifejezni ezzel a gyűrűvel... Örülsz? - mondta őszintén.
- Ó, szerelmem! Hogyne örülnék? Sőt, Én vagyok a legboldogabb ember a világon! - felálltam és az utolsó pár szót már szinte kiáltottam. – Nagyon-nagyon-nagyon szeretlek! Nem tudok nélküled élni!
Tay nagyon örült, hogy tetszik a gyűrű. Nem örült, hanem legalább olyan boldog volt, mint Én. Ez azon is látszott, hogy a karjában vitt a házába.
Este hozzá bújtam és úgy elaludtam, mintha hetek óta nem lett volna lehetőségem rá...
(Taylor4ever - Fitos Bianka )
…Másnap reggel úgy ébredtem fel, hogy Tay szorosan a karjaiban tartott. Ébredező tekintettel pillantottam fel rá és szembe találtam magam egyenesen rám szegeződő csillogó szempárjával.
- Jó reggelt... - lehelte halkan, széles mosollyal az arcán, majd érzéki csókkal köszöntött.
Miközben viszonoztam a csókját, lehunytam a szemem és teljesen átadtam magam a pillanatnak. Tökéletes volt.
Mérhetetlen boldogság öntötte el a testem és legszívesebben nem álltam volna meg a csóknál. De úgy gondoltam, talán AZ most el is rontaná a varázst. Így hát mikor Tay abba hagyta a csókot én a ruhájába fúrtam az arcomat, mert éreztem, hogy felbuzgó vágyamtól elpirulok. De ez nem bizonyult jó ötletnek, mert amikor megéreztem bódító illatát... azt hittem belepusztulok, annyira kívántam őt.
Szerencsére Tay félreértette a reakcióm és aggódva simogatta meg a hátam.
- Mi baj kicsim?
Egy hosszú pillanatig nem tudtam mit mondani. Hogy időt nyerjek még jobban nyomtam hozzá az arcomat, de ez csak olaj volt a tűzre. Ajkaim csak úgy véletlenül, hozzáértek ingéből kivillanó forró és selymes bőréhez, és akkor már éreztem... elvesztem.
Felnéztem rá és biztos voltam benne, hogy fátyolos tekintetemben letagadhatatlanul ott izzik a vágy. Tay vagy nem vette az adást, vagy figyelmen kívül hagyta, mert az ő arcán még mindig aggodalom tükröződött.
Ha jól tudom, egy szenvedélytől túlfűtött nőnek a legkevésbé sem ezt a reakciót kéne kiváltania egy férfiből. Ez helyre billentett. Vágyam lohadni kezdett és éreztem valamit mondanom kell.
- Azt hittem álmodom... - mondtam halkan és nagyon reméltem, hogy Tay nem veszi észre, hogy füllentek.
- Nem álmodtál - már megint szélesen mosolygott -, itt vagyok!
Majd megfogta a kezem és izmos melléhez szorította.
- Érzed? Valóság vagyok!
Aztán hozzám hajolt és hosszan megcsókolt.
Úgy éreztem zuhanok és megint felbuzgott a vágyam. Szenvedtem, mint a kutya és halkan felnyögtem a féken tartott ösztöneimtől. De mikor már menthetetlennek tartottam a helyzetet és tartottam tőle, hogy letámadom... Tay abba hagyta a csókot.
Homlokomnak támasztotta homlokát és gyengéd mosollyal az arcán, mélyen belenézett a szemembe.
- Az enyém vagy... és nem engedlek el! Ne is reménykedj...
- Jó reggelt... - lehelte halkan, széles mosollyal az arcán, majd érzéki csókkal köszöntött.
Miközben viszonoztam a csókját, lehunytam a szemem és teljesen átadtam magam a pillanatnak. Tökéletes volt.
Mérhetetlen boldogság öntötte el a testem és legszívesebben nem álltam volna meg a csóknál. De úgy gondoltam, talán AZ most el is rontaná a varázst. Így hát mikor Tay abba hagyta a csókot én a ruhájába fúrtam az arcomat, mert éreztem, hogy felbuzgó vágyamtól elpirulok. De ez nem bizonyult jó ötletnek, mert amikor megéreztem bódító illatát... azt hittem belepusztulok, annyira kívántam őt.
Szerencsére Tay félreértette a reakcióm és aggódva simogatta meg a hátam.
- Mi baj kicsim?
Egy hosszú pillanatig nem tudtam mit mondani. Hogy időt nyerjek még jobban nyomtam hozzá az arcomat, de ez csak olaj volt a tűzre. Ajkaim csak úgy véletlenül, hozzáértek ingéből kivillanó forró és selymes bőréhez, és akkor már éreztem... elvesztem.
Felnéztem rá és biztos voltam benne, hogy fátyolos tekintetemben letagadhatatlanul ott izzik a vágy. Tay vagy nem vette az adást, vagy figyelmen kívül hagyta, mert az ő arcán még mindig aggodalom tükröződött.
Ha jól tudom, egy szenvedélytől túlfűtött nőnek a legkevésbé sem ezt a reakciót kéne kiváltania egy férfiből. Ez helyre billentett. Vágyam lohadni kezdett és éreztem valamit mondanom kell.
- Azt hittem álmodom... - mondtam halkan és nagyon reméltem, hogy Tay nem veszi észre, hogy füllentek.
- Nem álmodtál - már megint szélesen mosolygott -, itt vagyok!
Majd megfogta a kezem és izmos melléhez szorította.
- Érzed? Valóság vagyok!
Aztán hozzám hajolt és hosszan megcsókolt.
Úgy éreztem zuhanok és megint felbuzgott a vágyam. Szenvedtem, mint a kutya és halkan felnyögtem a féken tartott ösztöneimtől. De mikor már menthetetlennek tartottam a helyzetet és tartottam tőle, hogy letámadom... Tay abba hagyta a csókot.
Homlokomnak támasztotta homlokát és gyengéd mosollyal az arcán, mélyen belenézett a szemembe.
- Az enyém vagy... és nem engedlek el! Ne is reménykedj...
(Kata65 -Janovics Katalin )
…Visszahajtottam a fejem a vállára, majd kezemmel belekapaszkodtam a felsőjébe.
Bőrömet szinte perzselte Tay jelenléte.
Sóhajtottam egy nagyot.
Tay félre értette.
- Mi bánt kicsim?
Elmosolyodtam.
- Bánt? Tay az egyetlen, ami bánt az te vagy, mert nem bírok megmaradni melletted. Félek, hogy elveszítem a fejem, de ha távolabb megyek, iszonyatos fájdalmat érzek.
Taylor magához szorított.
Apró csókokat lehelt a számra, kezemmel arcát simogattam. Majd elengedtük egymást, de még akkor is egymás szemébe néztünk és csak bámultuk a másikat. Nem akartam soha, de soha elszakadni tőle.
Hirtelen megcsörrent a telefon.
Taylor kikászálódott az ágyból. Keresgélte a farmere zsebében.
Néztem csodás testét, gyönyörködtem benne. Bronz árnyalatú teste megfeszült, miközben lehajolt felvenni a közben a földre esett készüléket.
- Tessék.- szólt bele kíváncsi hangon.
Felültem az ágyon és néztem, ahogy beszél.
- Persze, itt van… adom - hallottam kedves hangját és oda bújt mellém, majd kezembe adta a telefont.
Hasra feküdt az ágyon, kezével megtámasztotta fejét és úgy nézett engem.
- Igen? - szóltam bele.
- Szia, kincsem! Csak azt akartam tudni, hogy mikor indulsz haza.
Arcom elszomorodott.
- Meddig maradhatnék? - kérdeztem aggódva.
Anya nem szólt semmit. Ebből tudtam, hogy nem szeretné, ha sokáig húznám az időt.
- Oké, anya értem én... - morogtam.
- Szeretlek kicsim. - letette a telefont, én is egy mozdulattal kinyomtam.
- Mit akart? - kérdezte Taylor, már feltápászkodott és átkarolt.
- Haza kell mennem. – sóhajtottam.
Bőrömet szinte perzselte Tay jelenléte.
Sóhajtottam egy nagyot.
Tay félre értette.
- Mi bánt kicsim?
Elmosolyodtam.
- Bánt? Tay az egyetlen, ami bánt az te vagy, mert nem bírok megmaradni melletted. Félek, hogy elveszítem a fejem, de ha távolabb megyek, iszonyatos fájdalmat érzek.
Taylor magához szorított.
Apró csókokat lehelt a számra, kezemmel arcát simogattam. Majd elengedtük egymást, de még akkor is egymás szemébe néztünk és csak bámultuk a másikat. Nem akartam soha, de soha elszakadni tőle.
Hirtelen megcsörrent a telefon.
Taylor kikászálódott az ágyból. Keresgélte a farmere zsebében.
Néztem csodás testét, gyönyörködtem benne. Bronz árnyalatú teste megfeszült, miközben lehajolt felvenni a közben a földre esett készüléket.
- Tessék.- szólt bele kíváncsi hangon.
Felültem az ágyon és néztem, ahogy beszél.
- Persze, itt van… adom - hallottam kedves hangját és oda bújt mellém, majd kezembe adta a telefont.
Hasra feküdt az ágyon, kezével megtámasztotta fejét és úgy nézett engem.
- Igen? - szóltam bele.
- Szia, kincsem! Csak azt akartam tudni, hogy mikor indulsz haza.
Arcom elszomorodott.
- Meddig maradhatnék? - kérdeztem aggódva.
Anya nem szólt semmit. Ebből tudtam, hogy nem szeretné, ha sokáig húznám az időt.
- Oké, anya értem én... - morogtam.
- Szeretlek kicsim. - letette a telefont, én is egy mozdulattal kinyomtam.
- Mit akart? - kérdezte Taylor, már feltápászkodott és átkarolt.
- Haza kell mennem. – sóhajtottam.
Taylor csókot lehelt a nyakamba.
Pillantásom a gyűrűre esett, ami a kezemen csillogott...
- Este ne csukd be az ablakot. - kacsintott Tay.
Elmosolyodtam.
Összeszedtem a dolgaim és elindultam haza.
Mély, érzékeny csókot váltottunk. Már most hiányzott...
Pillantásom a gyűrűre esett, ami a kezemen csillogott...
- Este ne csukd be az ablakot. - kacsintott Tay.
Elmosolyodtam.
Összeszedtem a dolgaim és elindultam haza.
Mély, érzékeny csókot váltottunk. Már most hiányzott...
(Grettta - Nagy Gréta)
…Hazamentem és köszöntem anyámnak.
- Milyen volt az éjszaka?
- Csodás. Az egészet végig aludtuk. - mosolyogtam.
- Ha gondolod, ma estére is elengedlek. Estére, nem éjszakára! Tízre haza kell érned! - jelentette ki.
- Rendben, köszönöm Anya! - megöleltem még puszit is nyomtam az arcára.
Rohantam a telefonhoz, hogy elújságoljam a hírt Taylornak.
- Szia Kicsim, hazaértél?
- Igen. Anya elengedett estére. Vagyis felajánlotta, hogy elmehetek. De tízre haza kell érnem. Szóval szabad leszel?
- Még szép!
- Remek! - kacagtam. - Hatkor találkozzunk.
- Érted megyek.
- Rendben! Szia! Szeretlek.
- Én is téged. Szia. - leraktuk a telefont.
Öt óra volt, és elkezdtem készülődni. Pontban hatkor megszólalt a csengő. Kinyitottam az ajtót és Taylor-al egy csókkal üdvözöltük egymást.
- Indulhatunk? - mosolygott.
- Igen! – hátrafordultam és odakiáltottam anyámnak. - Szia Anya, elmentünk!
- Csókolom! - búcsúzott Tay is.
- Érezzétek jól magatokat! - mondta anyu.
- Hova megyünk? - kérdeztem kíváncsian.
- Eszünk valamit, aztán elmegyünk fagyizni majd utána sétálhatunk is. Tetszik a program Kicsim? - vigyorgott.
- Igen! - vigyorogtam vissza. Elindultunk kézen fogva a sötét utcán. Gyalog nem volt messze az étterem ahova Taylor el akart vinni. Megérkezésünk után helyet foglaltunk és leadtuk a rendelést.
Megvacsoráztunk majd elmentünk a fagyizóhoz. Én egy epret és egy vaníliát, míg ő egy feketeerdő és egy csokit kért. Leültünk egy padra és ott kezdtük el nyalogatni az íncsiklandó gombócokat.
- Hogy ízlik? - kérdeztem.
- Finom. Kóstold meg! - jelentette ki majd hatalmasat nyalt a fagylaltból és száját az enyémhez érintette. Az eddig mindig forró ajkai most jéghidegen tapadtak az enyémhez. Máris éreztem a feketeerdő ízt a számban. Finomabb volt, mint bármelyik hideg nyalánkság. De nem a fagyi, hanem a csókja. Száját elvette az enyémtől és kíváncsi tekintettel ezt mondta:
- Hogy ízlett?
- Ez valami isteni! - vigyorogtam.
- Menjünk közben sétálni! - adta meg a parancsot.
Elindultunk a lampionokkal kivilágított úton.
- Milyen volt az éjszaka?
- Csodás. Az egészet végig aludtuk. - mosolyogtam.
- Ha gondolod, ma estére is elengedlek. Estére, nem éjszakára! Tízre haza kell érned! - jelentette ki.
- Rendben, köszönöm Anya! - megöleltem még puszit is nyomtam az arcára.
Rohantam a telefonhoz, hogy elújságoljam a hírt Taylornak.
- Szia Kicsim, hazaértél?
- Igen. Anya elengedett estére. Vagyis felajánlotta, hogy elmehetek. De tízre haza kell érnem. Szóval szabad leszel?
- Még szép!
- Remek! - kacagtam. - Hatkor találkozzunk.
- Érted megyek.
- Rendben! Szia! Szeretlek.
- Én is téged. Szia. - leraktuk a telefont.
Öt óra volt, és elkezdtem készülődni. Pontban hatkor megszólalt a csengő. Kinyitottam az ajtót és Taylor-al egy csókkal üdvözöltük egymást.
- Indulhatunk? - mosolygott.
- Igen! – hátrafordultam és odakiáltottam anyámnak. - Szia Anya, elmentünk!
- Csókolom! - búcsúzott Tay is.
- Érezzétek jól magatokat! - mondta anyu.
- Hova megyünk? - kérdeztem kíváncsian.
- Eszünk valamit, aztán elmegyünk fagyizni majd utána sétálhatunk is. Tetszik a program Kicsim? - vigyorgott.
- Igen! - vigyorogtam vissza. Elindultunk kézen fogva a sötét utcán. Gyalog nem volt messze az étterem ahova Taylor el akart vinni. Megérkezésünk után helyet foglaltunk és leadtuk a rendelést.
Megvacsoráztunk majd elmentünk a fagyizóhoz. Én egy epret és egy vaníliát, míg ő egy feketeerdő és egy csokit kért. Leültünk egy padra és ott kezdtük el nyalogatni az íncsiklandó gombócokat.
- Hogy ízlik? - kérdeztem.
- Finom. Kóstold meg! - jelentette ki majd hatalmasat nyalt a fagylaltból és száját az enyémhez érintette. Az eddig mindig forró ajkai most jéghidegen tapadtak az enyémhez. Máris éreztem a feketeerdő ízt a számban. Finomabb volt, mint bármelyik hideg nyalánkság. De nem a fagyi, hanem a csókja. Száját elvette az enyémtől és kíváncsi tekintettel ezt mondta:
- Hogy ízlett?
- Ez valami isteni! - vigyorogtam.
- Menjünk közben sétálni! - adta meg a parancsot.
Elindultunk a lampionokkal kivilágított úton.
(PBetti -Puzder Bernadett )
…Átkarolta a vállam és miközben magához húzott megcsókolta a hajam. Boldognak éreztem magam és azt szerettem volna, ha soha nem lenne vége ennek a napnak.
Így andalogtunk egy darabig mikor a hátunk mögött egy figyelmet parancsoló hang szólalt meg.
- Tay...
Szerelmem, a vállamat el sem engedve, velem együtt fordult meg és kérdően nézett vissza.
Csak ekkor pillantottam meg a mögöttünk lévő testőrét, aki árnyékként, minden feltűnés nélkül kísért bennünket.
Mielőtt Tay bármit is kérdezhetett volna, az embere folytatta.
- Az autóhoz!
Hangja szigorú volt és ellenkezést nem tűrő. Tay pedig már ismerte annyira, hogy tudja jobb, ha azt csinálja, amit mond. Szerelmem arca elkomorodott, izmai megfeszültek majd határozott mozdulattal megfogta a kezem és maga után húzva sietős léptekkel indult a közelben parkoló autó felé.
Miközben engedelmesen követtem Tay-t aki egyre szaporázta lépteit, csak azt láttam, hogy testőre sűrűn pillantgat hátra és egyre idegesebb lesz.
Nem értettem a dolgot és tekintetét kíváncsian követtem pillantásommal. Bár ne tettem volna. Amikor megláttam azt a nagyobbacska tömeget, mely csupa fiatal lányból állt, akik egymás között össze-össze súgva, vihogva és egyre felajzottabban araszoltak közelebb felénk, majd hirtelen mikor bizonyossá vált, hogy kedvencüket látják sikoltozva kezdtek el rohanni felénk... Pánik félelem fogott el.
Mielőtt lerohanhattak volna minket már ott is voltunk az autónál, Tay feltépte az ajtót, és szinte bedobott az ülésre. Ő maga azonban már kint rekedt, nem szabadulhatott.
Belülről láttam, ahogy rajongói oda préselik az autó ajtajához és miközben sikoltozva egymást tapossák, hogy közelebb jussanak hozzá, hogy autogramot , fényképet szerezzenek, megérintsék, vagy épp megcsókolják, szaggatták és tépték Tay ruháját, hogy figyelmét magukra vonják.
Tay megpróbálta csitítani a lányokat, megpróbálta megértetni velük, hogy ha visszavesznek a lendületből, akkor többre jutnak, de hangját elnyomták az eszeveszett sikoltozások. És a roham nem csillapodott. Azt hittem a nagy rajongásban széttépik.
A kocsi belsejében tehetetlenül néztem végig a jelenetet és potyogni kezdtek a könnyeim annyira féltettem szerelmem. Kétségbeesett zokogásomat és sikoltásomat kezemmel nyomtam el mert attól tartottam, ha felfedeznek, ha rádöbbennek, hogy ott vagyok... meglincselnek.
Mikor már azt hittem mindennek vége, valahonnan megjelent a testőr. Nagydarab alakjával erélyesen utat tört magának a lányok között, majd egy határozott mozdulattal megragadta Tay-t, belökte a kocsi utasterébe és rácsapta az ajtót. Szinte ugyanabban a pillanatban a sofőr gázt adott és elviharzott velünk.
Hosszú percek óta száguldottunk már és Tay szorosan magához ölelve tartott, mint aki soha nem akarna elengedni. Én csak zokogtam a mellén és hozzá bújva nála kerestem menedéket.
Ingét már teljesen eláztatták könnyeim mikor tenyerébe vette az arcom és kényszerített, hogy rá nézzek.
- Szegénykém... ettől akartalak megóvni...
Mondta halkan majd apró csókokkal halmozott el, mintha minden egyes könnycseppemet egyenként akart volna lecsókolni az arcomról....
Így andalogtunk egy darabig mikor a hátunk mögött egy figyelmet parancsoló hang szólalt meg.
- Tay...
Szerelmem, a vállamat el sem engedve, velem együtt fordult meg és kérdően nézett vissza.
Csak ekkor pillantottam meg a mögöttünk lévő testőrét, aki árnyékként, minden feltűnés nélkül kísért bennünket.
Mielőtt Tay bármit is kérdezhetett volna, az embere folytatta.
- Az autóhoz!
Hangja szigorú volt és ellenkezést nem tűrő. Tay pedig már ismerte annyira, hogy tudja jobb, ha azt csinálja, amit mond. Szerelmem arca elkomorodott, izmai megfeszültek majd határozott mozdulattal megfogta a kezem és maga után húzva sietős léptekkel indult a közelben parkoló autó felé.
Miközben engedelmesen követtem Tay-t aki egyre szaporázta lépteit, csak azt láttam, hogy testőre sűrűn pillantgat hátra és egyre idegesebb lesz.
Nem értettem a dolgot és tekintetét kíváncsian követtem pillantásommal. Bár ne tettem volna. Amikor megláttam azt a nagyobbacska tömeget, mely csupa fiatal lányból állt, akik egymás között össze-össze súgva, vihogva és egyre felajzottabban araszoltak közelebb felénk, majd hirtelen mikor bizonyossá vált, hogy kedvencüket látják sikoltozva kezdtek el rohanni felénk... Pánik félelem fogott el.
Mielőtt lerohanhattak volna minket már ott is voltunk az autónál, Tay feltépte az ajtót, és szinte bedobott az ülésre. Ő maga azonban már kint rekedt, nem szabadulhatott.
Belülről láttam, ahogy rajongói oda préselik az autó ajtajához és miközben sikoltozva egymást tapossák, hogy közelebb jussanak hozzá, hogy autogramot , fényképet szerezzenek, megérintsék, vagy épp megcsókolják, szaggatták és tépték Tay ruháját, hogy figyelmét magukra vonják.
Tay megpróbálta csitítani a lányokat, megpróbálta megértetni velük, hogy ha visszavesznek a lendületből, akkor többre jutnak, de hangját elnyomták az eszeveszett sikoltozások. És a roham nem csillapodott. Azt hittem a nagy rajongásban széttépik.
A kocsi belsejében tehetetlenül néztem végig a jelenetet és potyogni kezdtek a könnyeim annyira féltettem szerelmem. Kétségbeesett zokogásomat és sikoltásomat kezemmel nyomtam el mert attól tartottam, ha felfedeznek, ha rádöbbennek, hogy ott vagyok... meglincselnek.
Mikor már azt hittem mindennek vége, valahonnan megjelent a testőr. Nagydarab alakjával erélyesen utat tört magának a lányok között, majd egy határozott mozdulattal megragadta Tay-t, belökte a kocsi utasterébe és rácsapta az ajtót. Szinte ugyanabban a pillanatban a sofőr gázt adott és elviharzott velünk.
Hosszú percek óta száguldottunk már és Tay szorosan magához ölelve tartott, mint aki soha nem akarna elengedni. Én csak zokogtam a mellén és hozzá bújva nála kerestem menedéket.
Ingét már teljesen eláztatták könnyeim mikor tenyerébe vette az arcom és kényszerített, hogy rá nézzek.
- Szegénykém... ettől akartalak megóvni...
Mondta halkan majd apró csókokkal halmozott el, mintha minden egyes könnycseppemet egyenként akart volna lecsókolni az arcomról....
(Kata65 -Janovics Katalin )
…- Csak megijedtem egy kicsit. Inkább téged kellene félteni. Azok a lányok már nincsenek az eszüknél. Bár megértem őket. Ha nem veled lennék, akkor bizonyára azokkal a lányokkal lennék, akik majdnem letaroltak és én is őrjöngve sikítoznék utánad.
Erre Tay elkacagta magát és azt mondta:
- Szerencsére nem kell ott lenned!
- Hát nagy szerencse. - egyeztem bele.
- Amúgy hova megyünk? Már egy jó ideje kocsikázunk. Nem kéne hazamennem? Hány óra? Te jó ég tizenegy... Anya meg fog ölni. Na, jó talán nem, de...
Taylor ekkor elcsitított és azt bizonygatta, hogy minden rendben lesz.
Szerettem volna én is ezt gondolni. De még mindig nem válaszolt arra a kérdésemre, amikor azt kérdeztem hova megyünk.
Egyszer a kocsi megállt és Taylor mondta, hogy szálljak ki a kocsiból. Nem értettem hol vagyunk. Mikor kiszálltam a házunk előtt találtam magam.
- Hú, ez... Ok...
- Mondtam, nincs, amiért aggódj, csak kicseleztük a csajokat. S kacsintott egyet, megölelt megcsókolt s azt súgta, viszlát később...
Erre Tay elkacagta magát és azt mondta:
- Szerencsére nem kell ott lenned!
- Hát nagy szerencse. - egyeztem bele.
- Amúgy hova megyünk? Már egy jó ideje kocsikázunk. Nem kéne hazamennem? Hány óra? Te jó ég tizenegy... Anya meg fog ölni. Na, jó talán nem, de...
Taylor ekkor elcsitított és azt bizonygatta, hogy minden rendben lesz.
Szerettem volna én is ezt gondolni. De még mindig nem válaszolt arra a kérdésemre, amikor azt kérdeztem hova megyünk.
Egyszer a kocsi megállt és Taylor mondta, hogy szálljak ki a kocsiból. Nem értettem hol vagyunk. Mikor kiszálltam a házunk előtt találtam magam.
- Hú, ez... Ok...
- Mondtam, nincs, amiért aggódj, csak kicseleztük a csajokat. S kacsintott egyet, megölelt megcsókolt s azt súgta, viszlát később...
(LoveTLx -Sztojka Melissa )
… - Hol jártál? - esett nekem vadul anyám, de csak a szobám felé vettem az irányt.
- Ez nem válasz! - jött utánam kitartóan.
Majd csípőre tette a kezét és várta, hogy beszéljek.
- Oké anya, nyertél! - leültem az ágyamra és a szemem könnybe lábadt. Látva a reakcióm, anya testtartása lazább lett, majd közelebb sétált, letérdelt velem szemben és keze a térdemen volt.
- Összekaptatok? - kérdezte, de szemeiben értetlenség tükröződött... Hogy is vesztünk volna össze, akkor nem késtem volna.
Aztán akadozva beszámoltam a történtekről. Addigra már szívszaggatóan zokogtam.
- Sssss - anya magához szorított és simogatta a hajam.
Majd elaludtam.
Arra eszméltem, hogy valaki mászkál a szobámban.
- Tay… - motyogtam félálomban, majd felültem az ágyon. Tévedtem, félelemtől reszketve néztem a velem szemben álló férfire.
- Kussolj kisanyám, különben megöllek! - fenyegetett, és közbe nekem szegezett egy kést. Hirtelen a paplan alá bújtam, majd lehunytam a szemem. A telefonom ott volt mellettem. Akartam írni Taylornak, de aztán eszembe jutott, hogy nem tehetem, mert ha ide jön, akkor veszélybe sodorja önmagát. Én azt nem akartam. Hallottam, ahogy a betörő kotorászott és azon imádkoztam, hogy anya ne hallja meg.
Majd hallottam egy nagy puffanást, akkor leemeltem magamról a takaró,t az alak már nem volt sehol.
- Ez nem válasz! - jött utánam kitartóan.
Majd csípőre tette a kezét és várta, hogy beszéljek.
- Oké anya, nyertél! - leültem az ágyamra és a szemem könnybe lábadt. Látva a reakcióm, anya testtartása lazább lett, majd közelebb sétált, letérdelt velem szemben és keze a térdemen volt.
- Összekaptatok? - kérdezte, de szemeiben értetlenség tükröződött... Hogy is vesztünk volna össze, akkor nem késtem volna.
Aztán akadozva beszámoltam a történtekről. Addigra már szívszaggatóan zokogtam.
- Sssss - anya magához szorított és simogatta a hajam.
Majd elaludtam.
Arra eszméltem, hogy valaki mászkál a szobámban.
- Tay… - motyogtam félálomban, majd felültem az ágyon. Tévedtem, félelemtől reszketve néztem a velem szemben álló férfire.
- Kussolj kisanyám, különben megöllek! - fenyegetett, és közbe nekem szegezett egy kést. Hirtelen a paplan alá bújtam, majd lehunytam a szemem. A telefonom ott volt mellettem. Akartam írni Taylornak, de aztán eszembe jutott, hogy nem tehetem, mert ha ide jön, akkor veszélybe sodorja önmagát. Én azt nem akartam. Hallottam, ahogy a betörő kotorászott és azon imádkoztam, hogy anya ne hallja meg.
Majd hallottam egy nagy puffanást, akkor leemeltem magamról a takaró,t az alak már nem volt sehol.
Nem bírtam elaludni.
Már kettő óra volt. Összekuporodva, megtörten ültem az ágyamon, és sírtam.
Hirtelen még egy zörej hallatszott a szobámból.
Reszketve fordítottam oda a fejem, de látva hogy Taylor az, oda rohantam hozzá majd, mint a kisgyerekeket a karjába vett és csitítgatni kezdett.
- Ssss kicsim, ssss - ringatott.
Csak záporoztak a könnyeim.
- Mi történt? - kérdezte, majd lassan beszámoltam a dologról.
Tay ellenőrizni kezdte a dolgaim, majd egy furcsa papírt talált.
- Felbérelték. - szólt riadtan...
Már kettő óra volt. Összekuporodva, megtörten ültem az ágyamon, és sírtam.
Hirtelen még egy zörej hallatszott a szobámból.
Reszketve fordítottam oda a fejem, de látva hogy Taylor az, oda rohantam hozzá majd, mint a kisgyerekeket a karjába vett és csitítgatni kezdett.
- Ssss kicsim, ssss - ringatott.
Csak záporoztak a könnyeim.
- Mi történt? - kérdezte, majd lassan beszámoltam a dologról.
Tay ellenőrizni kezdte a dolgaim, majd egy furcsa papírt talált.
- Felbérelték. - szólt riadtan...
(Grettta -
…Majd a kezembe nyomta a papírt. Egy név volt rajta.
Megnéztük, hogy mi tűnt el.
- Mid hiányzik kicsim? - kérdezte siettetve.
- Ö... - néztem körül.- A naplóm... - Leesett az állam, majd láttam Tay értelmetlen reakcióit.
- A naplómba mindent leírtam rólad, rólam vagyis rólunk... - pirultam el.
- A francba! - csapott bele az asztalba.
Majd leült a gépem elé és utána nézett a névnek.
- Te jó ég... - borzadt el Tay.
- Mi az? - ültem oda majd a monitoron egy szekta emblémája rajzolódott ki.
Bele olvastunk.
- Téged akarnak... - suttogtam erőtlenül...
Tay hozzám hajolt és megcsókolt.
- Sajnálom... - néztem a szemébe. - Nem kellett volna naplót vezetnem.
Megrázta a fejét.
- Kicsim leírtad, hogy hol lakom? - kérdezte, úgy mintha egy kicsi gyerektől kérdezné az anyja, hogy tett-e valami rosszat.
- Dehogy! - vágtam rá - Csak azt, hogy hol voltunk, mi történt...
- Irány a rendőrség... - megragadta a kezem, majd kiugrottunk az ablakon.
- Tay, azért az ajtó egyszerűbb lenne...
- De nem akkor, mikor veszélyben vagyunk. - nézett rám komoly tekintettel.
- De engem nem bántott. - vágtam rá.
- Azt látom kicsim, ha egy hajad szála is meggörbült volna én...
Csókot nyomott a homlokomra, majd az őrsre hajtottunk.
Megnéztük, hogy mi tűnt el.
- Mid hiányzik kicsim? - kérdezte siettetve.
- Ö... - néztem körül.- A naplóm... - Leesett az állam, majd láttam Tay értelmetlen reakcióit.
- A naplómba mindent leírtam rólad, rólam vagyis rólunk... - pirultam el.
- A francba! - csapott bele az asztalba.
Majd leült a gépem elé és utána nézett a névnek.
- Te jó ég... - borzadt el Tay.
- Mi az? - ültem oda majd a monitoron egy szekta emblémája rajzolódott ki.
Bele olvastunk.
- Téged akarnak... - suttogtam erőtlenül...
Tay hozzám hajolt és megcsókolt.
- Sajnálom... - néztem a szemébe. - Nem kellett volna naplót vezetnem.
Megrázta a fejét.
- Kicsim leírtad, hogy hol lakom? - kérdezte, úgy mintha egy kicsi gyerektől kérdezné az anyja, hogy tett-e valami rosszat.
- Dehogy! - vágtam rá - Csak azt, hogy hol voltunk, mi történt...
- Irány a rendőrség... - megragadta a kezem, majd kiugrottunk az ablakon.
- Tay, azért az ajtó egyszerűbb lenne...
- De nem akkor, mikor veszélyben vagyunk. - nézett rám komoly tekintettel.
- De engem nem bántott. - vágtam rá.
- Azt látom kicsim, ha egy hajad szála is meggörbült volna én...
Csókot nyomott a homlokomra, majd az őrsre hajtottunk.
(Grettta - Nagy Gréta)
…Mire a rendőrőrsre értünk, már minden porcikámban remegtem. Hiába nyugtatgatott Tay, az átélt izgalmak hatására így jött ki rajtam az idegesség.
Nagyon előzékenyek voltak velünk a rendőrök, de én annak tudtam be, hogy felismerték benne a hírességet.
Először engem hallgattak meg, majd Tay beszámolóját.
Szerelmem végig velem volt, fogta a kezem, és amikor néha elakadtam, mert újra átéltem a történteket, bátorítóan szorította meg a kezem.
Nagyon hosszadalmas volt az egész, mert még írásban is kellet rögzíteni, így mire végeztünk már hajnalodott.
Kifelé igyekeztünk már a szobából mikor az egyik nyomozó megfogta Tay karját így kényszerítve megállásra.
- Válthatnánk pár szót négyszemközt...?
Tay gyengéden és bocsánatkérően mosolygott rám, majd homlokon csókolt és visszament a szobába. Mikor rájuk csukódott az ajtó én tanácstalanul álldogáltam egyik lábamról a másikra, és nézelődtem. Először a közelben ücsörgő testőrre pillantottam, aki végre nem érezte úgy, hogy itt valami baja eshet Tay-nak. Majd a még mindig nyüzsgő rendőrőrsön szolgálatot teljesítő rendőröket figyeltem. De aztán tekintetem megakadt egy alakon.
A termete, a testtartása, a mozgása... Ismerős volt. Jobban szemügyre szerettem volna venni, de úgy tűnt észrevette, hogy felkeltette a figyelmemet és kereket akart oldani. Lesz, ami lesz elgondolással utána eredtem. Már éppen kilépet volna a bejárati ajtón, mikor utána kiáltottam.
- Hé...
De még csak nem is lassított.
- Hé! - kiáltottam még hangosabban, hogy biztosan meghallja. - Mike..!
Kelletlenül megtorpant, majd megadóan feltette a kezét és lassan felém fordult. Már megint ott volt az arcán az a letörölhetetlen kaján mosoly.
Nem értettem miért van ott és nem tudtam nem észrevenni, mennyire otthonosan és szabadon mozog az őrsön.
- Mit keresel te itt?
Nem válaszolt azonnal. Laza járásával odasétált hozzám megfogta a karomat és határozottan az egyik közeli szobába vezetett. Mikor becsukta mögöttünk az ajtót, a ránk boruló félhomályban egy hosszú pillanatig rám meredt. Látszódott, hogy tanácstalan és azon tépelődik, mit mondjon. Aztán megadóan sóhajtott, egyenesen bele nézett a szemembe és jelentőségteljesen mondta.
- Beépített rendőr vagyok...
Nagyon előzékenyek voltak velünk a rendőrök, de én annak tudtam be, hogy felismerték benne a hírességet.
Először engem hallgattak meg, majd Tay beszámolóját.
Szerelmem végig velem volt, fogta a kezem, és amikor néha elakadtam, mert újra átéltem a történteket, bátorítóan szorította meg a kezem.
Nagyon hosszadalmas volt az egész, mert még írásban is kellet rögzíteni, így mire végeztünk már hajnalodott.
Kifelé igyekeztünk már a szobából mikor az egyik nyomozó megfogta Tay karját így kényszerítve megállásra.
- Válthatnánk pár szót négyszemközt...?
Tay gyengéden és bocsánatkérően mosolygott rám, majd homlokon csókolt és visszament a szobába. Mikor rájuk csukódott az ajtó én tanácstalanul álldogáltam egyik lábamról a másikra, és nézelődtem. Először a közelben ücsörgő testőrre pillantottam, aki végre nem érezte úgy, hogy itt valami baja eshet Tay-nak. Majd a még mindig nyüzsgő rendőrőrsön szolgálatot teljesítő rendőröket figyeltem. De aztán tekintetem megakadt egy alakon.
A termete, a testtartása, a mozgása... Ismerős volt. Jobban szemügyre szerettem volna venni, de úgy tűnt észrevette, hogy felkeltette a figyelmemet és kereket akart oldani. Lesz, ami lesz elgondolással utána eredtem. Már éppen kilépet volna a bejárati ajtón, mikor utána kiáltottam.
- Hé...
De még csak nem is lassított.
- Hé! - kiáltottam még hangosabban, hogy biztosan meghallja. - Mike..!
Kelletlenül megtorpant, majd megadóan feltette a kezét és lassan felém fordult. Már megint ott volt az arcán az a letörölhetetlen kaján mosoly.
Nem értettem miért van ott és nem tudtam nem észrevenni, mennyire otthonosan és szabadon mozog az őrsön.
- Mit keresel te itt?
Nem válaszolt azonnal. Laza járásával odasétált hozzám megfogta a karomat és határozottan az egyik közeli szobába vezetett. Mikor becsukta mögöttünk az ajtót, a ránk boruló félhomályban egy hosszú pillanatig rám meredt. Látszódott, hogy tanácstalan és azon tépelődik, mit mondjon. Aztán megadóan sóhajtott, egyenesen bele nézett a szemembe és jelentőségteljesen mondta.
- Beépített rendőr vagyok...
(Kata65 -Janovics Katalin )
… - Beépített? - kérdeztem megrökönyödve.
Bólintott.
- Figyelj, tudom, hogy már rengeteg szívességet tettél, de valakik Tay-t akarják! - kétségbeestem, de ő megint csak bólintott.
- Tudom és az a dolgom hogy segítsek, ne aggódj Kicsilány... - megborzolta a hajam.
Éppen akkor léptünk ki a szobából mikor Tay is megjelent.
- Minden rendben? - kérdezte, de szemeiben féltékenység lángja gyúlt, mikor meglátta Mike-ot.
- Mit keresel itt? - kérdezte barátságtalan hanggal.
- Segítek nektek! – válaszolta Mike, de közben mélyen a szemembe nézett, jelezve hogy az én biztonságomért csinálja.
- Olvastam az aktát, hát Tay nagy szarban vagy! - szólt komolyan, némi gúnnyal. - Azok a lányok bármire képesek! - emelte ki a hangsúlyával az utolsó szavakat.
- De megvéditek Taylort, igaz? - kérdeztem aggódva.
Bólintott.
- Figyelj, tudom, hogy már rengeteg szívességet tettél, de valakik Tay-t akarják! - kétségbeestem, de ő megint csak bólintott.
- Tudom és az a dolgom hogy segítsek, ne aggódj Kicsilány... - megborzolta a hajam.
Éppen akkor léptünk ki a szobából mikor Tay is megjelent.
- Minden rendben? - kérdezte, de szemeiben féltékenység lángja gyúlt, mikor meglátta Mike-ot.
- Mit keresel itt? - kérdezte barátságtalan hanggal.
- Segítek nektek! – válaszolta Mike, de közben mélyen a szemembe nézett, jelezve hogy az én biztonságomért csinálja.
- Olvastam az aktát, hát Tay nagy szarban vagy! - szólt komolyan, némi gúnnyal. - Azok a lányok bármire képesek! - emelte ki a hangsúlyával az utolsó szavakat.
- De megvéditek Taylort, igaz? - kérdeztem aggódva.
Mike bólintott. Némileg megnyugodtam.
- Vigyázzatok magatokra! – nézett megint rám Mike, egyenesen nekem címezve az aggodalmát.
- Meglesz, ne aggódj! - sziszegte Tay indulatát visszafojtva és közben védelmezőn vállam köré fonta a karját.
Szorosan hozzá bújtam.
- Hány óra? - kérdeztem kimerülten már az autónál, és Tay a karóráját fürkészte.
- Öt múlt tíz perccel.
Megkönnyebbülten sóhajtottam.
Még nem ébredt fel anya, legalább is nagyon remélem.
Tay haza vitt, majd bemásztunk az ablakon.
- Kicsim, csukd be az ablakot. Nem baj, majd nappal találkozunk, most fontosabb a biztonságod.
Elnevettem magamat Tay komoly aggódási jelenete miatt.
- Tay, szívem, nem azért, de aki bajban van az te vagy. De a világért sem akarok kötekedni.
- Te... - nézett rám sunyi mosollyal, majd az ágyba lökött.
- Vigyázzatok magatokra! – nézett megint rám Mike, egyenesen nekem címezve az aggodalmát.
- Meglesz, ne aggódj! - sziszegte Tay indulatát visszafojtva és közben védelmezőn vállam köré fonta a karját.
Szorosan hozzá bújtam.
- Hány óra? - kérdeztem kimerülten már az autónál, és Tay a karóráját fürkészte.
- Öt múlt tíz perccel.
Megkönnyebbülten sóhajtottam.
Még nem ébredt fel anya, legalább is nagyon remélem.
Tay haza vitt, majd bemásztunk az ablakon.
- Kicsim, csukd be az ablakot. Nem baj, majd nappal találkozunk, most fontosabb a biztonságod.
Elnevettem magamat Tay komoly aggódási jelenete miatt.
- Tay, szívem, nem azért, de aki bajban van az te vagy. De a világért sem akarok kötekedni.
- Te... - nézett rám sunyi mosollyal, majd az ágyba lökött.
Hatalmasat reccsent az ágy és megszeppenten néztünk egymásra.
- Jobb lesz, ha most mész. - suttogtam, de Taylornak esze ágában sem volt. Oda sétált, az ágyra heveredve hozzám bújt és fejét a mellkasomra fektette. Egy ideid gyengéden simogattam a haját, majd a szemébe néztem.
- Tényleg, Tay nem akarom, hogy anya felébredjen...
Engedelmesen feltápászkodott, majd az ablak felé indult. Ott egy pillanatra visszanézett rám, de már abban a pillanatban ugrott is.
Fáradtan és szomorúan sóhajjal néztem utána, majd becsuktam az ablakom.
Anya benyitott.
- Mi volt az a zaj, kicsim? - kérdezte álmos tekintettel.
- Oh, semmi anya, csak fáztam és becsuktam az ablakom.
Furcsán nézett rám.
- És az utcai öltözék?
- Jobb lesz, ha most mész. - suttogtam, de Taylornak esze ágában sem volt. Oda sétált, az ágyra heveredve hozzám bújt és fejét a mellkasomra fektette. Egy ideid gyengéden simogattam a haját, majd a szemébe néztem.
- Tényleg, Tay nem akarom, hogy anya felébredjen...
Engedelmesen feltápászkodott, majd az ablak felé indult. Ott egy pillanatra visszanézett rám, de már abban a pillanatban ugrott is.
Fáradtan és szomorúan sóhajjal néztem utána, majd becsuktam az ablakom.
Anya benyitott.
- Mi volt az a zaj, kicsim? - kérdezte álmos tekintettel.
- Oh, semmi anya, csak fáztam és becsuktam az ablakom.
Furcsán nézett rám.
- És az utcai öltözék?
- Még nem öltöztem át. - füllentettem, majd anya megfordult.
- Reggel megbeszéljük. Túlfáradt vagyok vitatkozni. - elnyomott egy ásítást, de már el is tűnt.
- Reggel megbeszéljük. Túlfáradt vagyok vitatkozni. - elnyomott egy ásítást, de már el is tűnt.
Befeküdtem az ágyamba.
De akkor meghallottam, amint egy motorkerékpár megáll a házunk előtt. Kinéztem az ablakon. Mike volt az, aki hanyag mozdulatokkal parkolta le motorját, majd viszonylagos kényelembe helyezve magát az ülésben, az ablakomra pillantott.
Aznap nyugodtan hajtottam álomra a fejem...
Aznap nyugodtan hajtottam álomra a fejem...
(Grettta - Nagy Gréta)
…Már majdnem elaludtam, mikor apró kövek zaját hallottam az ablakomon kopogni.
Oda siettem.
Mike dobálta jelezve, hogy beszélni akar velem.
Kinyitottam az ablakot.
Egy pillanat múlva egy atléta ügyességével ugrott be az ablakon és ott termett mellettem.
- Mike… - suttogtam - Nem kéne dolgoznod? - pirítottam rá, de ő kamaszos vigyorral nézett rám.
- Ne aggódj Kicsilány, nem lesz baj. Eric, a társam tartja a frontot.
- Ó te.. – mosolyodtam el és önkéntelenül felé hajoltam.
Mike félre értette a mozdulatom. Közelebb lépett. Éreztem forró leheletét az arcomon és megéreztem arcvizének illatát. Egy pillanatra elbódultam a kellemes illatától és mire észbe kaptam, már késő volt. Körém fonta karjait és száját lágyan ajkaimra tapasztotta.
Csak egy pillanat volt az egész. Majd határozottan kibontakoztam a karjaiból és megrökönyödve néztem rá.
- Mike, figyelj, azt hittem, hogy megérted... – mondtam.
Oda siettem.
Mike dobálta jelezve, hogy beszélni akar velem.
Kinyitottam az ablakot.
Egy pillanat múlva egy atléta ügyességével ugrott be az ablakon és ott termett mellettem.
- Mike… - suttogtam - Nem kéne dolgoznod? - pirítottam rá, de ő kamaszos vigyorral nézett rám.
- Ne aggódj Kicsilány, nem lesz baj. Eric, a társam tartja a frontot.
- Ó te.. – mosolyodtam el és önkéntelenül felé hajoltam.
Mike félre értette a mozdulatom. Közelebb lépett. Éreztem forró leheletét az arcomon és megéreztem arcvizének illatát. Egy pillanatra elbódultam a kellemes illatától és mire észbe kaptam, már késő volt. Körém fonta karjait és száját lágyan ajkaimra tapasztotta.
Csak egy pillanat volt az egész. Majd határozottan kibontakoztam a karjaiból és megrökönyödve néztem rá.
- Mike, figyelj, azt hittem, hogy megérted... – mondtam.
Pillantásában csalódott szomorúság tükröződött.
- Ne haragudj… - mondta bűnbánóan. – Sajnálom… Jobb lesz, ha megyek...
Bólintottam. Megvártam, míg kiugrik az ablakon, bezártam utána és visszafeküdtem. Azonban sokáig zaklatottan forgolódtam az ágyban.
Másnap viszonylag elég korán keltem, már nyolc óra volt. Szükségem volt egy kis kikapcsolódásra, gondoltam elmegyek a helyi plázába, venni valami új ruhát.
Nem akartam, hogy most bárki is velem tartson, így hagytam egy papír cetlit anyának, hogy ne aggódjon.
Már egy órája válogattam a ruhákat, mikor egy alak megmozdult a sorok között. Nagyon ismerősnek tűnt, közelebb léptem, de az elfordult, mint ha nem akarná, hogy a szemébe nézzek...
Majd mikor mentem a pénztárhoz, láttam, ahogy velem szemben jön, lehajtott fejjel. Hirtelen a betörés éjszakájáról ugrottak be képjelenetek a fejemben, megrökönyödtem... Főleg mikor megláttam, hogy ki is az-az alak. Összeállt a kép.
- Dave…? - kérdeztem elhaló hangon, ő rám nézett, de láttam a szemében a félelmet.
Lesütötte a szemét.
- Hogy tehetted?! - egyre jobban eluralkodott rajtam a kétségbeesés. Otthagytam a ruhákat, majd sietősen távoztam, az eladó szúrós szemmel nézett vissza rám.
Nem tudtam, hogy hova kéne indulnom, kinek kéne szólnom, végül úgy döntöttem, hogy Tay-hoz veszem az irányt.
- Szóval, azt mondod, hogy az a Dave tört be? - kérdezte megsemmisülve.
Bólintottam.
- Mennünk kell a rendőrségre.
Abban a pillanatba megcsörrent a telefon.
Tay bólogatott, majd pár másodperc múlva letette a telefont.
- Ne haragudj… - mondta bűnbánóan. – Sajnálom… Jobb lesz, ha megyek...
Bólintottam. Megvártam, míg kiugrik az ablakon, bezártam utána és visszafeküdtem. Azonban sokáig zaklatottan forgolódtam az ágyban.
Másnap viszonylag elég korán keltem, már nyolc óra volt. Szükségem volt egy kis kikapcsolódásra, gondoltam elmegyek a helyi plázába, venni valami új ruhát.
Nem akartam, hogy most bárki is velem tartson, így hagytam egy papír cetlit anyának, hogy ne aggódjon.
Már egy órája válogattam a ruhákat, mikor egy alak megmozdult a sorok között. Nagyon ismerősnek tűnt, közelebb léptem, de az elfordult, mint ha nem akarná, hogy a szemébe nézzek...
Majd mikor mentem a pénztárhoz, láttam, ahogy velem szemben jön, lehajtott fejjel. Hirtelen a betörés éjszakájáról ugrottak be képjelenetek a fejemben, megrökönyödtem... Főleg mikor megláttam, hogy ki is az-az alak. Összeállt a kép.
- Dave…? - kérdeztem elhaló hangon, ő rám nézett, de láttam a szemében a félelmet.
Lesütötte a szemét.
- Hogy tehetted?! - egyre jobban eluralkodott rajtam a kétségbeesés. Otthagytam a ruhákat, majd sietősen távoztam, az eladó szúrós szemmel nézett vissza rám.
Nem tudtam, hogy hova kéne indulnom, kinek kéne szólnom, végül úgy döntöttem, hogy Tay-hoz veszem az irányt.
- Szóval, azt mondod, hogy az a Dave tört be? - kérdezte megsemmisülve.
Bólintottam.
- Mennünk kell a rendőrségre.
Abban a pillanatba megcsörrent a telefon.
Tay bólogatott, majd pár másodperc múlva letette a telefont.
- Igazad volt. - nézett mélyen a szemembe.
- Tudják? - kérdeztem nagyra nyílt tekintettel.
- Feladta magát.
Egyre jobban eluralkodott rajtam valamilyen érzés. A tehetetlen düh és félelem fájó keverékének érzése.
Tay szorosan magához ölelt. Illata egy perc alatt kiűzött mindent a fejemből... De aztán gyorsan észhez tértünk. Tay kivezetett az autóhoz és az őrsre hajtottunk.
Kihallgattak minket.
- Szóval azt mondja, hogy Dave-t látta a betörés éjszakáján? – bólintottam idegesen…
- Tudják? - kérdeztem nagyra nyílt tekintettel.
- Feladta magát.
Egyre jobban eluralkodott rajtam valamilyen érzés. A tehetetlen düh és félelem fájó keverékének érzése.
Tay szorosan magához ölelt. Illata egy perc alatt kiűzött mindent a fejemből... De aztán gyorsan észhez tértünk. Tay kivezetett az autóhoz és az őrsre hajtottunk.
Kihallgattak minket.
- Szóval azt mondja, hogy Dave-t látta a betörés éjszakáján? – bólintottam idegesen…
Miután végeztünk, a hadnagy beszélni óhajtott velünk.
- Nos, azaz igazság, hogy Dave sok mindent elárult. Elmondta, hogy valójában felbérelték, de nem akartak senkit sem bántani, csak több információhoz akartak jutni, hogy megkaparinthassák Mr. Lautnert.
Megfogtuk egymás kezét.
- Ne aggódjanak, már előzetes letartóztatásban vannak az illetők, a bíróságra kerül az ügy, és ígérjük, hogy nem lesz több ilyen...
Egyszerre bólintottunk Taylorral, majd a hadnagy kivezetett az ajtón.
- Ezzel megvolnánk. - nézett a szemembe bátorítóan, majd megszorította a kezem.
- Nos, azaz igazság, hogy Dave sok mindent elárult. Elmondta, hogy valójában felbérelték, de nem akartak senkit sem bántani, csak több információhoz akartak jutni, hogy megkaparinthassák Mr. Lautnert.
Megfogtuk egymás kezét.
- Ne aggódjanak, már előzetes letartóztatásban vannak az illetők, a bíróságra kerül az ügy, és ígérjük, hogy nem lesz több ilyen...
Egyszerre bólintottunk Taylorral, majd a hadnagy kivezetett az ajtón.
- Ezzel megvolnánk. - nézett a szemembe bátorítóan, majd megszorította a kezem.
Elmosolyodtam és haza vettük az irányt.
Taylor és én a szobámban beszélgettünk és nem akaródzott elválnunk. Aztán egyszer csak gyengéden megsimogatta a hátam, majd csókot lehelt az ajkaimra. Ekkor már tényleg minden fájdalom, bánat eltűnt belőlem, átadtam magamat teljes egészében az én Tayloromnak, és a köztünk fokozódó vágynak…
Taylor és én a szobámban beszélgettünk és nem akaródzott elválnunk. Aztán egyszer csak gyengéden megsimogatta a hátam, majd csókot lehelt az ajkaimra. Ekkor már tényleg minden fájdalom, bánat eltűnt belőlem, átadtam magamat teljes egészében az én Tayloromnak, és a köztünk fokozódó vágynak…
(Grettta - Nagy Gréta)
…Lágy csókunkat hamar felváltotta a rajtunk eluralkodó szenvedély. Öleltük, csókoltuk egymást ahol értük. Ösztöneinknek engedelmeskedve kezünkkel lassan felfedeztük egymás testének minden porcikáját és ez feltüzelte Tay vágyát. A csókot abba sem hagyva, egy határozott mozdulattal megemelt és mikor lovagló ülésben az ölébe csúsztam, hangosan és kéjesen felnyögött.
Tay szája követelőző volt és ajkaink mohó vággyal akartak felülkerekedni egymáson. Szerelmem forró keze a pólóm alá csúszott és a torkomból felszakadt egy halk nyögés. Úgy éreztem itt már nincs megállás, amikor... megszólalt Tay telefonja.
Nem foglalkoztunk vele, ajkaink tovább csatároztak, Tay keze is egyre feljebb csúszott... de aztán vonakodva abbahagyta a csókot.
- Fel kell vennem... - suttogta zihálva.
Nem jutottam szóhoz, én is felajzottan lihegtem és csak bólogatni tudtam.
A telefonbeszélgetés rövid volt és lehangoló.
- Mennem kell. - jelentette be Tay csüggedten. - Újra kell forgatnunk egy jelenetet.
Tay szája követelőző volt és ajkaink mohó vággyal akartak felülkerekedni egymáson. Szerelmem forró keze a pólóm alá csúszott és a torkomból felszakadt egy halk nyögés. Úgy éreztem itt már nincs megállás, amikor... megszólalt Tay telefonja.
Nem foglalkoztunk vele, ajkaink tovább csatároztak, Tay keze is egyre feljebb csúszott... de aztán vonakodva abbahagyta a csókot.
- Fel kell vennem... - suttogta zihálva.
Nem jutottam szóhoz, én is felajzottan lihegtem és csak bólogatni tudtam.
A telefonbeszélgetés rövid volt és lehangoló.
- Mennem kell. - jelentette be Tay csüggedten. - Újra kell forgatnunk egy jelenetet.
Forrón szájon csókot és vonakodva hagyta csak abba. Érezhető volt, hogy nem akar elválni tőlem.
- Amint tudok, jelentkezem… - lehelte vágyakozva.
Mikor Tay elment teljesen le voltam hangolódva. Nem tudtam magammal mit kezdeni. Aztán eszembe jutott a félbehagyott vásárlásom és a plázába indultam, hogy feldobjam magam egy ruha vásárlásával.
Már jó ideje nézelődtem a ruhák között mikor azt éreztem, hogy valaki néz. Felpillantottam és a közelben megláttam pár lányt, akik sűrűn pillantgatva felém összesúgnak, és villámló tekintettel méregetnek. Nem ismertem őket így nem foglalkoztam velük. Bizonyára összetévesztenek valakivel, állapítottam meg. Azonban az egyikük hirtelen mellettem termett és arrogánsan nekem szegezte a kérdést.
- Te nyomultál rá a mi Taylorunkra?
A kérdés meglepett, de nem tudtam válaszolni, mert hirtelen nekem esett az össze lány és magukból kikelve ütöttek vertek ahol értek.
Mikor Tay elment teljesen le voltam hangolódva. Nem tudtam magammal mit kezdeni. Aztán eszembe jutott a félbehagyott vásárlásom és a plázába indultam, hogy feldobjam magam egy ruha vásárlásával.
Már jó ideje nézelődtem a ruhák között mikor azt éreztem, hogy valaki néz. Felpillantottam és a közelben megláttam pár lányt, akik sűrűn pillantgatva felém összesúgnak, és villámló tekintettel méregetnek. Nem ismertem őket így nem foglalkoztam velük. Bizonyára összetévesztenek valakivel, állapítottam meg. Azonban az egyikük hirtelen mellettem termett és arrogánsan nekem szegezte a kérdést.
- Te nyomultál rá a mi Taylorunkra?
A kérdés meglepett, de nem tudtam válaszolni, mert hirtelen nekem esett az össze lány és magukból kikelve ütöttek vertek ahol értek.
- Te ribanc! - kiáltozta az egyik miközben tépte a hajam.
- Hogy képzeled... !
Megpróbáltam elmenekülni, de hiába, nem engedtek.
Kezemet fejem köré emelve megpróbáltam védeni magamat és csak abban bízhattam, hogy valaki a védelmemre fog kelni. Egy örökkévalóságnak tűnt, de nemsokára valaki a segítségemre volt.
- Na, tűnés innen! Mit képzeltek! - hallottam meg a határozott és ellenkezést nem tűrő hangot.
Megvártam, míg a lányok elfutnak és csak ekkor engedtem le a kezemet és pillantottam megmentőmre.
- Mike...!?
Nem volt időm a döbbenetre, mert határozottan karon ragadott és maga után húzva a motorjához mentünk. Ott rám parancsolt, hogy üljek fel és már el is száguldottunk. Egy kis parkban álltunk meg, de a park nyugodtsága teljesen ellentétben volt az ő ingerültségével. Arca szokatlanul komor volt és szemei indulatosan csillogtak.
Megpróbáltam elmenekülni, de hiába, nem engedtek.
Kezemet fejem köré emelve megpróbáltam védeni magamat és csak abban bízhattam, hogy valaki a védelmemre fog kelni. Egy örökkévalóságnak tűnt, de nemsokára valaki a segítségemre volt.
- Na, tűnés innen! Mit képzeltek! - hallottam meg a határozott és ellenkezést nem tűrő hangot.
Megvártam, míg a lányok elfutnak és csak ekkor engedtem le a kezemet és pillantottam megmentőmre.
- Mike...!?
Nem volt időm a döbbenetre, mert határozottan karon ragadott és maga után húzva a motorjához mentünk. Ott rám parancsolt, hogy üljek fel és már el is száguldottunk. Egy kis parkban álltunk meg, de a park nyugodtsága teljesen ellentétben volt az ő ingerültségével. Arca szokatlanul komor volt és szemei indulatosan csillogtak.
- A te kis románcod Tay-al kezd egy brazil szappanoperához hasonlítani! - fakadt ki és hangjában aggodalom csengett. - Tay csak a bajt hozta eddig rád...
- Ugyan... - próbáltam meg elhárítani és egy halvány mosolyt is megengedtem. - De te mintha a védőangyalom lennél, mindig jó helyen vagy jó időben....
Hallgatott, elkapta rólam tekintetét és oldalra pillantott. Majd egy kis idő múlva vissza siklott rám a tekintete és pillantása beszédesebb volt mindennél. Csak ekkor hasított belém a felismerés.
- Te követsz...
Indulata mintha elpárolgott volna és arcán valami leírhatatlan fájdalmas gyengédség tükröződött.
- Féltelek Kicsilány. - mondta halkan és közelebb lépett - Érted bármire képes lennék...
Ekkor már közvetlenül mellettem állt és mélyen belenézett a szemembe. Lesz, ami lesz elgondolással megfogta a csípőmet és lassan magához vont, míg én is át nem adtam magam a spontán ölelésnek. Majd másik keze a hajam közé kúszott, hozzám hajolt és... megcsókolt.
Csókja lágy volt és felkavaró... Hirtelen felbuzogtak bennem régi emlékek melyek hozzá fűztek... Régi érzéseim... hogy akkor mennyire vágytam rá, hogy az a kamasz fiú észrevegye bennem a nőt és megcsókoljon...
De hol volt már ez egy kamasz fiú csókjától. Éreztem, hogy egy férfi minden porcikájában kíván engem... és ezúttal nem ellenkeztem. Mike nyaka köré fontam karjaimat, hozzásimultam és... visszacsókoltam.
- Ugyan... - próbáltam meg elhárítani és egy halvány mosolyt is megengedtem. - De te mintha a védőangyalom lennél, mindig jó helyen vagy jó időben....
Hallgatott, elkapta rólam tekintetét és oldalra pillantott. Majd egy kis idő múlva vissza siklott rám a tekintete és pillantása beszédesebb volt mindennél. Csak ekkor hasított belém a felismerés.
- Te követsz...
Indulata mintha elpárolgott volna és arcán valami leírhatatlan fájdalmas gyengédség tükröződött.
- Féltelek Kicsilány. - mondta halkan és közelebb lépett - Érted bármire képes lennék...
Ekkor már közvetlenül mellettem állt és mélyen belenézett a szemembe. Lesz, ami lesz elgondolással megfogta a csípőmet és lassan magához vont, míg én is át nem adtam magam a spontán ölelésnek. Majd másik keze a hajam közé kúszott, hozzám hajolt és... megcsókolt.
Csókja lágy volt és felkavaró... Hirtelen felbuzogtak bennem régi emlékek melyek hozzá fűztek... Régi érzéseim... hogy akkor mennyire vágytam rá, hogy az a kamasz fiú észrevegye bennem a nőt és megcsókoljon...
De hol volt már ez egy kamasz fiú csókjától. Éreztem, hogy egy férfi minden porcikájában kíván engem... és ezúttal nem ellenkeztem. Mike nyaka köré fontam karjaimat, hozzásimultam és... visszacsókoltam.
(Kata65 -Janovics Katalin )
…Szenvedélyesen csókolóztunk. De mikor keze máshová is tévedt, kibontakoztam öleléséből, távolabb húzódtam és belenéztem csalódott tekintetébe.
- Mike… - igazgattam zavartan a ruhám -, régen szerettelek, de most Taylort szeretem és hibát követtünk el. Így is már átléptük a határt. ..
- De Kicsilány… megcsókoltál… te is akartad… mert tudom, hogy akartad…
Közbe vágtam.
- Mike, tévedtem… – szégyenkezve készültem indulni, de ő utánam lépett és megfogta a karom..
- Várni fogok rád Kicsilány és bármi is lesz… rám bármikor számíthatsz.
Érzékeny puszit lehelt a számra szorosan magához ölelt.
- De Kicsilány… megcsókoltál… te is akartad… mert tudom, hogy akartad…
Közbe vágtam.
- Mike, tévedtem… – szégyenkezve készültem indulni, de ő utánam lépett és megfogta a karom..
- Várni fogok rád Kicsilány és bármi is lesz… rám bármikor számíthatsz.
Érzékeny puszit lehelt a számra szorosan magához ölelt.
Hazafelé menet gondolkoztam, de csak egy dologra jutottam... Ezt soha, senki nem tudhatja meg.
Otthon Tay már várt rám, anya beengedte a szobámba. Meglepődtem… anya soha, egyetlen fiút sem engedett még be hozzám, de most elnéző volt velem és vele.
- Kicsim, hol jártál? - kérdezte aggódva, majd magához ölelt.
- Befejeztem a vásárlást. - mutattam a táskára és viszonoztam az ölelését.
Tay az ágyra hanyatlott és magára rántott. Azonban én lemásztam róla és önkéntelenül az ajtóra pillantottam.
- Kicsim, hol jártál? - kérdezte aggódva, majd magához ölelt.
- Befejeztem a vásárlást. - mutattam a táskára és viszonoztam az ölelését.
Tay az ágyra hanyatlott és magára rántott. Azonban én lemásztam róla és önkéntelenül az ajtóra pillantottam.
- Tudom kicsim... – mondta és én szinte rémülten kaptam rá a tekintetem. De aztán megértettem. Tay azt hitte, attól tartok, hogy anyum benyit.
Valójában csak a történteken járt az agyam.
- Ja, nem lenne jó, ha bejönne... – mondtam és felálltam. - Bocsi de... - néztem a szemébe –, most magamra hagynál? Kicsit rosszul vagyok…
- Ja, nem lenne jó, ha bejönne... – mondtam és felálltam. - Bocsi de... - néztem a szemébe –, most magamra hagynál? Kicsit rosszul vagyok…
Bár meglepődött, megcsókolt és elment.
Sosem kértem még ilyet tőle. De felkavart Mike és gondolkozni akartam. Tényleg piszok rosszul éreztem magam...
Aznap korán lefeküdtem aludni.
Arra ébredtem, hogy rezeg a mobilom.
Sosem kértem még ilyet tőle. De felkavart Mike és gondolkozni akartam. Tényleg piszok rosszul éreztem magam...
Aznap korán lefeküdtem aludni.
Arra ébredtem, hogy rezeg a mobilom.
Tay üzent.
„Értek mindent. Sajnálom és megértem...”
Mi van? – értetlenkedtem.
„Értek mindent. Sajnálom és megértem...”
Mi van? – értetlenkedtem.
Álmosan lementem a konyhába. Anyát nem találtam, viszont egy újság címlapjára esett a szemem.
Megállt ereimben a vér... A címlapon Mike-ról és rólam volt egy kép, amin szorosan magához ölel.
Megállt ereimben a vér... A címlapon Mike-ról és rólam volt egy kép, amin szorosan magához ölel.
És a szalagcím…
„Taylor Lautner barátnője félrelépett!”
Idegesen, remegő kezekkel lapoztam fel az újságot.
Volt még pár kép mikor Mike puszit ad a számra. Tudtam mikor készült… még a kórháznál mikor elvitt Tay-hoz. Az nem volt csók, de abból a szögből fényképezve úgy tűnik...
Eldobtam az újságot, forgott velem a világ majd éreztem, hogy elhagy az erőm...
Volt még pár kép mikor Mike puszit ad a számra. Tudtam mikor készült… még a kórháznál mikor elvitt Tay-hoz. Az nem volt csók, de abból a szögből fényképezve úgy tűnik...
Eldobtam az újságot, forgott velem a világ majd éreztem, hogy elhagy az erőm...
(Grettta -
…Fejemet két kezem közé szorítva a földre csúsztam.
- Istenem... Istenem! - hajtogattam kétségbeesetten és nem tudtam mit tegyek.
Felrémlett előttem Tay és szinte látni véltem milyen arcot vágott, mikor meglátta az újságot és a fényképeket. Hirtelen még azt a fájdalmas csalódást is érezni véltem, ami elönthette őt. Összeszorult a szívem.
- Istenem... Istenem! - hajtogattam kétségbeesetten és nem tudtam mit tegyek.
Felrémlett előttem Tay és szinte látni véltem milyen arcot vágott, mikor meglátta az újságot és a fényképeket. Hirtelen még azt a fájdalmas csalódást is érezni véltem, ami elönthette őt. Összeszorult a szívem.
A telefonért nyúltam és remegő kezekkel, kapkodva tárcsáztam. Egy örökkévalóságnak tűnt, ahogy a hívott szám kicsöngött, de senki nem vette fel. Idegesen hajítottam el a telefont és újból a fejemet fogtam.
Már hangosan bőgtem és közben egyre gyorsabban forgott velem a világ.
Miért... miért nem hallgat meg! - hajtogattam magamban és a kétségbeesett düh egyre jobban eluralkodott rajtam. - Hiszen tudnia kell, hogy az újságok milyen hazugságokra képesek! Miért nekik hisz?
Rezegni kezdett a telefonom és reménykedve néztem rá, de csak Mike volt az. Nem vettem fel. Ő volt az, akivel most a legkevésbé szerettem volna beszélni.
Aztán mentő ötlet jutott az eszembe és újult reménnyel nyúltam a telefon után. A hívott szám hosszan csörgött, de ezúttal felvették a másik oldalon.
- Tessék! - hallatszódott egy kedves hang a vonal másik végén és én a megkönnyebbült örömtől alig tudtam megszólalni.
- Makena .... - mondtam szinte súgva a telefonba.
Egy hosszú pillanatig nem jött válasz, majd Tay húga szokatlanul kimérten szólt bele a telefonba.
- Nem volt jó ötlet hogy telefonáltál! Hogy tehetted ezt...!
Egy világ omlott össze bennem és az utolsó reményem is elhagyott.
Miért... miért nem hallgat meg! - hajtogattam magamban és a kétségbeesett düh egyre jobban eluralkodott rajtam. - Hiszen tudnia kell, hogy az újságok milyen hazugságokra képesek! Miért nekik hisz?
Rezegni kezdett a telefonom és reménykedve néztem rá, de csak Mike volt az. Nem vettem fel. Ő volt az, akivel most a legkevésbé szerettem volna beszélni.
Aztán mentő ötlet jutott az eszembe és újult reménnyel nyúltam a telefon után. A hívott szám hosszan csörgött, de ezúttal felvették a másik oldalon.
- Tessék! - hallatszódott egy kedves hang a vonal másik végén és én a megkönnyebbült örömtől alig tudtam megszólalni.
- Makena .... - mondtam szinte súgva a telefonba.
Egy hosszú pillanatig nem jött válasz, majd Tay húga szokatlanul kimérten szólt bele a telefonba.
- Nem volt jó ötlet hogy telefonáltál! Hogy tehetted ezt...!
Egy világ omlott össze bennem és az utolsó reményem is elhagyott.
Nem emlékeztem, hogy mi történt ezután. Csak forgott velem a világ, bőgtem és nem éreztem mást csak a szívemben sajgó fájdalmat és a bennem lévő ürességet, amit Tay elvesztése okozott...
Hetek teltek el miközben hiába próbáltam elérni Tay-t. De nem adott rá alkalmat hogy megmagyarázzam a dolgot és a családja sem állt szóba velem.
Csak a híradásokból tudtam meg, hogy éppen a világ melyik pontján jár, hol forgat, hol találkozott a rajongóival. Meg aztán a magánélet... Kivel hol és mikor, hogyan... Forgott a gyomrom. Szerepelt a híradásokban Selená-val, Swith-el , Sara Hicks-el és ott voltak az új hódításai, Megan Fox, Jessica Alba és még ki tudja ki. De egyik híradás sem szólt arról, hogy olyan nagyon megrázta volna a szakításunk.
Lassan minden reményem odalett és olyanná váltam, mint egy élő halott. Éltem, ugyan de belül halott voltam. Már nem akartam semmit.
Anyukám aggódott értem, de ezúttal csak bosszantott a kedvessége és a féltése. Mindennapossá váltak a veszekedéseink és lassan odáig fajultak a dolgok, hogy az addig oly nagyon szeretett anyukámmal megromlott a viszonyom. De ez sem érdekelt.
Onnantól kezdve alig voltam otthon. Inkább az egyik rossz hírű lánnyal és barátaival töltöttem az időt. Koncertekre, moziba jártunk volt, amikor éjszakai illegális gyorsulási versenyre lógtunk el. De olyan is volt, amikor csak úgy lógtunk az utcán.
De bármerre is mentem valahogy mindig úgy éreztem, hogy valaki figyel, valaki rajtam tartja a szemét. Néha megláttam a tömegben egy ismerős kék szempárt, vagy a kocsisorban mögöttünk egy ismerős motort. Nem tudtam képzelem vagy tényleg ott van, de nem tudtam szabadulni az érzéstől.
Aztán önpusztító életemben beköszöntött valami más is. Egyik nap elfogadtam egy házibuli meghívást. Tudtam oda nem követhet senki, akár rosszat akar, akár jót.
A hangulat fokozására előkerült a pia és még valami más is.
- Kérsz? - nyújtotta felém az egyik srác a kezében füstölgő kézzel sodrott cigit és jelentőségteljesen nézett bele a szemembe. - Ettől majd jobban érzed magad.
Kíváncsian méregettem a felkínált lehetőségtárgyát, de bizonytalanság volt bennem...
Késő éjszaka volt és én arra eszméltem, hogy egy ház kapujában állok. Először nem tudtam, hogy kerültem oda és hogy hol vagyok. Aztán lassan derengeni kezdett, hogy a buli abban a házban van.
Hetek teltek el miközben hiába próbáltam elérni Tay-t. De nem adott rá alkalmat hogy megmagyarázzam a dolgot és a családja sem állt szóba velem.
Csak a híradásokból tudtam meg, hogy éppen a világ melyik pontján jár, hol forgat, hol találkozott a rajongóival. Meg aztán a magánélet... Kivel hol és mikor, hogyan... Forgott a gyomrom. Szerepelt a híradásokban Selená-val, Swith-el , Sara Hicks-el és ott voltak az új hódításai, Megan Fox, Jessica Alba és még ki tudja ki. De egyik híradás sem szólt arról, hogy olyan nagyon megrázta volna a szakításunk.
Lassan minden reményem odalett és olyanná váltam, mint egy élő halott. Éltem, ugyan de belül halott voltam. Már nem akartam semmit.
Anyukám aggódott értem, de ezúttal csak bosszantott a kedvessége és a féltése. Mindennapossá váltak a veszekedéseink és lassan odáig fajultak a dolgok, hogy az addig oly nagyon szeretett anyukámmal megromlott a viszonyom. De ez sem érdekelt.
Onnantól kezdve alig voltam otthon. Inkább az egyik rossz hírű lánnyal és barátaival töltöttem az időt. Koncertekre, moziba jártunk volt, amikor éjszakai illegális gyorsulási versenyre lógtunk el. De olyan is volt, amikor csak úgy lógtunk az utcán.
De bármerre is mentem valahogy mindig úgy éreztem, hogy valaki figyel, valaki rajtam tartja a szemét. Néha megláttam a tömegben egy ismerős kék szempárt, vagy a kocsisorban mögöttünk egy ismerős motort. Nem tudtam képzelem vagy tényleg ott van, de nem tudtam szabadulni az érzéstől.
Aztán önpusztító életemben beköszöntött valami más is. Egyik nap elfogadtam egy házibuli meghívást. Tudtam oda nem követhet senki, akár rosszat akar, akár jót.
A hangulat fokozására előkerült a pia és még valami más is.
- Kérsz? - nyújtotta felém az egyik srác a kezében füstölgő kézzel sodrott cigit és jelentőségteljesen nézett bele a szemembe. - Ettől majd jobban érzed magad.
Kíváncsian méregettem a felkínált lehetőségtárgyát, de bizonytalanság volt bennem...
Késő éjszaka volt és én arra eszméltem, hogy egy ház kapujában állok. Először nem tudtam, hogy kerültem oda és hogy hol vagyok. Aztán lassan derengeni kezdett, hogy a buli abban a házban van.
Haza akartam menni.
Bizonytalan lépésekkel indultam el és úgy éreztem mintha egyszerre egy körhinta és egy mozgójárda keverékén mennék. Elvesztettem az egyensúlyomat…
De mielőtt eleshettem volna egy erős kar felfogta zuhanásomat.
Felpillantottam.
- Mike... - szakadt ki belőlem.
- Mike... - szakadt ki belőlem.
De olyan maró gúny volt a hangomban, hogy ő egy pillanatra visszahőkölt.
- Hát persze, ki is lehetne más…
Mike a két karomnál fogva tartott és vizsgálódó szemekkel méregetett.
- Te részeg vagy... - állapította meg döbbenten.
Bizonytalan mozdulatot tettem a kezemmel és le sem tagadhattam volna az állapotomat.
- Az… - majd sokat sejtetve még hozzá tettem -, és még más is.
Mike, ha lehet még komorabb lett és szúrós tekintettel nézett bele egyenesen a szemembe, mintha valamit keresne ott.
- A francba! - sziszegte dühösen és hirtelen ingerült lett.
Mike a két karomnál fogva tartott és vizsgálódó szemekkel méregetett.
- Te részeg vagy... - állapította meg döbbenten.
Bizonytalan mozdulatot tettem a kezemmel és le sem tagadhattam volna az állapotomat.
- Az… - majd sokat sejtetve még hozzá tettem -, és még más is.
Mike, ha lehet még komorabb lett és szúrós tekintettel nézett bele egyenesen a szemembe, mintha valamit keresne ott.
- A francba! - sziszegte dühösen és hirtelen ingerült lett.
- Mi a fenét csináltál? Így nem mehetsz haza!
- Miért? És hová akarsz vinni? - húztam mosolyra a számat és közelebb hajolva hozzá incselkedve súgtam. - Csak tán nem hozzád? Itt a kedvező alkalom...
Mike nem hallgatta tovább részeg fecsegésemet. Feltuszkolt maga elé a motorra majd elszáguldott velem onnan.
Olyan ködössé vált minden. Csak az jutott el hozzám, hogy felvitt magához, ágyba parancsolt. Majd még mielőtt álomba zuhantam volna hallottam, hogy telefonál, és azt mondja:
"Nálam van, nem lesz semmi baja. Reggel haza viszem."
Reggel kávé illatára ébredtem és kibotorkáltam a konyhában. Mike már ott volt frissen és kipihenten. Mikor meglátta gyűrött fejemet és kialvatlan, másnapos szemeimet szélesen elmosolyodott.
- Jó reggelt Kicsilány!
Ez a hang. Mintha a fejemben bömbölne, sajgott tőle az egész testem és lehunytam a szemem, hogy a fájdalmat enyhítsem. De akkor hirtelen forogni kezdett velem a világ és felfordult a gyomrom.
Másnapos vagyok. - állapítottam meg fájdalmasan és gyilkos pillantást vetettem Mike-ra, akit láthatóan szórakoztatott az állapotomon és önelégülten figyelte szenvedésem.
- Most megtanultad egy életre...
Hirtelen halovány emlékképek villantak fel az előző estéről, az állapotomról és elszégyellve magam lesütöttem a szemem.
Reggeli után Mike motorra pattant, maga mögé ültetett és haza száguldott velem. Egész úton szorosan hozzá simultam, karomat izmos teste köré fontam és fejemet a hátához szorítottam. Úgy éreztem, ha nem ezt teszem, valahol elhagy útközben.
Mikor a házunk elé értünk Mike leállította a motort és miközben lekászálódtam, levette a bukósisakját majd rám mosolygott a jól ismert mosolyával.
- Ez a kettőnk titka marad, jó?
Én csak bólogatni tudtam, majd bátortalanul megkérdeztem.
- Történt valami az este?
Mike egy pillanatig döbbenten meredt rám, majd hangosan és szívből felnevetett.
- Kicsilány! - mondta még mindig nevetve. - Én nem így akarlak megkapni!
Majd magához húzott és egy csókot nyomott az arcomra. Megkönnyebbülés öntött el, hogy nem követtem el egy újabb hibát és örömömben megöleltem őt. Míg egy röpke percig öleltük egymást, válla fölött a pillantásom egy közelben parkoló autóra tévedt.
- Miért? És hová akarsz vinni? - húztam mosolyra a számat és közelebb hajolva hozzá incselkedve súgtam. - Csak tán nem hozzád? Itt a kedvező alkalom...
Mike nem hallgatta tovább részeg fecsegésemet. Feltuszkolt maga elé a motorra majd elszáguldott velem onnan.
Olyan ködössé vált minden. Csak az jutott el hozzám, hogy felvitt magához, ágyba parancsolt. Majd még mielőtt álomba zuhantam volna hallottam, hogy telefonál, és azt mondja:
"Nálam van, nem lesz semmi baja. Reggel haza viszem."
Reggel kávé illatára ébredtem és kibotorkáltam a konyhában. Mike már ott volt frissen és kipihenten. Mikor meglátta gyűrött fejemet és kialvatlan, másnapos szemeimet szélesen elmosolyodott.
- Jó reggelt Kicsilány!
Ez a hang. Mintha a fejemben bömbölne, sajgott tőle az egész testem és lehunytam a szemem, hogy a fájdalmat enyhítsem. De akkor hirtelen forogni kezdett velem a világ és felfordult a gyomrom.
Másnapos vagyok. - állapítottam meg fájdalmasan és gyilkos pillantást vetettem Mike-ra, akit láthatóan szórakoztatott az állapotomon és önelégülten figyelte szenvedésem.
- Most megtanultad egy életre...
Hirtelen halovány emlékképek villantak fel az előző estéről, az állapotomról és elszégyellve magam lesütöttem a szemem.
Reggeli után Mike motorra pattant, maga mögé ültetett és haza száguldott velem. Egész úton szorosan hozzá simultam, karomat izmos teste köré fontam és fejemet a hátához szorítottam. Úgy éreztem, ha nem ezt teszem, valahol elhagy útközben.
Mikor a házunk elé értünk Mike leállította a motort és miközben lekászálódtam, levette a bukósisakját majd rám mosolygott a jól ismert mosolyával.
- Ez a kettőnk titka marad, jó?
Én csak bólogatni tudtam, majd bátortalanul megkérdeztem.
- Történt valami az este?
Mike egy pillanatig döbbenten meredt rám, majd hangosan és szívből felnevetett.
- Kicsilány! - mondta még mindig nevetve. - Én nem így akarlak megkapni!
Majd magához húzott és egy csókot nyomott az arcomra. Megkönnyebbülés öntött el, hogy nem követtem el egy újabb hibát és örömömben megöleltem őt. Míg egy röpke percig öleltük egymást, válla fölött a pillantásom egy közelben parkoló autóra tévedt.
Szívem nagyot dobbant.
Majd Mike elbúcsúzott és elszáguldott. Én pedig tekintetemet egyenesen és nyíltan rászegeztem az ismerős autó volánja mögött ülő, komor ábrázatú alakra. Tay fájdalmasan szomorú pillantásával ölni tudott volna...
Majd Mike elbúcsúzott és elszáguldott. Én pedig tekintetemet egyenesen és nyíltan rászegeztem az ismerős autó volánja mögött ülő, komor ábrázatú alakra. Tay fájdalmasan szomorú pillantásával ölni tudott volna...
(Kata65 -Janovics Katalin )
…Pár másodpercig még a szemébe néztem, majd láttam, ahogy keze a kormányról a sebesség válóra csúszott, majd beindította a kocsit, és lassan elhajtott. Szememmel követtem, mintha valami lassú filmet néztem volna.
Végérvényesen összetörtem. Bensőmben a lelkem, üvöltött és zokogott. De már rég nem maradt könnyem.
Bementem a házba. Megpillantottam magam a tükörbe. Rettentően megviselt volt az arcom. Nem tudtam pontosan, hogy a tegnapi buli és alkohol a hatása, vagy netalán Taylor... Nem érdekelt.
Már csak egyet akartam... Elbújni a világ elől.
- Szia, kicsim. - köszönt anya.
- Szia, kicsim. - köszönt anya.
Összeszedtem magam és próbáltam kedvesen mosolyogni, de anya reakciójából ítélve inkább grimaszra sikeredett.
Felmentem a szobámba és fájdalmasan tudatosult bennem kedvesem hiánya. Mikor Taylor-ra gondoltam olyan volt, mint egy tőrdöfés és éreztem, hogy a szívem szó szerint kettéhasadt.
Végig néztem a dolgaimon.
A gyűrű, amit szerelmünk zálogaként kaptam tőle, most az éjjeliszekrényen pihent. Felhúztam az ujjamra.
Végig néztem a szobán, majd az íróasztalomhoz ültem. Egy percig elmélkedtem, megpróbáltam rendezni a dolgokat a fejemben, azonban semmit nem sikerült a helyére tennem.
Végig néztem a szobán, majd az íróasztalomhoz ültem. Egy percig elmélkedtem, megpróbáltam rendezni a dolgokat a fejemben, azonban semmit nem sikerült a helyére tennem.
Felemeltem a telefont… de le is tettem.
Aztán csak magam elé bámultam. A szívemben az űr pedig egyre csak tágult és a fekete lyuk már-már elnyelt.
Nem tudom, hogy mi hatására, de kezdett kirajzolódni egy terv a fejemben.
- Júliának bevált... - motyogtam, majd leosontam a konyhába és elvettem anya gyógyszereit.
Kimentem a tópartra majd sétáltam egy kicsit. A fejemben egyre élesedett Taylor fájó arcának emléke. Szememből kipottyant egy ott felejtett könnycsepp.
Letelepedtem a fűre, majd mély levegőt vettem.
Elolvastam a gyógyszeres doboz figyelmeztetését.
Erős altató volt.
Felnézem az égre... Tudtam, hogy nincs más választásom, meghalok nélküle. De vége volt... Köztünk már nem lesz semmi.
Megírtam egy gyors üzenetet mely Taylornak szólt. De írtam Makená-nak és anyumnak is.
Nem tudom, hogy mi hatására, de kezdett kirajzolódni egy terv a fejemben.
- Júliának bevált... - motyogtam, majd leosontam a konyhába és elvettem anya gyógyszereit.
Kimentem a tópartra majd sétáltam egy kicsit. A fejemben egyre élesedett Taylor fájó arcának emléke. Szememből kipottyant egy ott felejtett könnycsepp.
Letelepedtem a fűre, majd mély levegőt vettem.
Elolvastam a gyógyszeres doboz figyelmeztetését.
Erős altató volt.
Felnézem az égre... Tudtam, hogy nincs más választásom, meghalok nélküle. De vége volt... Köztünk már nem lesz semmi.
Megírtam egy gyors üzenetet mely Taylornak szólt. De írtam Makená-nak és anyumnak is.
Lecsavartam a gyógyszeres doboz tetejét, majd kezembe öntöttem egy maréknyi gyógyszert. Biztos akartam lenni, hogy távozni fogok. Nem akartam itt maradni. Szerelmem nélkül egy percet sem.
- Érted teszem, szerelmem. - bevettem a gyógyszereket, majd hátra dőltem a füvön.
Az ég gyönyörű kék volt… a fák zöldek...
Eszembe jutott, hogy írjak egy sms-t Mike-nak, de sokat hezitáltam… Az értékes időmben, ami egyre fogytán volt… Taylorra akartam gondolni és az emlékeivel távozni e világról.
Aztán mégis megírtam azt az sms-t Mike-nak, amiben megköszöntem mindent és elküldtem.
- Érted teszem, szerelmem. - bevettem a gyógyszereket, majd hátra dőltem a füvön.
Az ég gyönyörű kék volt… a fák zöldek...
Eszembe jutott, hogy írjak egy sms-t Mike-nak, de sokat hezitáltam… Az értékes időmben, ami egyre fogytán volt… Taylorra akartam gondolni és az emlékeivel távozni e világról.
Aztán mégis megírtam azt az sms-t Mike-nak, amiben megköszöntem mindent és elküldtem.
Hirtelen fáradtság és álmosság jött rám. Tudtam, hogy vége. Lassan lehunytam a szemem…
- Kicsim… - hallottam egy távoli hangfoszlányt, de nem volt erőm kinyitni a szemem.
- Tay…? - motyogtam.
- Mit tettél te kis butus? – emelt a karjaiba gyengéden.
Résnyire kinyitottam a szemem.
- Sajnálom… de ha nem szeretsz...
- Tay…! - hallottam Mike ideges hangját, aki egyre közelebb jött és mire felnéztem már mellettem állt. - Ne hagyd, hogy elaludjon!
- Mike… hagyj magunkra… - nyöszörögtem, de ő nem mozdult.
- Kicsim, Mike elmondott mindent. Nem is tudom, hogyan hihettem azoknak a firkászoknak... - hangja lágy volt és sugárzott belőle a bűnbánó szeretet.
- Tay…? - motyogtam.
- Mit tettél te kis butus? – emelt a karjaiba gyengéden.
Résnyire kinyitottam a szemem.
- Sajnálom… de ha nem szeretsz...
- Tay…! - hallottam Mike ideges hangját, aki egyre közelebb jött és mire felnéztem már mellettem állt. - Ne hagyd, hogy elaludjon!
- Mike… hagyj magunkra… - nyöszörögtem, de ő nem mozdult.
- Kicsim, Mike elmondott mindent. Nem is tudom, hogyan hihettem azoknak a firkászoknak... - hangja lágy volt és sugárzott belőle a bűnbánó szeretet.
De nem tudtam válaszolni, mert mérhetetlen fáradság tört rám és éreztem, hogy szemem lassan lecsukódik.
- Hol vannak már? – kiáltotta Mike feldúltan. - Mikor megkaptam az üzenetét egyből riasztottam a 911-et!
- Kicsim, ne hagyj el! – üvöltött Tay kétségbeesetten és erősen magához szorított. – Szeretlek…!
- Hol vannak már? – kiáltotta Mike feldúltan. - Mikor megkaptam az üzenetét egyből riasztottam a 911-et!
- Kicsim, ne hagyj el! – üvöltött Tay kétségbeesetten és erősen magához szorított. – Szeretlek…!
De lassan eltűnt minden.
Szívem békére lelt…
- Édes, édes! - hallatszott Tay hangja majd kinyitottam a szemem.
A kórházban voltam, Tay és Mike mellettem ültek.
- Te butus, butus kicsi lány! - hallottam Tay gügyögését, majd megcsókolt.
Mike elmosolyodott, majd megveregette Tay hátát.
- Magatokra hagylak, de vigyázz rá! - fenyegette viccesen.
- Tay... - kezdtem fáradt, álmos tekintettel. – Sajnálom…
- Sssss, semmi baj. Az a lényeg hogy élsz és én sosem foglak elhagyni.
Megcsókolt.
Majdnem lemondtam az életemről... Miatta.
Szívem békére lelt…
- Édes, édes! - hallatszott Tay hangja majd kinyitottam a szemem.
A kórházban voltam, Tay és Mike mellettem ültek.
- Te butus, butus kicsi lány! - hallottam Tay gügyögését, majd megcsókolt.
Mike elmosolyodott, majd megveregette Tay hátát.
- Magatokra hagylak, de vigyázz rá! - fenyegette viccesen.
- Tay... - kezdtem fáradt, álmos tekintettel. – Sajnálom…
- Sssss, semmi baj. Az a lényeg hogy élsz és én sosem foglak elhagyni.
Megcsókolt.
Majdnem lemondtam az életemről... Miatta.
Mert jobban szerettem az életemnél is.
(Grettta - Nagy Gréta)
…Már egy hónap telt el az eset óta.
Anya nagyon kiakadt. Tay megbocsájtott.
Anya nagyon kiakadt. Tay megbocsájtott.
Mike ismét védelmébe vett. Hallottam, ahogy bocsánatot kért Tay-tól, a viselkedéséért.
De barátok azért nem lettek.
Azonban, most más kötötte le a figyelmem. Nagyon közeledett az érettségi időpontja, ami azt jelentette, hogy heteken belül meg lesz tartva a Prom.
Azonban, most más kötötte le a figyelmem. Nagyon közeledett az érettségi időpontja, ami azt jelentette, hogy heteken belül meg lesz tartva a Prom.
A gimisek mérföldköve. Az érettségi bankett.
Igaz, ami igaz, sokat hiányoztam a suliból, de okos diák voltam, így nem rontottam a jegyeimen.
Éppen a plázában voltunk Makená-val és ruhákat néztünk. Már majdnem mindent felpróbáltam, de csalódottan nyugtáztam, hogy nem találtam megfelelő darabot.
- Ezt nézd!- húzta meg a karomat Makena, mikor már indulni készültem a kijárathoz.
Leakasztott egy ruhát, amit nem vettem észre.
Gyönyörű volt. Királykék színe, pánt nélküli, kristály kövekkel díszített álomszép ruha volt.
Állam leesett, majd félve megérintettem a ruhát. Nem hittem el. Álmaimban is ilyet képzeltem el, most meg ott volt a kezemben. Remegő kézzel nyúltam a címkéje után, féltem, hogy nem a méretemben lesz, aztán széles vigyorral nézem Makená-ra.
- Azt hiszem, megvan a ruha! - kivettem a kezéből majd a próbafülkébe siettem.
Gyönyörűen állt, mintha rám szabták volna. Testemnek hihetetlen formát biztosított a fűzője és dekoltázsa kiemelte melleim csábító formáját. De nem volt kihívó és tudtam, hogy Taylor odáig lesz érte.
Igaz, ami igaz, sokat hiányoztam a suliból, de okos diák voltam, így nem rontottam a jegyeimen.
Éppen a plázában voltunk Makená-val és ruhákat néztünk. Már majdnem mindent felpróbáltam, de csalódottan nyugtáztam, hogy nem találtam megfelelő darabot.
- Ezt nézd!- húzta meg a karomat Makena, mikor már indulni készültem a kijárathoz.
Leakasztott egy ruhát, amit nem vettem észre.
Gyönyörű volt. Királykék színe, pánt nélküli, kristály kövekkel díszített álomszép ruha volt.
Állam leesett, majd félve megérintettem a ruhát. Nem hittem el. Álmaimban is ilyet képzeltem el, most meg ott volt a kezemben. Remegő kézzel nyúltam a címkéje után, féltem, hogy nem a méretemben lesz, aztán széles vigyorral nézem Makená-ra.
- Azt hiszem, megvan a ruha! - kivettem a kezéből majd a próbafülkébe siettem.
Gyönyörűen állt, mintha rám szabták volna. Testemnek hihetetlen formát biztosított a fűzője és dekoltázsa kiemelte melleim csábító formáját. De nem volt kihívó és tudtam, hogy Taylor odáig lesz érte.
Kiléptem és szememmel Makená-t fürkésztem.
Tátott szájjal mért végig engem.
- Azta! Ez... nem semmi... - nézett rám elámulva.
Majd miután visszavettem ruháim a pénztárhoz siettünk.
Az árával nem voltam kibékülve. Kicsit sok volt, ráment az egész éves zsebpénzem, de nem bántam meg.
Egyből haza siettünk.
Hirtelen megcsörrent a mobilom.
- Oh, szia édes! - szóltam vissza, mikor meghallottam Tay hangját. - Nem, dehogy zavarsz de...
Váratlanul megszakadt a vonal. Majd hirtelen azt láttam, hogy az ablakomon keresztül beugrik hozzám és érzéki csókot lehelt számra.
- Az ajtót is használhatnád. néhanap… - néztem rá mosolyogva, de csöppet sem haragudtam.
Tátott szájjal mért végig engem.
- Azta! Ez... nem semmi... - nézett rám elámulva.
Majd miután visszavettem ruháim a pénztárhoz siettünk.
Az árával nem voltam kibékülve. Kicsit sok volt, ráment az egész éves zsebpénzem, de nem bántam meg.
Egyből haza siettünk.
Hirtelen megcsörrent a mobilom.
- Oh, szia édes! - szóltam vissza, mikor meghallottam Tay hangját. - Nem, dehogy zavarsz de...
Váratlanul megszakadt a vonal. Majd hirtelen azt láttam, hogy az ablakomon keresztül beugrik hozzám és érzéki csókot lehelt számra.
- Az ajtót is használhatnád. néhanap… - néztem rá mosolyogva, de csöppet sem haragudtam.
- Tudom... – mondta mosolyogva majd mély érzelmes tekintettel a szemembe nézett. – Kicsim, arra gondoltam, ha van kedved, akkor... mehetnénk együtt a bálba.
Elmosolyodtam, olyan aranyos volt. Közelebb léptem és kezemmel átkaroltam Tay nyakát.
- Az lenne a legjobb dolog... – suttogtam, majd csókot leheltem a fülébe. Hallottam, ahogy érzékien sóhajt, majd pár pillanat múlva ismét észhez térve nézett rám.
- Kifizetem a szálloda díját és bérelek autót…
Tudtam, hogy az autó nála limuzin lesz, hisz minden Prom alkalmából a végzősök azzal érkeznek. Már azt is tudtam, hogy melyik szállodába lesz megtartva a bál, így örültem, hogy nem kell haza jönnünk.
Kicsit reménykedtem is hogy történhetnek még dolgok kettőnk között.
Fergeteges gyorsasággal telt az idő és már arra eszméltem, hogy aznap este lesz a buli.
Reggel fodrászhoz mentem, majd délután sminkeshez.
Csodásan néztem ki.
Elmosolyodtam, olyan aranyos volt. Közelebb léptem és kezemmel átkaroltam Tay nyakát.
- Az lenne a legjobb dolog... – suttogtam, majd csókot leheltem a fülébe. Hallottam, ahogy érzékien sóhajt, majd pár pillanat múlva ismét észhez térve nézett rám.
- Kifizetem a szálloda díját és bérelek autót…
Tudtam, hogy az autó nála limuzin lesz, hisz minden Prom alkalmából a végzősök azzal érkeznek. Már azt is tudtam, hogy melyik szállodába lesz megtartva a bál, így örültem, hogy nem kell haza jönnünk.
Kicsit reménykedtem is hogy történhetnek még dolgok kettőnk között.
Fergeteges gyorsasággal telt az idő és már arra eszméltem, hogy aznap este lesz a buli.
Reggel fodrászhoz mentem, majd délután sminkeshez.
Csodásan néztem ki.
Szemem ezüst csillámmal volt díszítve, ami nagyon kihangsúlyozta a szemem és nem utolsó sorban, illett a ruhám gyöngyeihez. Hajam rafinált kontyba volt csavarva, tincsek lógtak ki belőle.
Már hat óra volt.
Tay fél hétre jön értem.
Felvettem a ruhám, majd enyhe parfümöt fújtam magamra. A tükör előtt nyugtáztam a végeredményt.
Anya kopogott az ajtón.
- Csodaszép vagy... - mondta elérzékenyülve és szeme könnybe lábadt.
- Köszi... – mosolyodtam el, majd megöleltük egymást.
Az utolsó simításokban ő is segített. Majd bepakolt egy kis táskába egy váltó ruhát és pizsamát. Azonban azt nem is sejtette, hogy én már a táska mélyére rejtettem egy csábos hálóinget.
Már hat óra volt.
Tay fél hétre jön értem.
Felvettem a ruhám, majd enyhe parfümöt fújtam magamra. A tükör előtt nyugtáztam a végeredményt.
Anya kopogott az ajtón.
- Csodaszép vagy... - mondta elérzékenyülve és szeme könnybe lábadt.
- Köszi... – mosolyodtam el, majd megöleltük egymást.
Az utolsó simításokban ő is segített. Majd bepakolt egy kis táskába egy váltó ruhát és pizsamát. Azonban azt nem is sejtette, hogy én már a táska mélyére rejtettem egy csábos hálóinget.
Láttam szemeiben az aggodalmat, hogy legszívesebben óvatosságra intene, nehogy hülyeséget csináljak, de nem akarta elrontani a kedvem.
Már hét óra volt. Csöngettek.
Már hét óra volt. Csöngettek.
Kinyitottam az ajtót. Tay állt velem szemben.
Mint mindig, most is csodásan nézett ki az öltönyében.
- Szi-szia... - köszönt elámulva. – Gyönyörű vagy…
- Szi-szia... - köszönt elámulva. – Gyönyörű vagy…
Látszódott rajta, hogy önkéntelenül tódultak szájára a szavak és igazán le volt nyűgözve.
- Köszi a bókot... - néztem rá huncut tekintettel, de közben éreztem, hogy elpirulok.
- Köszi a bókot... - néztem rá huncut tekintettel, de közben éreztem, hogy elpirulok.
Anya közeledett felénk a fényképezővel a kezében.
- Ugye megengeditek... - nézett ránk zavartan és mi bólintottunk.
Kisétáltunk a kertbe és fotókat készítettünk a naplementében. Anya nagyon jó fényképeket készített, mindig is fotós akart lenni.
Nagyon elérzékenyült, hisz tudta, a mai nap nagy nap... Felnőttem. Kikerülök a gimiből, mai nap vagyok utoljára együtt a gyerekkori barátaimmal.
Taylor elővette a csuklómra való csokrot majd rám adta. Én is beletűztem az ő virágját a gomblyukba.
Anya mindent megörökített.
Lassan indulnunk kellett. Taylor kinyitotta az ajtót majd úriemberként besegített a hófehér limuzinba, végül ő is beszállt. Taylorra esett a pillantásom. Még igazából nem is tudtam rendesen megnézni életem szerelmét. Ezúttal is kényesen ügyelt megjelenésére. Haja frissen volt vágva, új öltönyt viselt, arca hibátlan volt, boldogan és felszabadultan mosolygott. Tudtam, hogy ez a mi esténk lesz. Megcsókolt és én elpirultam.
- Ugye megengeditek... - nézett ránk zavartan és mi bólintottunk.
Kisétáltunk a kertbe és fotókat készítettünk a naplementében. Anya nagyon jó fényképeket készített, mindig is fotós akart lenni.
Nagyon elérzékenyült, hisz tudta, a mai nap nagy nap... Felnőttem. Kikerülök a gimiből, mai nap vagyok utoljára együtt a gyerekkori barátaimmal.
Taylor elővette a csuklómra való csokrot majd rám adta. Én is beletűztem az ő virágját a gomblyukba.
Anya mindent megörökített.
Lassan indulnunk kellett. Taylor kinyitotta az ajtót majd úriemberként besegített a hófehér limuzinba, végül ő is beszállt. Taylorra esett a pillantásom. Még igazából nem is tudtam rendesen megnézni életem szerelmét. Ezúttal is kényesen ügyelt megjelenésére. Haja frissen volt vágva, új öltönyt viselt, arca hibátlan volt, boldogan és felszabadultan mosolygott. Tudtam, hogy ez a mi esténk lesz. Megcsókolt és én elpirultam.
Megérkeztünk a szállodába, ami fenomenális volt.
Drága helynek számított, azonban az iskolában a diákok döntötték el, hogy ide jöjjünk. Komoly összegbe került, de a legnagyobb egyetértésben mentek bele a szülők.
Elegáns volt a hely, belül dizájnos kanapék, asztalok díszelegtek.
Tay a szobába vezetett, hogy letegyük a dolgainkat.
A szoba gyönyörű volt, szemem az ágyra siklott. Egy nagy francia ágy volt. Titkon örültem, hogy az éjszakát a szerelmemmel fogom tölteni.
A fürdőben apró szappanok, tusfürdők és samponok voltak és a polcon törölközők sorakoztak különböző méretben.
Lesiettünk az előtérbe.
Drága helynek számított, azonban az iskolában a diákok döntötték el, hogy ide jöjjünk. Komoly összegbe került, de a legnagyobb egyetértésben mentek bele a szülők.
Elegáns volt a hely, belül dizájnos kanapék, asztalok díszelegtek.
Tay a szobába vezetett, hogy letegyük a dolgainkat.
A szoba gyönyörű volt, szemem az ágyra siklott. Egy nagy francia ágy volt. Titkon örültem, hogy az éjszakát a szerelmemmel fogom tölteni.
A fürdőben apró szappanok, tusfürdők és samponok voltak és a polcon törölközők sorakoztak különböző méretben.
Lesiettünk az előtérbe.
A diákok hosszú sorban várakoztak egy kisebb terem előtt. Minden diákpárról fényképek készültek a Promot megelőző pillanatról. Egy műtermet rendeztek be a terembe és legalább három fotós állította be a félszeg párokat a kamera elé.
Mindenki minket nézett, sokan nem is tudták, hogy együtt vagyunk. Páran összesúgtak mögöttünk, egy-egy szempár ránk szegeződött. Kicsit kezdtem feszélyezve érezni magam, de Tay szorosan magához ölelt és én a fejemet vállának támasztva megnyugodtam.
Hamar sorra kerültünk. Mikor mi következtünk, láttuk a fotósok arcán a meghökkenést, de szó nélkül tették a dolgukat.
Mindenki minket nézett, sokan nem is tudták, hogy együtt vagyunk. Páran összesúgtak mögöttünk, egy-egy szempár ránk szegeződött. Kicsit kezdtem feszélyezve érezni magam, de Tay szorosan magához ölelt és én a fejemet vállának támasztva megnyugodtam.
Hamar sorra kerültünk. Mikor mi következtünk, láttuk a fotósok arcán a meghökkenést, de szó nélkül tették a dolgukat.
Egy virággal díszített oszlop között álltunk, hátunk mögött vászonnal.
Tay egyik karjával átkarolta a derekam, gyengéden magához húzott, majd mélyen a szemembe nézett és rám mosolygott. Ott álltunk elveszve egymás szerelmes tekintetében, megszűnt számunkra a külvilág és egy hosszú pillanatig nem létezett más csak mi ketten.
Csak az egyik fotós hangja zökkentett ki minket ebből a mámoros pillanatból.
- Figyelmüket kérem… nézzenek ide!
Nehezen szakadtunk el egymás tekintetétől, majd mosolyogva a kamerába néztünk.
Csodás felvétel lett.
Ezután bekísértek minket a tanárok a bálterembe. Asztalt foglaltunk, hamarosan fel is szolgálták a fogásokat. Közben hangulatos zene szólt.
Az asztalunknál még két pár ült és kíváncsian fürkésztek minket, de nem törődtünk velük. Megint egymás tekintetébe vesztünk. Majd Tay nem türtőztette tovább magát és hosszan megcsókolt.
Már a desszertet fogyasztottuk. Egyre modernebb zenék csendültek fel és a fiatalok közül páran a parkett felé vették az irányt. Tay hozott nekem egy kis üdítőt, bár szívesebben fogyasztottam volna pezsgőt, de ragaszkodott hozzá, hogy az estét alkohol befolyása nélkül töltsük.
Már a desszertet fogyasztottuk. Egyre modernebb zenék csendültek fel és a fiatalok közül páran a parkett felé vették az irányt. Tay hozott nekem egy kis üdítőt, bár szívesebben fogyasztottam volna pezsgőt, de ragaszkodott hozzá, hogy az estét alkohol befolyása nélkül töltsük.
Elmosolyodtam. Tudtam, hogy ki sem szolgálnának, mert még kiskorúak vagyunk. Bár azt is tudtam, hogy pár fiatal titokban becsempészett néhány üveg alkoholt.
Tay kézen fogott és a parkettre vezetett.
Kezemet nyaka köré fontam, ő derekamra tette a kezét és közelebb húzott. Nem is figyeltünk a zenére. Azt tudtam, hogy egy lassú, romantikus dal volt, mert néhány pár hasonlóképen tett, mint mi.
Tay nem törődve semmivel újból megcsókolt. A zene vége után egy pörgősebb dal következett, jobban elengedtem magam és önfeledten táncolni kezdtem.
Majd hirtelen felcsendült az egyik kedvenc zeném, ami még a táncolós időszakomból jellemzett. Egy reggaeton dallam zengte be a termet. Elővettem tudásom, elkezdtem rá táncolni és Tay ügyesen utánozta mozdulataim. Mintha ő is ezt csinálta volna egykor.
Tay kézen fogott és a parkettre vezetett.
Kezemet nyaka köré fontam, ő derekamra tette a kezét és közelebb húzott. Nem is figyeltünk a zenére. Azt tudtam, hogy egy lassú, romantikus dal volt, mert néhány pár hasonlóképen tett, mint mi.
Tay nem törődve semmivel újból megcsókolt. A zene vége után egy pörgősebb dal következett, jobban elengedtem magam és önfeledten táncolni kezdtem.
Majd hirtelen felcsendült az egyik kedvenc zeném, ami még a táncolós időszakomból jellemzett. Egy reggaeton dallam zengte be a termet. Elővettem tudásom, elkezdtem rá táncolni és Tay ügyesen utánozta mozdulataim. Mintha ő is ezt csinálta volna egykor.
Már éjfél felé járt.
A szám végével a tanárok kiválasztották a Prom királyt, és királynőt. Mivel sokan adták le szavazatukat, időbe telt míg megszületett a döntés.
- Kedves diákok, tanárok! - szólalt fel az igazgató. - Nagy nap a mai, ugyanis egy évfolyam búcsúzik, vége lesz az önfeledt gyermekkornak, felnőtté kell válni, felelősséget kell vállalni tetteitekért és felkészülni az érettségire. De ma… ma még mind itt vagyunk, és ti utoljára élvezhetitek a gimis pillanatokat. Felidézhetitek az együtt töltött szép időket, majd az érettségit követően bele kell merülnötök a felnőttek világába. Lesznek, akik tovább tanulnak, lesznek, akik már állás után néznek. Egy a lényeg... Tartsatok össze, őrizzétek meg a barátságot, a szeretetet, a szerelmeteket és ne hagyjátok, hogy elkeserítsen bármi is az életben. Hosszú csatákat kell még megvívnotok. - rövid szünet következett. Taylorra néztem ő pedig gyengéd mosollyal tekintett vissza rám. - Arra kérnélek benneteket, hogy az iskola után is őrizzétek meg jószívűségeteket, és őszinteségeteket. Kívánom, hogy mind találjátok meg a számításotokat… - mondta és ekkor a kezébe adtak egy borítékot. - Azt hiszem, megérkezett a válasz, hogy ki lesz ma a Prom király és a királynő.
- Kedves diákok, tanárok! - szólalt fel az igazgató. - Nagy nap a mai, ugyanis egy évfolyam búcsúzik, vége lesz az önfeledt gyermekkornak, felnőtté kell válni, felelősséget kell vállalni tetteitekért és felkészülni az érettségire. De ma… ma még mind itt vagyunk, és ti utoljára élvezhetitek a gimis pillanatokat. Felidézhetitek az együtt töltött szép időket, majd az érettségit követően bele kell merülnötök a felnőttek világába. Lesznek, akik tovább tanulnak, lesznek, akik már állás után néznek. Egy a lényeg... Tartsatok össze, őrizzétek meg a barátságot, a szeretetet, a szerelmeteket és ne hagyjátok, hogy elkeserítsen bármi is az életben. Hosszú csatákat kell még megvívnotok. - rövid szünet következett. Taylorra néztem ő pedig gyengéd mosollyal tekintett vissza rám. - Arra kérnélek benneteket, hogy az iskola után is őrizzétek meg jószívűségeteket, és őszinteségeteket. Kívánom, hogy mind találjátok meg a számításotokat… - mondta és ekkor a kezébe adtak egy borítékot. - Azt hiszem, megérkezett a válasz, hogy ki lesz ma a Prom király és a királynő.
Felbontotta, feszült figyelemmel követte mindenki.
Bár engem nem érdekel. Nekem az számított, hogy a szerelmemmel tölthetem el az időm.
- Nos, úgy tűnik, hogy az idei Prom király nem más, mint… Taylor Lautner… és a királynő… vele tartó párja….
Bár engem nem érdekel. Nekem az számított, hogy a szerelmemmel tölthetem el az időm.
- Nos, úgy tűnik, hogy az idei Prom király nem más, mint… Taylor Lautner… és a királynő… vele tartó párja….
Azonban a nevemet már nem hallottam a hirtelen kitört nagy ovációtól. Taylor rám nézett és megcsókolt. Nagy tapsvihar zúgott végig a termen és előre terelgettek minket a pódiumra, ahol hangosan gratulálva fejünkre helyezték a koronát.
Majd egy keringő zenéje csendült fel.
Tay átkarolt és a táncparkettre vezetett. Ott mélyen a szemembe nézett, de ezúttal csak egy röpke csókot lehelt a számra.
- Szeretlek. – mondta, majd testünk összefonódott és lágy ringatózásba kezdtünk.
- Szeretlek. – mondta, majd testünk összefonódott és lágy ringatózásba kezdtünk.
Táncoltunk. A többiek körbe álltak minket, tapsoltak és éljeneztek. Csak miénk volt a pillanat.
Miután vége lett a számnak, Taylor és én meghajoltunk és megköszöntük a király és királynő címet.
Hajnal egy óra felé a bál lassan véget ért és mindenki visszavonult a szobájába.
Fáradtan levetkőztem és zuhanyozni mentem.
Törölközőbe csavarva léptem ki a fürdőből. Tay az ágyon feküdt még mindig öltönyben. Majd megcsókolt és ő is a fürdőbe ment.
Míg zuhanyozott, felvettem a csábos hálóingemet és elnyúltam az ágyon. Pár perc múlva megjelent Tay, apró törölközővel a dereka körül és látszódott rajta, hogy elhanyagolta a törölközést. Bőre még nedves volt, ott gyöngyöztek rajta a zuhany gyémántcsillogású vízcseppjei.
Fáradtan levetkőztem és zuhanyozni mentem.
Törölközőbe csavarva léptem ki a fürdőből. Tay az ágyon feküdt még mindig öltönyben. Majd megcsókolt és ő is a fürdőbe ment.
Míg zuhanyozott, felvettem a csábos hálóingemet és elnyúltam az ágyon. Pár perc múlva megjelent Tay, apró törölközővel a dereka körül és látszódott rajta, hogy elhanyagolta a törölközést. Bőre még nedves volt, ott gyöngyöztek rajta a zuhany gyémántcsillogású vízcseppjei.
Egy pillanatra meglepetten torpant meg és pillantását végigjáratta az ágyon elnyúló testem minden porcikáján. Felkönyököltem és várakozóan néztem rá.
Hirtelen észbekapott, magára kapott valamit és nem törődött vele, hogy nézem. Háttal állt, majd csípőre tette a kezét és lassan megfordult.
Szemei már lángoltak, ahogy tekintetét az enyémbe fúrta. Egy hosszú percig nem mozdultunk. Mindketten jelentőségteljesen néztünk a másikra, de tekintetünkben valamiféle zavart bizonytalanság csillogott.
Aztán Tay megmozdult. Óvatosan az ágyra feküdt és egymáshoz simultunk. Megcsókoltam és ő visszacsókolt. Karomat köré fontam az ő keze pedig felfedezte testem minden apró részletét. Végig csókoltam nyakát, szám lekúszott mellkasára… Szerelmem vágyakozón sóhajtott és lassan elkezdtük lehámozni egymásról a ruhát….
Aztán Tay gyengéden rám feküdt…
Életem legszebb napja és legboldogabb pillanata volt.
Életem legszebb napja és legboldogabb pillanata volt.
Együtt lehettem a szerelmemmel, addigi életem egyik legfontosabb eseményén, majd a nap végén felszabadultan és gátlások nélkül szerethettük egymást…
Eggyé váltunk…
És ezen már semmi, és senki nem változtathatott.
(Grettta - Nagy Gréta)
… Másnap elég későn ébredtem. Taylor a karjaiba zárva tartott és még aludt. Eszembe jutott, ami este történt és… elpirultam. Rám törő szégyenérzetemben közelebb bújtam hozzá, hogy elrejtsem bíborszínű arcomat.
Figyeltem Tay egyenletes légzését, ahogy mellkasa megemelkedett, majd tüdejéből lassan kifújja a levegőt. Halkan szuszogott.
Figyeltem Tay egyenletes légzését, ahogy mellkasa megemelkedett, majd tüdejéből lassan kifújja a levegőt. Halkan szuszogott.
Kezemmel megsimítottam arcát, mire kinyitotta a szemét és rám mosolygott.
- Jó reggelt kincsem. - nézett álmos tekintettel.
- Jó reggelt kincsem. - nézett álmos tekintettel.
Nem bírtam magammal, megcsókoltam, de ő csak kedvesen mosolygott. Valahogy mindketten egy kicsit zavarban voltunk a történtek miatt.
Egymást váltva mentünk a fürdőbe, utána pedig elkezdtünk öltözködni. Miután összeszedtük a dolgainkat, már dél volt.
Tay managere jött értünk és haza vittek.
Otthon anya faggatott. Futólag, még az előszobában beszámoltam mindenről. Kivéve persze arról, ami a szerelmem és én közöttem történt.
Csak ekkor vettem észre, hogy Mike a kanapén vár rám.
- Szia, te bulizós csaj! - ölelt magához lelkesen.
Csak ekkor vettem észre, hogy Mike a kanapén vár rám.
- Szia, te bulizós csaj! - ölelt magához lelkesen.
De mikor belenézett a szemembe éreztem, hogy tisztában van azzal, mi történt az éjjel. Mike nagyon jó emberismerő volt. Átlátott rajtam. Arcizmának kis rángásából pedig láttam, hogy érzékenyen érinti a dolog.
Pár semmitmondó mondat kiséretében kezembe nyomta az ajándékát, majd egy futó csók és köszönés után elviharzott.
Anya értetlenül álldogált és kérdőn nézett rám. Én pedig jobbnak láttam, ha felmegyek a szobába mielőtt elkezdenek felém záporozni a kérdései.
Mikor egyedül maradtam kibontottam az ajándékot.
Egy gravírozott toll volt benne, melyen, érdekes módon nem az ő neve állt, hanem enyém, és Tayloré.
Mellékelt egy papírt is.
„Kicsilány! El kell utaznom egy továbbképzésre. Nem érek vissza az érettségi bulidra. Sajnálom. Most szeretném átadni neked az ajándékom. Majd látjuk egymást. Nem múló szeretettel ölellek: Mike.”
Érettségi buli? Ez megint anya műve…
Egy gravírozott toll volt benne, melyen, érdekes módon nem az ő neve állt, hanem enyém, és Tayloré.
Mellékelt egy papírt is.
„Kicsilány! El kell utaznom egy továbbképzésre. Nem érek vissza az érettségi bulidra. Sajnálom. Most szeretném átadni neked az ajándékom. Majd látjuk egymást. Nem múló szeretettel ölellek: Mike.”
Érettségi buli? Ez megint anya műve…
Én nem akartam felhajtást. Csak Taylorral kettesben maradni.
Eszeveszett gyorsasággal repült az idő.
Az utolsó napunk volt a suliban. A szekrényem már üres volt. Hirtelen elő jöttek a szép emlékek. Milyen régen is volt már, mikor beléptem az iskola kapuján, megismerkedtem a diákokkal és a tanárokkal.
A sok iskolai buli.
Felvillantak a képek…
A legelső Homecoming, mikor a barátnőimmel ruhát néztünk, a készülődés, a tánc... Aztán eszembe jutott az iskolai fellépés, a koncertek, az előadásaink, a halloween-i buli, majd a tavaszi fesztivál...
A sok iskolai buli.
Felvillantak a képek…
A legelső Homecoming, mikor a barátnőimmel ruhát néztünk, a készülődés, a tánc... Aztán eszembe jutott az iskolai fellépés, a koncertek, az előadásaink, a halloween-i buli, majd a tavaszi fesztivál...
És a legfontosabb, az idén volt... A Prom.
Sosem fogom elfelejteni.
Becsuktam a szekrényem, végig pörgettem az ujjaim a számzáron, majd kiléptem az ajtón. Tay várt rám, segített hazavinni a dolgaim bár nem volt sok.
Becsuktam a szekrényem, végig pörgettem az ujjaim a számzáron, majd kiléptem az ajtón. Tay várt rám, segített hazavinni a dolgaim bár nem volt sok.
Otthon az ágyon ültem és kivettem a táskámból az évkönyvet. Fellapoztam.
Ott volt benne mindenki. A szurkoló csapatom még az első évemből, a dráma klub a végzős évemből, a Prom buli fergetegesre sikeredett képei és a legutolsó oldalon a végzős év diákjai csoportképe.
- Csalódott vagy? – kérdezte Tay, mikor látta rajtam, hogy elmerengek.
- Kicsit. – ránéztem. - De boldog is vagyok, hiszen már csak az érettségin kell átesnem és jöhet a fősuli.
- Kicsit. – ránéztem. - De boldog is vagyok, hiszen már csak az érettségin kell átesnem és jöhet a fősuli.
Mosolyogtam, bár szívem sajgott. Tudtam, hogyha fősulira megyek, akkor csak nagyon ritkán tudok majd Taylor-al találkozni.
Fájt elengednem a gimit. De tudtam fel kell, hogy nőjek!
- Ha akarod, még beszélünk róla. – mondta Tay miközben mélyen belenézett a szemembe. - De most sajnos forgatásra kell mennem.
Fájt elengednem a gimit. De tudtam fel kell, hogy nőjek!
- Ha akarod, még beszélünk róla. – mondta Tay miközben mélyen belenézett a szemembe. - De most sajnos forgatásra kell mennem.
Megcsókolt és látszódott rajta, hogy nehezére esik otthagynia engem. Sóhajtott egyet majd sietősen távozott.
Az érettségire kellett készülnöm.
Átnéztem a jegyzeteim, utána néztem még pár dolognak.
Istenem… Már csak egy hetem volt hátra.
Az érettségire kellett készülnöm.
Átnéztem a jegyzeteim, utána néztem még pár dolognak.
Istenem… Már csak egy hetem volt hátra.
Az érettségin gyorsan átestem, és minden kitűnően sikerült. De még nem döntöttem el, hogy melyik sulira megyek. Úgy gondoltam majd a nyár végére eldöntöm.
Kaptam visszajelzést a Harward-ról és a Yale-től is... De nem tudtam hogy melyikbe kéne mennem.
Aztán Tay is nagyon messze lenne tőlem...
Az iskolában megvolt a búcsú, sokan könnyeikkel küzdöttek. Sajnáltam az iskolát, de örültem, hogy kikerültem.
Az iskolában megvolt a búcsú, sokan könnyeikkel küzdöttek. Sajnáltam az iskolát, de örültem, hogy kikerültem.
Tay volt a mindenem, így más nem számított.
Bár eredetileg nem szerettem volna, de már nagyon izgatott voltam az érettségi buli miatt.
Anya különböző finom ételeket rendelt, a kertben felállítottunk egy sátrat, ahol az ételeket svédasztalra helyeztük, az üdítők a hűtőládákban, az asztalok a közelben voltak.
Egy nagy medence állt a kerítés mellett.
Még nem voltak sokan, csak a rokonok.
Kétasztalnyi étellel álltunk elő, volt egy rakás édesség, sütemények, torát, csokoládék, hamburger, hot dog, grillezett húsok, saláták, egyszóval, minden, ami anya szerint egy jó bulihoz kell. Bár hányszor mondtam, hogy számomra a szeretteim a legfontosabbak.
Lassan megérkeztek a barátaim és az iskolatársaim is.
Mindenki odaadta az ajándékokat, a képeslapokat majd leültünk ebédelni.
Taylor kissé késve érkezett meg, mivel elhúzódott a forgatás és még haza akart menni, hogy rendbe szedje magát.
- Szia, kicsim. - ölelt meg, majd a kezembe nyomott egy dobozkát. - Gratulálok az érettségidhez!
Egy nagy medence állt a kerítés mellett.
Még nem voltak sokan, csak a rokonok.
Kétasztalnyi étellel álltunk elő, volt egy rakás édesség, sütemények, torát, csokoládék, hamburger, hot dog, grillezett húsok, saláták, egyszóval, minden, ami anya szerint egy jó bulihoz kell. Bár hányszor mondtam, hogy számomra a szeretteim a legfontosabbak.
Lassan megérkeztek a barátaim és az iskolatársaim is.
Mindenki odaadta az ajándékokat, a képeslapokat majd leültünk ebédelni.
Taylor kissé késve érkezett meg, mivel elhúzódott a forgatás és még haza akart menni, hogy rendbe szedje magát.
- Szia, kicsim. - ölelt meg, majd a kezembe nyomott egy dobozkát. - Gratulálok az érettségidhez!
- Köszi. - mosolyogtam, de már mohó kíváncsisággal bontottam is ki.
Hihetetlenül szép nyaklánc volt benne, egy vízcseppet formázó kristály medállal.
- Ez... Gyönyörű! - néztem rá könnybe lábadt szemekkel, majd megöleltem és megcsókoltam. – Köszönöm!
- Szabad? – kérdezte, majd mikor átadtam neki a láncot feltette a nyakamba.
Gyönyörű volt, sosem kaptam még szebb ajándékot.
Hihetetlenül szép nyaklánc volt benne, egy vízcseppet formázó kristály medállal.
- Ez... Gyönyörű! - néztem rá könnybe lábadt szemekkel, majd megöleltem és megcsókoltam. – Köszönöm!
- Szabad? – kérdezte, majd mikor átadtam neki a láncot feltette a nyakamba.
Gyönyörű volt, sosem kaptam még szebb ajándékot.
Már mindenki éhes volt, így leültünk mi is.
Sokan sűrű pillantásokat vetettek Taylorra, páran elvigyorodtak. Olyan is volt, akinek az arcán féltékenységet láttam végig suhanni.
Ebéd közben rengeteget beszélgettünk Taylorral, kíváncsi volt, hogy hova is szeretnék menni tovább tanulni. Nem tudtam eldönteni, még nem voltam erre készen. Tay megszorította a kezem, hogy éreztesse, ő velem van, bármi történik is a jövőben.
Ebéd után nyüzsögni kezdett a fiatalság. Voltak, akik elvonultak beszélgetni, néhányan bele vetették magukat a medencébe. A kisebbek fogócskáztak, bújócskáztak a házban és a kertben a szülők, pedig akik szintén a meghívottak közé tartoztak beszélgetés közben felügyeltek a kicsikre.
Mi csak ültünk a helyünkön hosszú órákon keresztül és fogtuk egymás kezét. Mintha soha többé nem akartam volna elengedni. Egyikünk sem volt képes elmenni a másik mellől.
A nap előrehaladtával egyre többen csatlakoztak a fürdőzőkhöz és úgy gondoltuk, hogy lassan nekünk is be kéne szállni az aktív szórakozásba. De Tay ekkor is csak velem foglalkozott.
Sokan sűrű pillantásokat vetettek Taylorra, páran elvigyorodtak. Olyan is volt, akinek az arcán féltékenységet láttam végig suhanni.
Ebéd közben rengeteget beszélgettünk Taylorral, kíváncsi volt, hogy hova is szeretnék menni tovább tanulni. Nem tudtam eldönteni, még nem voltam erre készen. Tay megszorította a kezem, hogy éreztesse, ő velem van, bármi történik is a jövőben.
Ebéd után nyüzsögni kezdett a fiatalság. Voltak, akik elvonultak beszélgetni, néhányan bele vetették magukat a medencébe. A kisebbek fogócskáztak, bújócskáztak a házban és a kertben a szülők, pedig akik szintén a meghívottak közé tartoztak beszélgetés közben felügyeltek a kicsikre.
Mi csak ültünk a helyünkön hosszú órákon keresztül és fogtuk egymás kezét. Mintha soha többé nem akartam volna elengedni. Egyikünk sem volt képes elmenni a másik mellől.
A nap előrehaladtával egyre többen csatlakoztak a fürdőzőkhöz és úgy gondoltuk, hogy lassan nekünk is be kéne szállni az aktív szórakozásba. De Tay ekkor is csak velem foglalkozott.
Azonban úgy éreztem, hogy valami megváltozott. Nem tudtam rájönni, hogy mi, de olyan érzésem támadt, hogy valami baj fog történni. Szerencsére az est további részében sikerült elkergetni a rossz gondolataimat, így önfeledten tudtam mulatni a többiekkel.
Tíz óra felé bementem átöltözni és kiültem az asztalhoz.
Otthon ültem és végig néztem a vendégeken, akiket anya meghívott a bulimra. Boldog voltam, hogy azoknak az embereknek a társaságában lehetek, akik sokat jelentenek számomra. Ott voltak a barátaim, az iskolatársaim a közös ismerősök és barátok, anyu és ott volt… Tay.
Otthon ültem és végig néztem a vendégeken, akiket anya meghívott a bulimra. Boldog voltam, hogy azoknak az embereknek a társaságában lehetek, akik sokat jelentenek számomra. Ott voltak a barátaim, az iskolatársaim a közös ismerősök és barátok, anyu és ott volt… Tay.
Majd miután a felnőttek elmentek csak a diákok, iskolás barátaink maradtak. Kitalálták, hogy bulizzunk és táncoljunk. Kihoztuk a hifi lejátszót majd egy fergeteges buli vette a kezdetét.
Hajnali egy órára már mindenki elfáradt. Nem aludtak nálunk, kivéve Taylort, mert kikönyörögtem anyánál.
- Jó, de szeretném, ha nem csinálnátok semmi rosszat. - szólt kissé pironkodva, mikor félre hívott.
Elnevettem magam.
- Anya… lekéstél. – elpirultam. - De csak hogy tudd… nem bántam meg…
Anyám köpni-nyelni nem tudott. Kisétáltam az ajtón és szinte tüntetőleg és büszkén csókoltam meg Taylort.
Hajnali egy órára már mindenki elfáradt. Nem aludtak nálunk, kivéve Taylort, mert kikönyörögtem anyánál.
- Jó, de szeretném, ha nem csinálnátok semmi rosszat. - szólt kissé pironkodva, mikor félre hívott.
Elnevettem magam.
- Anya… lekéstél. – elpirultam. - De csak hogy tudd… nem bántam meg…
Anyám köpni-nyelni nem tudott. Kisétáltam az ajtón és szinte tüntetőleg és büszkén csókoltam meg Taylort.
Mikor megágyaztunk, anya kissé morcosan viselkedett Taylorral. Szerelmem aggódva kérdezte, miután magunkra maradtunk.
- Ez mi volt? - nézett rám.
- Elmondtam neki... – rántottam meg a vállam.
- Ez mi volt? - nézett rám.
- Elmondtam neki... – rántottam meg a vállam.
- Hogy mi? – döbbent meg Tay.
Egyenesen belenéztem a szemébe.
- Tudnia kell, hogy… a tied vagyok. - suttogtam és számat a szájára tapasztva ledöntöttem az ágyra.
Tay szenvedélyesen viszonozta csókom, majd egy határozott mozdulattal hátamra fektetett és fölém kerekedett…
- Tudnia kell, hogy… a tied vagyok. - suttogtam és számat a szájára tapasztva ledöntöttem az ágyra.
Tay szenvedélyesen viszonozta csókom, majd egy határozott mozdulattal hátamra fektetett és fölém kerekedett…
Akkor éjjel megint megtörtént az a csodás dolog.
Sosem szerettem még ennyire senkit és tudtam ő is így érez irántam. Nem érdekelt mi lesz velem. Csak az számított, hogy vele legyek.
(Grettta – Nagy Gréta)
…Boldog voltam és madarat lehetett volna velem fogatni ha… Ha nem lett volna ott a sajtó. Na, persze hogyan is felejthettem el! Nem volt olyan dolog, amiről ne cikkeztek volna Tay-al kapcsolatban.
És ilyen szenzáció voltam én is!
Hamarosan az újságok címlapján találtam magam és egy cseppet sem tetszett a kéretlen hírnév. Főleg nem úgy hogy feltételezésekkel és rosszindulatú pletykákat terjesztettek a kapcsolatunkról.
Tay-nak hirtelen elege lett. Várható volt. Egyszer ennek is be kellett következnie. A mindig oly közvetlen és barátságos Taylor Lautner egyszer csak besokallt a szenzációra éhes, nyomában loholó sajtótól, akik kreált féligazságokból álló híreket terjesztenek róla.
Nem tartott semmi kivetnivalót, ha érdeklődtek utána, ha kíváncsiak voltak a szerepei mögött meghúzódó magánemberre is. De azt szerette volna, hogy ha bizonyos keretek és határok között teszik ezt, meghagyva neki azt a szuverén jogot, hogy ő döntse el mi az, amit megoszt magánéletéből a nyilvánossággal.
A kezdet kezdetén még abba a hitbe ringatta magát, hogy attól, hogy népszerű és híres lett, élete ugyanabban a mederben folyhat majd tovább, mint addig és egyensúlyban tudja majd tartani a dolgokat.
De mára már ez az illúziója szertefoszlott és úgy tűnt lassan teljesen kicsúszik kezéből a kontroll.
Nagy elhatározásra jutott egyik este, mikor egy újabb bosszantó cikk került a kezébe.
- Velem jössz a premierre! – jelentette be, minden ellenkezést kizárva és én elkerekedett szemmel bámultam rá. – Egyszer és mindenkorra véget vetünk ennek…
Gyorsan elszállt az a pár hét a premierig. Arra eszméltem fel, hogy Tay-al ott állunk az egyik neves szálloda aulájában arra várva, hogy kézen fogva kiléphessünk az ajtón és végre eloszlassunk rólunk mindenféle mendemondát.
A rendezők és a biztonságiak ott fontoskodtak körülöttünk mindenki ideges és feszült volt. Egyedül talán a minket körülvevő testőrök arcán nem látszódott semmi. Tay-t néztem, az ő arca is feszültséggel volt tele és alig pillantott rám. Láthatóan sokkal izgatottabb volt, mint eddig bármelyik nyilvános megjelenése előtt és éreztem, nagy nap ez az ő számára is.
Izgultam. Hogy csináljak valamit igazgatni kezdtem a neves tervező által készített, kifogástalan szabású egyedi ruhámat, amit szerelmem vett nekem erre a napra. Majd pillantásomat végigjárattam Tay szokásos kifogástalan öltözékén is.
Bár én jobban szerettem, ha laza ruhában van, de be kellett látnom, piszok jól és szívdöglesztően néz ki öltönyben és nyakkendőben.
Hogy izgatottságomat leplezzem hozzá fordultam és a nyakkendőjét kezdtem igazgatni. Meglepetten pillantott rám, majd szélesen elmosolyodott.
- Izgulsz?
- Én? – néztem bele egyenesen a szemébe, azonban le sem tagadhattam, hogy borzasztóan tartok a mai naptól. De inkább füllentettem. – Nem… egy cseppet sem!
Egy hosszú percig szórakozottan és széles mosollyal nézte, ahogy nyakkendőjével zavartan babrálok, majd határozottan magához húzott és megcsókolt.
Mikor abba hagyta a csókot, kezét a csípőmön nyugtatta, homlokát a homlokomnak támasztotta és mélyen bele nézett a szemembe.
- Mondd, mikor szerettem én ennyire beléd?
Egy pillanatig tűnődést színleltem és felrémlett előttem első találkozásunk… mikor megláttuk egymást a sikátorban… Majd eszembe ötlött Tay arckifejezése és pillantása a lakosztályában, mikor rendbe szedve magam kiléptem a fürdőszobából...
Kajánul elmosolyodtam.
- Már az első pillanatban.
Tay, ha lehet még szélesebben elmosolyodott.
- Igen… én is azt hiszem…
Idilli pillanatunknak a testőrök parancsnoka vetett véget, aki Tay-hoz lépve arra kérte, hogy kövessük őt egy félreeső szobába. Szerelmem nem értette a kérést, de kézen fogott és követtük őt.
Mikor az ajtó becsukódott mögöttünk a férfi elmondta, hogy Tay és én halálos fenyegetést kaptunk és nem javasolja, hogy a rajongók közé menjünk, mert nem tudják garantálni a biztonságunkat. Csak abban az esetben ad szabad utat, ha Tay azt teszi, amit mondanak neki és nem megy olyan közel az emberekhez.
Szerelmem vonakodott megtenni ezt a kérést, mert nem akarta, hogy a rajongói csalódva távozzanak. De csak rám való tekintettel engedett a nyomásnak.
Aztán a parancsnok bejelentette, hogy pár embert még kért, akik erősítik csapatukat és az én védelmemről is gondoskodnak. Majd behívta az új embereket, hogy bemutassa nekik.
Az egyikük ismerős volt.
- Mike!... – szakadt fel belőlem a felismerés majd hirtelen dühös is lettem rá. – Átképzés… mi?!
- Bocs, Kicsilány… - szabadkozott azzal a jól ismert hetyke mosolyával, majd odahajolt és egy erős csókot nyomott az arcomra. – Nem mondhattam el.
Szemem sarkából láttam, hogy Tay arca elvörösödik és még hallottam, hogy a parancsnokkal azt beszélik, kinek a személyi védelmét lássa el Mike.
Mike-ot viszont mintha nem érdekelte volna, hogy róla születik a döntés, velem foglalkozott és leplezetlen pillantással mért végig.
- Piszok jól nézel ki… - majd mosolyába valami keserűség vegyült és megkérdezte. – Jól bánik veled?
- Igen, nagyon szeretem... – szalad ki a számon az önfeledt érzés, de mikor megláttam Mike fájdalmasan megránduló arcát, összeszorul a szívem.
- Látom rajtad. – jegyezte meg keserűen.
Nem tudtunk tovább beszélgetni, mert elérkezett az idő, hogy kimenjünk a rajongókhoz.
A testőrök felosztották maguk között a teendőket, mellém Mike-ot osztották be és ennek szerelmem egy cseppet sem örült. Én viszont igen, mert tudtam jó kezekben leszek.
Aztán Mike minden átmenet nélkül a csípőmre tette a kezét és miközben állta Tay metsző pillantását, egy csókot lehelt a hajamra.
- A közeledben leszek Kicsilány.
Tay tehetetlen dühében sarkon fordult és ingerülten indult el a kijárat felé. Aztán a következő pillanatban rádöbbent a hiányomra és visszafordulva felém, egy mosolyt erőltetett az arcára és a kezét nyújtotta.
Az ajtó előtt egy pillanatig megtorpantunk és bíztatóan egymásra mosolyogtunk, majd kézen fogva határozottan kiléptünk…
A tömeg hangosan őrjöngeni kezdett mikor megláttak minket. Az élmény leírhatatlan volt.
Érzelmes sikoltások, kiabálások harsantak a tömeg minden pontjáról. Ezernyi fényképezőgép optikája irányult felénk és ezernyi vaku fénye vakított el bennünket. A tömeg hullámzott és tombolt örömében és rajongók karjainak erdeje nyúlt ki vágyakozón Tay felé.
Miközben a védjegyévé vált széles mosolyával megvillantotta tökéletes fogsorát a tömeg felé és egy „Hi”-vel integetett feléjük, én a sokkoló látványtól támogatást remélve léptem hozzá közelebb.
Két integetés között lepillantott rám, majd megszeppent és szinte rémült arcomat látva odahajolt a fülemhez.
- Ne félj… - próbálta meg túl kiabálni a tömeget -, szeretnek téged.
- De hisz nem is ismernek. – döbbentem meg.
- Majd meglátod… - mondta sokat sejtetőn és mielőtt bármit is tehettem volna lágyan megcsókolt.
A tömeg, ha lehetett még jobban őrjöngeni kezdett és a lányok és nők hisztérikus sikoltásai elnyomtak minden más hangot a közelben.
- Na, mit mondtam.. – mosolygott kajánul és látszódott rajta, hogy élvezi a helyzetet. – Szeretnének a helyedben lenni…
Hirtelen a nevemet kezdték el kiabálni… majd valaki bekiabálta, hogy szeret.
Engem? – hüledeztem. - Hiszen nem is ismer? És vajon miért? Mert elvettem tőle az ő szertett Taylor Lautnerét?...
Ez az egész helyzet kezdett egy kicsit abszurd lenni.
Aztán Tay minden biztonsági intézkedést felrúgva úgy döntött, hogy a rajongóihoz megy. Még mindig kézen fogva közelebb mentünk a tömeghez ahol Tay aláírásokat osztogatott, rajongóikkal közös fényképeket készítettek róla és mindenki meg akarta érinteni.
Számomra kényelmetlen és szinte kínos volt ez a helyzet, így lassan hátrébb húzódtam és távolabbról figyeltem, ahogy Tay önfeledt örömmel tesz eleget rajongói kéréseinek.
Ez az ő világa volt és az ő percei! És láthatóan élvezte a helyzetet.
Mike-ra siklott a tekintetem, aki nem vette észre, hogy hátrább húzódtam, így tőlem távolabb állt és szemeivel veszély után kutatva vizslatta a tömeget. Az én pillantásom is a rajongók tömegére siklott.
És akkor megláttam a fegyvercsövét…
Először fel sem fogtam, hogy mit látok. Aztán a megdöbbenéstől és a felismeréstől, egy sikoltás hagyta el a torkomat. Tudtam és éreztem, hogy teli torokból kiáltok, mégsem figyelt fel rá senki, mert a tömeg moraja elnyomta a hangomat.
De vagy Mike-nak volt jó hallása, vagy úgy rám volt hangolódva, hogy ebben a mérhetetlen zajban is meghallotta a hangomat, mert pillantása szinte azonnal összekapcsolódott az enyémmel. Meglátta rajtam az iszonyatos félelmet és felismerte a veszélyt. Tekintete követte az én halálra vált pillantásomat és ő is meglátta a fegyvert.
Azonnal felmérte a helyzetet. Minden testőr Tay védelmével volt elfoglalva, de nem látták a tömegben megbúvó merénylőt. Nem volt idő, hogy bármit átgondoljon.
Pillantása jelentőségteljesen visszasiklott rám.
Majd felkiáltott, hogy „merénylő” és gondolkodás nélkül, egy határozott lendülettel, védelmezőn vetett magát… Tay-ra.
A fegyver hangosan eldördült és én eszemet vesztve sikoltottam fel megint.
Csak annyit láttam, hogy Mike és Tay teste együtt zuhan a földre…
És akkor elszabadult a pokol…
Halálra váltan néztem mi folyik körülöttem…
A tömeg egyik fele pánikszerűen próbált menekülni, a másik fele meg sikoltozva akart Tay közelébe férkőzni.
A biztonságiak fejetlensége szembeszökő volt. Maguk sem tudták a tömeget tartsák távol vagy a merénylőt fogják el.
Ez utóbbit aztán megtették maguk a feldühödött rajongók, akik rávették magukat az alakra. A rendőröknek úgy kellett kimenteniük őt a tömegből, hogy ne lincseljék meg.
Persze a kamerák közben tovább rögzítették a történteket, a vakuk tovább villogtak, ha lehetett még intenzívebben és az én gyomrom meg kezdett ettől az egésztől felfordulni.
Majd a testőrök reagálása jutott el hozzám, akik összehangolt koreográfiával vették fel a védelmi pozíciójukat és próbálták menteni a menthetőt. Mellém is oda ugrott a kétajtós szekrény méretű alak és megpróbált az aulába kényszeríteni. Én azonban nem voltam rest és magam sem tudván honnan jött az erőm, kitéptem magam a fogásából. Majd a földön fekvő pároshoz rohantam, akiket időközben testőrök gyűrűje vett körül.
- Tay… Istenem Tay…! - sikoltoztam és odarohanva hozzá térdre roskadtam mellette.
Mike lassan lekászálódott Tay-ról és távolabb mászott, szerelmem pedig kábultan nézett fel rám. Csak ekkor vettem észre a vért rajta, mely a mellénél eláztatta az egész öltönyét.
- Istenem te vérzel… - sikoltottam fel és mindketten döbbenten meredtünk a vérfoltra. Szinte ugyanabban a pillanatban remegő kezekkel hajtottam félre kigombolt zakóját és egyetlen mozdulattal téptem szét rajta az inget…
De sérülésnek nyoma sem volt. Értetlenül néztünk egymásra, mikor Mike fájdalmasan felnyögött mellettünk. Szinte egyszerre pillantottunk rá és hirtelen megértettem mindent.
- Mike… - sikoltottam fel és már mellette is voltam. - …Mike…
Szemem könnybe lábadt, amikor megláttam vértől csatakos felsőjét.
„Istenem” – gondoltam – „Ez túl sok… túl sok vér...”
Erőtlenül feküdt és látszódott rajta küzd, hogy eszméleténél tudjon maradni.
- … Mike… - simogattam meg az arcát gyengéden, de kezem remegni kezdett és visszahúztam. Nem akartam, hogy lássa rajtam, mennyire halálra váltam. Nem nézett rám és én újból bátortalanul simogattam meg az arcát. - Mike… kérlek… kérlek, nézz rám…
Ekkor lassan rám emelte a tekintetét és fájdalmasan elmosolyodott.
- …Kicsilány… - levegőért küzdött és mosolya eltorzul a fájdalomtól.
- Miért… - kérdeztem könnyeimet visszanyelve. – Miért tetted…?
-… szereted… - nyögte erőtlenül és látszódott rajta, hogy minden egyes szónál küzd a levegőért és kínokat áll ki. -… belehalnál… ha... elveszítenéd…
Fájdalmas mosolyt erőltetett az arcára.
- … nem tehettem mást… mert… - lassú és bizonytalan mozdulattal megfogta az arcom és gyengéden nézett rám - …szeretlek…
Egy pillanatra lehunytam a szemem és miközben hagytam, hogy könnyeim végigcsurogjanak az arcomon, engedtem, hogy keresztüláradjon rajtam minden emlék és érzés ami Mike-hoz fűzött. Arcomra simuló kezéért nyúltam és fájdalmasan belecsókoltam forró tenyerébe.
Mike gyengéden mosolygott rám. Majd arcáról lassan eltűnt a mosoly, lecsukódott a szeme és érezhetően elhagyta minden ereje.
Feladni látszott a küzdelmet.
- Mike! - üvöltöttem rá és megráztam elernyedt testét. Végső kétségbeesésemben kezeimet rászorítottam a mellére az gondolván, hogy így enyhíthetem a vérzést.
- Mike…! Ne... Kérlek… Könyörgöm… Ne tedd ezt!... Ne hagyj itt…!
Már megállíthatatlanul potyogtak a könnyeim.
Sokkos állapotba kerültem. Körülöttem pörögtek az események és én csak sodródtam az árral.
Egyfolytában Mike sápadt arcát láttam magam előtt és vértől áztatott ingét…
Magam sem tudtam hogyan kerültünk vissza a lakosztályába, de mire kicsit magamhoz tértem a sokkból ott voltunk a szobába és szótlanul öleltük egymást. Mindkettőnket megráztak a történtek és még Tay-t is mélyen érintette Mike önfeláldozása. Ott álltunk szorosan összeölelkezve és hagytuk, hogy minden érzés keresztüláradjon rajtunk.
Csak most fogtuk fel, hogy elveszíthettük volna egymást. Csak most értettük meg igazán, mit jelentünk egymás számára. Ha egyikünkkel történne valami… belehalna a másik. Már nem tudtunk egymás nélkül élni.
A felismerés szívszaggató volt.
Lehet, hogy az átélt izgalmaktól és a traumától, de mindketten sírni kezdtünk. Szorosan ölelkeztünk, úgy mintha soha többé nem akarnánk elengedni egymást.
Aztán egy kis idő múlva abbahagytuk a sírást és Tay a szemembe nézett.
- Mikor eldördült a lövés… és Mike-al a földre zuhantunk… egy pillanat alatt lepergett a szemem előtt az életem… és tudod mit… - látszódott rajta, hogy nehezen jönnek szájára a szavak, majd erőlködve elmosolyodott. - …Te voltál az egyetlen, akit fájt volna hátrahagynom…
Hátrahajtotta a fejét és fájdalmasan hunyta le a szemét és én szinte érezni véltem, ahogy száguldoznak benne a gondolatok és a felkavart érzések.
- Nagyon szeretlek! – szakadt fel belőle az őszinte vallomás és egyenesen bele nézett a szemembe azzal a mélyreható pillantásával. – Csak most döbbentem rá mennyire nagyon!
- Én is… - leheltem, de ő egy lágy csókkal hallgattatott el.
Majd elengedett és csak úgy céltalanul elsétált mellőlem, mint aki magára akar maradni a gondolataival. Egy darabig háttal állt nekem mélyen gondolataiba merülve és én nem akartam megzavarni.
Végignéztem ruháinkon, melyen Mike vére száradt.
Az ő elvesztése rádöbbentett mindkettőnket arra, hogy mi a fontos az életben és átértékelődött a világ. Ott álltam szótlanul Tay széles hátára szegeztem a tekintetem és szerettem volna a karjaiban lenni.
Soha… soha nem akarta már nélküle élni.
Tay lassan visszafordult felém és oda állt elém. Eltűnődve nézett bele a szemembe, mintha keresne benne valamit, én pedig szerelmesen csüngtem a tekintetén.
Majd halkan megszólat.
- Nem akarlak elveszíteni… és nem akarok egy percet sem elvesztegetni nélküled.
Aztán tekintete ellágyult és elmosolyodott azzal az igazi Taylor Lautner mosollyal, majd a szemem elé emelt egy fényesen csillogó gyémántgyűrűt és mélyen a szemembe nézve azt kérdezte:
-… Feleségül jössz hozzám…?
Aztán tekintete ellágyult és elmosolyodott azzal az igazi Taylor Lautner mosollyal, majd a szemem elé emelt egy fényesen csillogó gyémántgyűrűt és mélyen a szemembe nézve azt kérdezte:
-… Feleségül jössz hozzám…?
(Kata65 –Janovics Katalin )
EPILÓGUS
Taylor Lautner és partnernője egy röpke másodpercig, egymásra nézve kivártak, majd a hátuk mögül kiáltás harsant.
- Ennyi… vége csapó!
A fiatal színész arcán széles mosoly terült szét, megvillantak hófehér fogai és szemében huncut fény csillant.
- Na… ? – kérdezte partnernőjét. - Felvegyük még egyszer?
- Jaj, te…! – csapott a fiatal színésznő játékosan Taylor karjára. - Állandóan csak az abszolút tökéletesség…!
Már mindketten felszabadultan nevettek.
- Akkor ennyi lesz. – nyugtázta Taylor és miközben kisétáltak a díszletek közül kedvesen érdeklődött.
- Holnaptól szabadság?
- Végre…! – sóhajtott partnernője megkönnyebbülten. - Ezt még bevállaltam miattad, de a következő forgatásig elutazom Floridába. És te?
Pillantott Taylor-ra. A fiatalember arcán röpke gondterheltség suhant át, de a következő pillanatban már megint szélesen mosolygott.
- Hát, nagy fába vágtam a fejszém…
- Ja, igen! Az Európai rajongóid… - mondta a színésznő és tekintete követte Taylor pillantását.
A kamerák mögött, kissé távolabb álldogáló kis csoportra néztek. A fiatal lányokból álló kis társaság mikor észrevette, hogy Lautner figyelme rájuk irányult, zavart kuncogásba kezdett és halkan összesúgtak egymás között.
- Miattuk vállaltam ezt. - mondta Taylor és mosolyogva feléjük intett. – Megérdemlik…
Partnernője egy ideig fürkészve nézte a fiatal színész arcát, majd gyengéden a fiú karjára tette a kezét és elismerően mondta.
- Tay… neked hatalmas szíved van!
Taylor Lautner elindult a kis társaság felé, a lányok pedig felélénkültek. Már messziről hallható volt izgatott pusmogásuk és nevetgélésük. Miközben közeledett feléjük, eszébe jutott hogyan kerültek oda ezek a lányok.
A világhálóra felkerült egy videoklip. Ebben az egyik Magyarországi Taylor Lautner Fan oldal kisebb rajongó csoportja megpróbálta felhívni a figyelmet magukra és arra a blog-ra, melyben egy általuk írt történet volt. Az írás Taylor Lautner-ről és egy rajongójának kapcsolatáról szólt.
De nemcsak ez volt az érdekesség, hanem az is, ahogyan az írás készült… „láncírásban”.
Egymás félben hagyott történetét fűzték tovább.
A klip és a blog lassan olyan népszerűségre tett szert a világhálón, hogy a média is felfigyelt rájuk.
Az egyik Show rendezői és producerei pedig úgy gondolták, hogy a téma elég érdekes ahhoz, hogy az alkotókat meghívják a műsorukba.
Mikor a szervezők felvették a kapcsolatot Taylor-al és megismertetve vele a történetet, azzal az ötlettel álltak elő, hogy az írás egyik jelenetét vigyék filmre és úgy tálalják a nagyobb nyilvánosságnak, Tay örömmel mondott igent és elvállalta a felkérést.
A feszített tempójú forgatáson az alkotók is részt vehetek és a szünetekben néha arra is akadt lehetőség, hogy Taylor és ők kicsit beszélgessenek, de nem annyira, mint azt szerették volna. Most pedig elérkezett a forgatás utolsó napja.
Mikor Taylor a lányok mellé ért, már a tolmács is ott volt.
- Nos, milyen megelevenedni látni az írásotokat? – érdeklődött kedvesen és a lányok izgatottságát és zavarát látva nem tudta megállni, hogy ne mosolyodjon el.
Arra várt, hogy a tolmács lefordítsa a szavait, majd a lányok válaszait, de erre szinte semmi szükség nem volt. A lányok örömtől sugárzó arca és csillogó szempárja mindennél beszédesebb volt. Tay várakozás közben újból és újból végigjáratta tekintetét a kis csoporton.
Nem csak tehetségesek, de csinosak is. – állapította meg elismerően.
- Én itt végeztem… - mondta, de egy-két lány szinte kétségbeesett tekintetét látva elnevette magát. – De még látjuk egymást. Holnap lesz a Show!
Jelentette be jelentőségteljesen, bár ezt mondania sem kellett volna. Mindenki tudta, hogy az lesz a lányok népszerűségének a csúcspontja.
- Ott találkozunk!
Egyenként megölelte őket, majd miközben hátrahagyta az izgatottan nevetgélő lányokat, azt vette észre, hogy ő maga is legalább olyan izgalommal várja a Show felvételét, mint a kis társaság.
Másnap mindannyian ott ültek az Oprah Show díszletei között.
Egyik oldalon a mindig kifogástalan öltözéket viselő Taylor Lautner ült, vele szemben pedig a lányok foglaltak helyet, akik ezúttal alkalmi ruhát és sminket viseltek.
Oprah felvezette a műsort. Elmondta melyik országból érkeztek a lányok, hogy ismerkedtek meg.
Majd megemlítette hogyan született a mű és a „láncírás” ötletét. Azután a kivetítőn vetíteni kezdték a lányok által készített klipet.
Miközben mindenki a videót nézte, Tay azon kapta magát, hogy a szeme sarkából minduntalan a lányokat vizslatja. Még nem látta őket ilyen csinosnak és szépnek. Szemeik az örömtől csillogtak, arcukon pedig az izgalom pírja égett.
A forgatás szüneteiben alkalom adódott rá, hogy ha keveset is, de beszélgessen velük és mindegyikükről megtudjon valamit. Vetítés közben Tay pillantása egymás után találkozott minden lány tekintetével és felidézte, hogy a beszélgetéseik alatt kiről mit tudott meg.
Először Marcsi pillantása tévedt rá. Ő volt az írás ötletadója és a történet elindítója. Vajon mi járhatott a fejében, amikor előállt az ötletével ez a csinos lány? – ötlött fel Tay-ban és közben önkéntelenül a lányra mosolygott.
Tekintete tovább siklott és Gréta perzselő szempárjába nézett. Ő volt az, aki az egyik forgatási szünetben megmutatta neki és bevezette őt a salsa világába. Tay zavartan elmosolyodott és megmoccant ültében, mikor eszébe jutottak azok a szenvedélytől túlfűtött koreográfiák. És a táncuk… még most is felpezsdül a vére, ha rágondol.
Tay pillantása a legfiatalabb lányra irányult, aki nyílt és leplezetlen tekintettel nézett rá. Petra 11 éves, talpraesett és határozott kislány volt, aki gondolkodásában egy cseppet sem lógott ki idősebb társai közül. A fiatalember rámosolygott és Petra visszamosolygott rá.
A kislányból áradó közvetlenség levette a lábáról.
Aztán Évára és Ibolyára nézett… és egy pillanatra megszeppent. A két lány olyan pillantással fixírozta őt, akik tudták mit akarnak és határozott elképzeléseik voltak vele kapcsolatban. Ők már nem a tinik közé tartoztak és sokatigérő tekintetük zavarba hozta a fiatalembert. Tay félszegen mosolygott, már-már zavartan, majd elkapta róluk a pillantását és csak remélte, hogy nem vörösödött el.
Tekintetét a többi lányon járatta.
Bianka, Melissa, Bernadett, Iza… Ők a fiatalabb korosztályt képviselték. 13-14 évesek voltak és nagyon lelkesek. Tini lányok, akik pár év múlva igazi nővé fognak válni. Tay egy röpke pillanatig elgondolkodva nézett rajtuk végig, majd rájuk mosolygott.
És ott volt Kata… „mindenki anyukája”. Tay ránézett és egy hosszú pillanatig fixírozta őt. Nem tudta hová tenni és nem tudott rajta kiigazodni.
Kata ugyanis felnőtt nő volt.
Mégis ő volt az egyetlen, aki kerülte a tekintetét. Ha pillantásuk mégis találkozott olyanná vált, mint egy szégyenlős kamaszlány… elvörösödött és zavartan kapta el a tekintetét.
Mint ez alkalommal is.
Tay mosolygott. Ezt bájosnak tartotta.
A Show világában rutinos Taylor Lautner hirtelen azt vette észre, hogy elkalandoztak a gondolatai és teljesen elvesztette a műsor menetét. Kényszerítenie kellett magát, hogy Oprah-ra figyeljen, aki már a leforgatott jelenetet kommentálta fel.
Újból minden szem a kivetítőre szegeződött.
Már egy ideje pergett a film mikor Oprah észrevette, hogy a meghívott lányok mindegyike, magáról megfeledkezve, vágyakozó tekintettel csüng Taylor Lautner-en.
Szélesen elmosolyodott és nem állhatta meg, hogy ne szóljon rájuk.
- Lányok… - suttogta és mikor a tolmács lefordította a szavait és a lányok ránéztek a kivetítőre mutatott -, a vetítés ott van.
A lányok zavartan mosolyogva kapták el tekintetüket a fiatal színészről, Tay és a közönség pedig halkan kuncogtak.
A vetítés végén a közönség tapsolt, Oprah pedig az alkotókhoz fordult.
- Mi volt a célotok ezzel a történettel, a videóval és a blog-al?
- Először a saját szórakoztatásunkra kezdtünk bele az írásba. – mondta bájos akcentussal Gréta. – Aztán azt a célt tűztük ki, hogy találkozhassunk valamilyen formában Tay-al.
Félszegen elmosolyodott a fiatal színészre és ő kedvesen viszonozta.
- Nem is reméltük, hogy ez így megtörténhet.
- Jól tudom, hogy nem teljesen az eredeti írásotokat tettétek fel a blog-ba? Nem azt, amit a Fan oldalra írtatok?
Grétának nehezére esett levennie a tekintetét Lautner-ről, de aztán a műsor házigazdájára nézett.
- Hát, igen. Ez részben igaz. Mikor elkezdtük még nem szántuk sem a nagyközönségnek, sem pedig Tay-nak megmutatni. De mikor ez felvetődött már láttuk, hogy abban a formában nem fog menni. Ezért kijavítottuk a hibákat, finomítottunk rajta és kihagytunk pár részt. Mindezt úgy, hogy az eredeti írások ne sérüljenek, jobban illeszkedjenek egymáshoz és hogy… fogyaszthatóbb legyen.
- Fogyaszthatóbb? – kérdezett vissza a műsorvezető hölgy kíváncsian.
- Hát… kicsit elszállt a fantáziánk… - mosolygott Gréta és látszódott rajta hogy zavarba jött.
- Mégis, mit vettetek ki? – erősködött tovább Oprah és egyik lányról a másikra járatta a tekintetét, míg arra várt, hogy a tolmács lefordítsa a kérdés. Mikor látta, hogy mindegyikük vonakodik válaszolni, egyre nagyobb kíváncsiság csillogott a szemében. – Nos? Vagy titok…?
- A szexet… - szólalt meg végül gyermeki őszinteséggel és mérhetetlen komolysággal a legfiatalabb lány.
Ezt le sem kellett fordítani. Minden jelenlévőt meglepett a bejelentés és minden szem Petrára szegeződött.
- A szexet?! – kérdezett vissza hihetetlenkedve Oprah és mikor a kislány hevesen bólogatott a közönség halkan kuncogni kezdett. – Hány évesek is vagytok? – kérdezte a műsorvezető és az egyre erősödő nevetés miatt meg kellett, hogy emelje a hangját. – Honnan is jöttetek? Ott minden lány ilyen korán érik?
Majd Taylor felé fordult.
- Hallottad ezt? Ennyi csinos, fiatal lány és mind rólad fantáziál!
A fiatalember zavarban volt és kínosan feszengett a pamlagon.
- Hát, igen… - kezdte Tay és elvörösödött. - tudom…
De nem folytathatta, mert Oprah lecsapott rá.
- Tudod?! – csattant fel elkerekedett szemmel, majd kinézett a közönségre és teátrálisan a fiatal színészre mutatott. – Tudja…
Ez csak olaj volt a tűzre. A közönség hangos ovációba és nevetésbe tört ki, Tay pedig hiába szeretett volna korrigálni, nem jutott szóhoz.
Már mindenki nevetett.
Hogy ne fajuljanak el a dolgok Oprah témát váltott és a lányokhoz fordult.
- Mi volt a legnagyobb élményetek, amíg itt voltatok?
A lányok egyenként válaszoltak.
Volt, aki a forgatást említette volt, aki a Tay-al való röpke beszélgetést. Olyan is volt, akire az Amerikai életstílus vagy az éppen folyó Show-t tett nagy hatást. Mikor Petrára került a sor a kislány halkan és némi szomorúsággal a hangjában válaszolt.
- Megfoghattam Tay kezét…
Oprah figyelme újból ráirányult és előrehajolva, kedvesen megkérdezte.
- És miért vagy ilyen csalódott? Mit szerettél volna még?
Meg kellett várni, hogy a tolmács lefordítsa a kérdést, de utána Petra szinte gondolkodás nélkül vágta rá.
- Hogy ne csak a kezét foghassam meg…
A lányokból kitört a nevetés.
A tolmács fordításának csúszása miatt azonban a többi jelenlévő csak kíváncsian pislogott és csak később értették meg a kislány kétértelmű és félreérthető szavait.
A közönség tombolni kezdett a fordítás után.
A hangos ováció, taps és nevetés miatt nem tudták folytatni a műsort. Már mindenki visongatott és a nevetéstől kibuggyanó könnyeiket törölgették.
Oprah hogy megmentse a műsort a teljes összeomlástól, Taylor Lautner-hez fordult, hogy új irányba terelje a beszélgetést.
- Úgy tudom a bemutatott jelenetnek a forgatása elég feszített tempójú volt.
- Hát, igen – kezdte a fiatal színész és némi komolyságot erőltetett magára -, nagyon szorított bennünket a határidő. Csak pár nap állt a rendelkezésünkre…
- És az alkotók ott voltak a forgatáson? – mosolygott kedvesen a lányokra Oprah.
- Ha csak lehetett, igen…
- És volt időtök megismerni egymást?
- Nos, elég kevés idő volt a forgatási szünetekben – folytatta Tay -, de azért tudtunk egy kicsit beszélgetni egymással…
- És? – vágott közbe Oprah és szinte bizalmasan hajolt közelebb a fiatalemberhez. – Mi a véleményed?
- Nos… - kezdte Taylor, de a műsor házigazdájának szemébe nézve bizonytalanul elakadt és tanácstalanság csillogott a szemében. – Most ezt hogyan értsem?... Miről mi a véleményem?
- A lányokról. – mosolygott szinte kajánul Oprah mikor látta beszélgető partnere zavarát.
- Nagyon tehetségesek és fantázia dúsak. – mondta elismerően Tay és egy röpke mosolyt villantott a lányok felé. - Írásukban sok fontos dologról esik szó és szerintem hűen ábrázolják a két külön világban élő fiatal tortúráját. Mégis van benne olyan dolog, amit én… nos, nem tudnék elképzelni…
Oprah szemében érdeklődés csillant.
- Mint például?
- Hát… - tűnődött el egy röpke pillanatig Tay -, talán az öngyilkosság dolog. Úgy gondolom, én soha nem tenném meg.
Egy röpke bocsánatkérő mosolyt villantott az alkotók felé, majd elismerően hozzátette.
- De igazán dráma fordulat volt.
- És azt el tudnád képzelni, hogy te egy rajongódba szeress bele?
Oprah kérdése egy pillanatra meglepte a fiatalembert, majd könnyedén elmosolyodott, tett egy bizonytalan mozdulatot a kezével és bólintott.
- Persze.
A közönség tapsolni kezdett, Tay pedig folytatta.
- Már sokszor feltették nekem ezt a kérdést és én mindig hangoztatom, hogy attól mert ismert lettem én még mindig ugyanaz a srác vagyok a szomszédból, mint aki a hírnév előtt voltam. Számomra nem az a fontos, hogy egy lány milyen ismert, hanem a belső értékei. És ha egy rajongómban találom meg azt a pluszt, ami miatt szerelembe esem… miért ne!
- Akár az itt jelenlévő között? – kérdezte a műsorvezető és a mellette helyet foglaló kis társaságra mutatott.
Taylor egy pillanatra zavarba jött a provokatív kérdéstől. Miközben kerülte a lányok reménykedő tekintetét, megpróbált diplomatikusan válaszolni.
- Nálam a vonzódás egy hosszabb folyamat része. – kezdett bele mondanivalójába és látszódott rajta, hogy minden szavát gondosan megválogatja. – Jobban meg kell ismernem a másik felet. Sajnos a lányokkal erre nem volt lehetőségem…
- De ha lett volna – vágott közbe erőszakosan Oprah -, melyik lánnyal ismerkedtél volna meg szívesen közelebbről?
Tay egyre kínosabban érezte magát. Úgy érezte ebből a helyzetből nem jöhet ki jól. Ha nem válaszol, akkor úgy tűnhet, hogy egyik lányt sem tartja méltónak rá. Ha pedig megnevez valakit közülük, akkor azzal a többi lányt sérti meg. Bosszantotta, hogy Opra ilyen szituációba kényszerítette. Ő egyik lányt sem szerette volna megbántani.
A fiatalember zavarát és a lányok leplezetlen, reményteli pillantásait látva a közönség felszabadult nevetésben tört ki.
De mielőtt Taylor bármit is válaszolhatott volna, Petra hirtelen felpattant és pityeregve kifutott a színpadról.
Egy pillanatra sokan az hitték, hogy ez is a show része és csak lassan tudatosult, hogy mi történt. Zavart csend telepedett a stúdióra és mindenki tanácstalanul tekintgetett körbe. A meghívottak döbbent arcát látva halk pusmogás kezdődött a nézők között és a színpadon ülők is egymástól kérdezgették mi történhetett. Mikor azonban a díszletek mögül behallatszódott Petra sírása, Kata felállt és minden protokollt és rendezői utasítást felrúgva, a kislány után sietett.
- Mi a baj Kicsim? – lépett oda a kislányhoz, aki egy láda tetején ülve sírdogált és leguggolt elé. - Miért sírsz?
- Kata…
Petra zokogva borult a nyakába.
- Tay biztos nem engem fog választani… hisz én vagyok a legfiatalabb…
- Jaj, ne légy már ilyen butus… - ölelte magához gyengéden a kis alkotótársát Kata és megpróbálta megnyugtatni. – Mondtam már, a kor csak egy szám, babám! Minek keseregsz előre? Eltelik pár év és korban nagyon is hozzáillő leszel…
De úgy látszott ez nem győzte meg a kislányt, mert Petra könnyei tovább potyogtak.
Bent a színpadon Oprah újabb kísérletet tett arra, hogy folytassa a beszélgetést.
Arról kezdte faggatni a lányokat, hogy pontosan hogyan is folyt az a „láncírás” és ki milyen ötlettel járult hozzá a történet fűzéséhez. De csak akadozva folyt a beszélgetés. Vendégein érezhető volt, hogy számukra most egy valami vált fontossá… kis társuk. Ez elterelte a figyelmüket.
Mint ahogy Taylor figyelmét is. Hallgatta Oprah és a lányok beszélgetését, de közben fél füllel a kintről beszűrődő hangokat is figyelte és látszódott rajta, hogy egyre feszültebb lesz. Majd mikor a műsor házigazdája hozzá fordulva egy újabb kérdést intézett hozzá, nem bírta tovább türtőztetni magát.
Taylor Lautner felállt és bocsánatkérések közepette kiment a színpadról.
A döbbenet leírhatatlan volt. Mindenki kérdőn és magyarázatra várva tekintett utána.
A színfalak mögé lépve Tay szinte azonnal rátalált a zokogó Petrára és az őt vigasztaló Katára. Összeszorult a szíve. De mielőtt odaléphetett volna a kislányhoz, hirtelen feltűnt egy operatőr kezében egy kamerával. A fiatal színész arca elkomorult.
Az addig mindig kedves és készséges Taylor Lautner dühös határozottsággal tolta félre az alakot, majd odalépett a kislányhoz és gyakorlott mozdulattal, szándékosan úgy helyezkedett, hogy Petra takarásban legyen a kamera látószögének.
Kata meglepetten pillantott fel Tay-ra majd szó nélkül átadta a helyét. A fiatalember leguggolt a zokogó kislány elé és egyik kezét a karjára téve megpróbálta rávenni Petrát, hogy ránézzen.
„Mi a baj?” – kérdezte halkan. – „Miért sírsz?”
Petra sírása lassan csillapodott és kezdte felfogni, hogy Taylor guggol előtte. Elkerekedett a szeme.
„Mit tehetnék, hogy ne légy szomorú?” – érdeklődött gyengéd mosollyal az arcán a fiatalember és a kislány arcáról letörölt egy könnycseppet.
Petra segítséget várva pillantott Katára.
- Mit mond?
- Nem tudom Kicsim. – vonta meg a vállát Kata, majd elmosolyodott. – De az, hogy utánad jött és ilyen kedvesen beszél, nem jelenthet rosszat.
Petra pillantása visszasiklott a fiatal színészre, majd egy lesz-ami-lesz mozdulattal a nyakába vetette magát.
- Kérlek Tay… - hangja megint elcsuklott a sírástól. – Várnál rám, míg felnövök…?
Természetesen Taylor nem értett egy szót sem, csak azt érezte, hogy Petra milyen szomorú és mennyire kétségbe van esve. Egy hosszú percig átölelve tartotta a kislányt és közben tanácstalanul pillantott Katára. Majd gyengéden eltolta magától Petrát és a szemébe nézett.
„Kérlek, ne sírj! Menjünk vissza a többiekhez és meglátod minden rendben lesz.”
Mielőtt visszaindult volna, Tay megfogta Kata kezét és a szemébe nézve gyengéden megszorította.
„Vigyázz rá!” –mondta halkan és kedvesen rámosolygott.
Kata pedig ezúttal visszamosolygott rá. Bár nem beszélték egymás nyelvét, mégis megértették a másikat.
A kis közjáték után újra ott ült mindenki a Show színpadán. Taylor Lautner arcán szokatlan komolyság tükröződött és érezhető volt, hogy fontos dologról szeretne beszélni.
Visszatért a félbehagyott témához.
- Szerettem volna mindegyik lányt egy kicsit jobban megismerni, de sajnos erre a forgatás alatt nem volt lehetőségem.
Minden figyelem Tay-ra irányult, aki egy röpke hatásszünet után folytatta.
- Úgy gondolom, ezek a lányok többet érdemelnek, mint egy felszínes beszélgetés. Ezért…
Egy újabb hatásszünetet tartott. De a következő pillanatban a fiatalember már nem bírta tovább és szélesen elmosolyodott, mivel ő már tudta mi fog következni.
- … mindegyikükkel, külön-külön fogok eltölteni egy….
Az utolsó szavakat már hallani sem lehetett a közönség hatalmas ovációjától.
Oprah megpróbálta túlkiabálni a hangzavart, hogy pár szót mondjon még, de hiábavaló erőfeszítés volt.
A közönség tapsolt, kiáltozott és különféle módon adtak hangot határtalan tetszésüknek. A lányok örömükben egymást ölelgették. Oprah és Tay pedig szélesen mosolyogtak és hihetetlenkedve nézték a történteket.
Úgy tűnt a Shownak ezzel vége…
Felvétel után, a kulisszák mögött a lányok tovább ünnepeltek. De ebben már Tay is belefolyt. Minden lány egymás után a nyakába ugrott, össze-vissza puszilgatták és ölelgették. A fiatalember pedig az adakozók elégedettségével hagyta magát.
Egy idő után Tay a tolmács segítségével a lányokhoz intézte a szavait.
- Nos… holnap akkor találkozom valamelyikkőtökkel. – mondta kedvesen és arcán ott volt a jellegzetes széles mosolya. Kis szünetet tartott és közben pillantását egyik lányról a másikra járatta, majd még hozzátette. – Már alig várom…
Tekintete sokatigérőn csillogott. Aztán a lányokat egyenként megölelve elköszönt és a kijárat felé indult.
Mielőtt kilépett volna az ajtón még visszanézett a kis társaságra. A lányok örömükben hangosan nevetgélve ölelgették egymást, némelyikük pedig könnyekben tört ki az események hihetetlen fordulatától.
Taylor mosolyogva nézett rajtuk végig és jó érzés öntötte el, amiért ilyen örömöt tudott szerezni nekik.
Mikor a lányok észrevették, hogy őket nézi a figyelmük újra rá irányult, ő pedig rájuk villantotta szívdöglesztő mosolyát és egy „Hi” kíséretében feléjük intett.
Holnaptól minden nap másik lánnyal fog találkozni.
Marcsi, Gréta, Petra, Éva, Ibolya, Bianka, Melissa, Bernadett, Iza, Christina és Kata…
Már izgatottan várta, hogy végre közelebbről is megismerhesse őket.
De ez már egy másik történet…
(Kata65 - Janovics Katalin)
(Kata65 - Janovics Katalin)
Hát ezezez, valami eszméletlenül jó :D
VálaszTörlésGratulálok :)
Basszus alig bírtam abba hagyni az olvasást nagyon jó lett csak gratulálni tudok :)
VálaszTörlésVlgig sírtam az epilógust! Köszönöm 😭😍😍❤❤❤
VálaszTörlés